Vegyük komolyabban a választási vitát, ami az egyik legfontosabb demokratikus hagyományunk!
Aki az elmúlt években nem egy barlangban élt, az pontosan tudja, hogy az állami tévében csak akkor lesz vita, ha azt Orbán engedélyezi.
A kultúrharcos hisztériakeltés helyett jó volna leereszkedni a szikár jogi tényekhez. Utazás következik a paragrafusok útvesztőiben.
„A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. tv. (pedofilellenes törvény) egy klasszikus salátatörvény: a címben meghatározott cél érdekében mindösszesen tizenegy darab, teljesen különböző szabályozási területen módosított törvényeket. A tavalyelőtti salátából – történetünk szempontjából – az 1997. évi XXXI. tv. (gyermekvédelmi törvény), a 2011. évi CCXI. tv. (családvédelmi törvény) és érintőlegesen a 2010. évi CLXXXV. tv. (médiatörvény) módosítása érdekes. Elöljáróban érdemes felidéznünk a 2010. évi CXXX. tv. (jogalkotási törvény) 3. §-ának két mondatát: »Az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabályozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű.«
A múzeumokra (és könyvtárakra) hatályban van egy szektorális törvény, mégpedig a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. tv. (közművelődési törvény). Ennek 1. és 5. §-ából pontosan kiolvasható, hogy a muzeális intézmények tevékenységének és feladatellátásának, valamint a közgyűjteményekben őrzött kulturális javakhoz történő hozzáférésnek a szabályait, továbbá a muzeális intézményekre, fenntartóikra és foglalkoztatottaikra, a kulturális örökség muzeális intézményekben őrzött elemeire, valamint a muzeális intézmény szolgáltatásait igénybe vevőkre vonatkozó előírásokat ez a törvény szabályozza. Magyarán: ha a jogalkotó korlátozni óhajtja, mondjuk, egy életkori csoport hozzáférését a múzeumokban kiállított bizonyos kulturális javakhoz (pl. fotóművészeti alkotásokhoz), úgy – a jogalkotási törvényben írottakra is figyelemmel – a közművelődési törvényt kell ennek megfelelően módosítania.
A pedofilellenes törvény azonban a közművelődési törvényt egyáltalán nem nyitotta meg.
(...)
El kéne dönteni végre, melyik játékot játsszuk? Egy öntudatos jogállamban tudniillik még a keresztállításra is vonatkoznak betartandó építésügyi rendszabályok, továbbá a kultúrharcos felbuzdulásában elmulasztott törvénymódosítás miatt nem a jogalkalmazókon verik el a balhét. Egy öntudatos jogállamban ugyanis a hatalom a jognak alávetett, ergo magára nézve is feltétlen kötelezőnek fogadja el az amúgy maga által alkotott normákat, a politikai akarat pedig minden esetben jogi normákon – s nem pedig kabinetirodából szétküldött kommunikációs segédleteken – keresztül érvényesül. Lehet persze azt gondolni, hogy a jogállami játéknak túl nagy a politikai költsége. Így tett a Nagy-Szénáson – és nem Hegyi-Karabahban – keresztényüldözést vizionáló külügyi államtitkár is. Ebben az esetben ki kell mondani, hogy a jogi normák Magyarországon nem feltétlenül érvényesülnek, azokat a kereszténydemokrata jelmezben végzett politikai termékértékesítés szempontjai bármikor felülírhatják. Nincsen ebben semmi Közép-Európában szokatlan, csak akkor nem kell sértődött leveleket írogatni Stockholmba.”
Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner