Tóth Gabi véréből igyunk hát egy keveset? Neki nem jár az emberi méltóság tisztelete?

„Ezt vártuk, körömreszelővel a kezünkben? Miért nyugtat meg tort ülni a másik – vélt vagy valós – bukásán? Akit nem kedvelünk, az szabad préda? Hova vezet, ha az emberi méltóságot szimpátia-alapon tiszteljük? Tóth Gabi válása kapcsán próbáljunk meg lehiggadni egy pillanatra, és gondoljuk ezt át.

Mi történt? Az énekesnő, aki néhány éve hirtelen kezdett nagy hangon hirdetni bizonyos – a regnáló hatalom szájíze szerint való – értékeket, most úgy néz ki, válik. Sőt, a jelek szerint valaki másért hagyta el a gyereke apját. A bulvár máris tudni véli, kiért, miután a férj egy nehezen félreérthető utalást tartalmazó mondattal többet írt az egyébként azonos szövegezésű, közös nyilatkozatba. (A nyilatkozatot a feleség többes-, a férj egyesszám első személyben tette közzé.)

És a pokol elszabadult. A nép egyik fele úgy viselkedik, mint egy megcsalt szerető, mintha az énekesnő személyesen őket árulta volna el a létező legbelsőbb magánszférát érintő döntésével, a másik fele kéjjel játssza a dögkeselyűt, miközben a (minden féle és fajta) média húzza a talpalávalót.

A buliba nemcsak a fentihez hasonló szalagcímekkel operáló bulvársajtó, hanem a magukat függetlenként és objektívként pozicionáló, valamint a nyíltan kormányközeli orgánumok is beszálltak, pártállástól függetlenül harsogják az állítólagos hálószobatitkokat. Az új barát már be is költözött, a férj albérletben, de közben már feltűnt egy társkeresőn, ahol igazából nem is ő tűnt fel, az énekesnő a dinnyeföldön quadozik az új baráttal, a férj összetörve zuhan a mélybe, óránként záporoznak a »biztos forrásokból« nyert információk.”

Fotó: Földházi Árpád