Strasbourgtól Kukutyinig

2014. május 8. 15:52

Ha nem cselekszik az állam, hamarosan akár százmilliókat kell kifizetnie olyan személyeknek, akiknek nagy többsége valószínűleg bűnelkövető.

„Ha nem cselekszik az állam, hamarosan akár százmilliókat kell kifizetnie olyan személyeknek, akiknek nagy többsége valószínűleg bűnelkövető. Strasbourgban küszöbön áll ugyanis két olyan fontos döntés meghozatala, amelyben összesen száz fogvatartott kérelmét bírálják el. Ők az embertelen, a kínzás fogalmát kimerítő börtönkörülmények, illetve a hazai jogorvoslat lehetőségének hiánya miatt fordultak az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Ha mindegyiküknek csak 3000 euró körüli »igazságos jóvátételt« ítélnek meg, és a jogi költségeiket is ekörül állapítják meg, ez mintegy 190–200 millió körüli költséget jelent majd az államnak (nem számítva az eljárás egyéb, a kormány képviseletéből adódó terheit). Egyéb következmények is megjósolhatók: az esetleges marasztaló ítéletek nyomán a siker reményével újabb százak és ezrek fordulhatnak majd Strasbourghoz, akiket Magyarország most túlzsúfolt zárkákban tart fogva.

De mit is tehetne az »alperes«, az állam, hogy a strasbourgi vesszőfutást elkerülje? Elég, ha modern, az európai standardoknak megfelelő bv.-intézeteket épít nagy számban? A férőhelybővítés önmagában nem elegendő, noha a börtönépítésről, -korszerűsítésről hiba lenne lemondani, de túlságosan hosszadalmas és költséges megoldás. Vele párhuzamosan csökkenteni kellene a fogvatartottak számát, leginkább úgy, hogy a lehetőség szerint csak azok és addig kerüljenek zárt intézetbe, akiknek az elzárása tényleg szükséges. Márpedig bőven vannak lehetőségek a rendszerben. Íme, két példa. Ma minden harmadik fogvatartott előzetes letartóztatott, vagyis olyan, akinek bűnösségéről még nem született jogerős ítélet, esetükben alternatív módszerekkel lehetne kiváltani a fogvatartást (óvadék, lakhelyelhagyási tilalom, lábperec stb.). A ki nem fizetett szabálysértési bírságokat pedig csak kivételes esetben kellene elzárásra változtatni, a közérdekű munkavégzésnek nagyobb szerepet kellene kapni a gyakorlatban. (...)

Rendszerszintű problémáknál a strasbourgi perek sorozatos elbukását jogszabályi változtatások nélkül nem lehet megúszni, bár valószínűleg erre expressis verbis majd nem fogja ítélet kötelezni Magyarországot, már csak azért sem, mert a bíróság bízik a döntéshozók józanságában.

A közhiedelemmel ellentétben az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek nem csak az a következményük, hogy az elmarasztalt állam zokszó nélkül kiperkálja a megítélt »igazságos jóvátételt«. Rendszerszintű problémáknál emellett maga is igyekszik az újabb elmarasztalásokat elkerülni, például úgy, hogy változtat jogsértő gyakorlatán vagy módosít a jogi normákon.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://jog.mandiner.hu/trackback/12866