Irónia, polémia

Magyar György a Mahir-per tárgyalásán: Dúvad módjára bontanak

2016. január 11. 16:30

A főváros bizonytalannak tűnő jogi képviselője nem tudta megmondani a Mahir-per hétfői tárgyalásán, hogy pontosan melyik jogszabályt sértette meg a Mahir Cityposter a hirdetőoszlopaival, de hamarosan kiötli. A felperest képviselő Magyar György szerint ez a rosszhiszemű pervitelt súrolja. Magyar hiába hozott látványos példákat, nem mindent sikerült jegyzőkönyvbe vetetnie. Tudósításunk.

Simicska?” – kérdezi unottan a Fővárosi Törvényszék Varsányi utcai épületének bejáratánál posztoló őr, miközben átmegyek a detektoros kapun. Egy pillanatra nem értettem a kérdést. „Ja, igen, a Mahir Cityposter tárgyalására jöttem” – mondom, mire elárulja, hogy nem abban a teremben lesz, ahova meghirdették, hanem egy nagyobban, mert sok az érdeklődő. Ki hitte volna!

A tárgyalás pontban 8:30-kor kezdődik, mielőtt azonban érdemi kérdésekbe bocsátkoznának, a bíró – a sajtó nagy számban megjelent képviselőnek láttán – megkérdezi a felek képviselőit, hozzájárulnak-e, hogy kép- és hangfelvétel készüljön róluk. A felperes Mahir Cityposter Kft. jogászai, Magyar György és kollégái minden további nélkül beleegyeznek, a főváros nevében eljáró jogtanácsos viszont némi hezitálás után kéri, hogy róluk ne csináljanak felvételt. Meglepő, elvégre így szó szerint csak a Mahir álláspontja lesz látható és hallható a híradókban és az internetes videókon.

A per tárgya

A bíróság röviden ismerteti a felperes kérelmét. A Mahir azt kéri, a bíróság állapítsa meg, hogy érvénytelen a Fővárosi Önkormányzat októberi döntése, amellyel felmondta a köztük fennálló, hirdetőoszlopok fenntartásáról szóló szerződést, illetve azt, hogy továbbra is jogosultak ilyen közterület-használatra.

Az alperes álláspontja ezzel szemben az, hogy a felmondás jogszerű volt, mert a Mahir Cityposter szerződésszegést követett el, amikor bizonyos oszlopokat nem megfelelő helyen, illetve nem megfelelő szolgáltatásokkal üzemeltetett. Utóbbinak egyik esete, hogy az internetszolgáltatás nem megfelelő azoknál az oszlopoknál, melyeknél elvileg wifinek kellene lennie. A másik, hogy azok az oszlopok, amiknek az eredeti megállapodás szerint mérniük kellene a légszennyezettséget, nem mérik, csak máshonnan elérhető adatokat tesznek közzé. A főváros szerint a közérdek is sérül azzal, hogy a Mahir évi 40-45 millió forint körül fizet az oszlopok után, miközben ez az összeg 100 millió körül is lehetne, ha mással kötnek szerződést.

A bíró már itt jelzi, hogy az alperes egyes kifogásai az ellenkérelemben nem teljesen világosak, pontosításra szorulnak. Nem egyértelmű – mondja –, hogy a Fővárosi Közgyűlés alperes által hivatkozott rendelete pontosan hogyan áll összefüggésben a felmondással, illetve hogy szerintük a Mahir milyen jogszabályt sértett meg.

A Mahir álláspontja

Először a felperes képviselője, a Mahir Cityposter ügyvédje, Magyar György kap szót. Mint mondja, a Ptk. szerint egy szerződés felmondására vagy jogszabály, vagy szerződés alapján van lehetőség, ugyanakkor úgy véli, a főváros döntését sem ez, sem az nem alapozza meg. A bíró itt félbeszakítja, mert melege van. Ablakokat nyitnak.

Magyar folytatja: az alperes egy olyan jogszabály egy szakaszára hivatkozik, ami egyrészt a szerződés létrejöttekor még nem is létezett, másrészt a közterület-használat engedélyezésének eljárásáról szól. Jogász embereknek tudniuk kell különbséget tenni eljárásjogi és anyagi szabályok között – magyarázza – előbbit nem lehet kiterjesztően alkalmazni az utánra is, hogy az engedélyezési eljárás véget ért.

Az ügyvéd többször hangsúlyozza, hogy a közterület ilyetén használatára szóló engedélyről van szó, nem kötelesség előírásáról. Az oszlopok kihelyezése tehát pályázaton elnyert jogosultság, nem kötelezettség – sulykolja Magyar, aki szerint ennek megfelelően nem is szeg szabályt a Mahir, ha nem él a lehetőséggel. Tévesen értelmezi az alperes a szerződés egy pontját – figyelmeztet a jogász –, a Mahir ugyanis a szerint nem a köztér használatának jogát veszti el, ha valahova nem tesz ki oszlopot, csak a kizárólagosságát.

Magyar György kitér rá: az, hogy a több száz oszlop közül néhány nem úgy valósult meg, ahogy az eredeti tervek szerint kellett volna, nem a főváros tudta és beleegyezése nélkül történt. Csatolták a per anyagához azt a levelezést, amely a peres felek között jóval a felmondás előtt zajlott, és amiben szerinte a főváros képviselői hozzájárultak az eltérésekhez.

Magyar: A felmondást nem gyakorolhatják visszaélésszerűen

A főváros és a Mahir között létrejött szerződésben a felek kizárták a rendes felmondás lehetőségét, így köztük csak rendkívüli felmondásra kerülhet sor. Magyar György arra hívja fel a figyelmet, hogy ha lenne is jogalapja a mostani rendkívüli felmondásnak, a főváros akkor sem élhetne azzal visszaélésszerűen. Márpedig – fejti ki –, a bírósági gyakorlat szerint az visszaélés, ha valaki a kifogásai felmerülése után nem röviddel, hanem sok idő elteltével mond fel a régebbi, jelen esetben 3-4 éves okokra hivatkozva. Példaként hozza, hogy ha egy munkavállaló egyszer hibázik, amiatt nem rúghatják ki évekkel később.

A bíró megkérdezi Magyart, szeretné-e jegyzőkönyveztetni ezt a szemléltető példát. Magyar szeretné. A bíró elutasítja.

A Mahir nem fogadja el azokat a jegyzőkönyveket, amelyek szerint egyes oszlopok nem teljesítették a követelményeket, tekintve, hogy ezeken az ellenőrzéseken ők jelen sem lehettek, azokat egyoldalúan végezték el a főváros részéről. A cég szerint ez a jóhiszeműség és együttműködés kötelezettségének nem felel meg.

Végezetül Magyar György rámutat: nem felmondási ok, hogy a főváros számításai anyagilag nem jöttek be a Mahir-szerződéssel. Ha ez elegendő lenne a felmondáshoz, az üzleti élet minden szerződését felmondhatná valamelyik fél – érvel. Annál is inkább, mert a szerződés megkötése óta a főváros egyszer sem kérte a Mahirt, hogy módosítsanak a szerződésen, emeljék a díjat.

Csúszás és csúsztatás

Az pedig csúsztatás – világít rá a felperes jogásza – hogy a Mahir a hirdetőoszlopok üzemeltetéséért cserébe csak a 40 milliós éves díjat fizetik, tudniillik a szerződés részeként évente százmilliós értékben bocsátanak ingyen reklámfelületet a főváros rendelkezésére. Ezeket Budapest önkormányzata leginkább kulturális célokra használta, az oszlopok tehát épp, hogy közérdekűek, és nem közérdeket sértőek.

Magyar György ekkor előadja, hogy az alperes ellenkérelmének tanulmányozására egy hétvége állt rendelkezésükre, ezért kérték, hogy arra írásban bővebben is reagálhassanak. Egy hétvége? – húzza fel a szemöldökét a bíró. Közli, igyekezett úgy küldeni azt, hogy még karácsony előtt megérkezhessen. Az ügyvéd szerint a szabadságolások miatt csak január 5-én vették át a küldeményt.
– Tehát itt nem annyira a posta és a bíróság a hibás – állapította meg a bíró.
– Csak mi vagyunk a hibásak mindenért, Bíró Úr.
– Most ironizál?

***

A bíróság egyelőre ilyen technológiai szinten áll” – szabadkozik a bíró amiatt, hogy nincs a tárgyalóteremben kiépített hangrendszer, így a tévések a mikrofonjaikkal kénytelenek telepakolni a főváros jogtanácsosának asztalát, rá annak papírjaira. Végül a bíró megkéri a stábokat, hogy inkább egy székre tegyék eszközeiket, hogy a jogász hozzáférjen a jegyzeteihez és a beadványaikhoz.

Hány oszloppal volt gond?

Mindjárt az alperesi megszólalás előtt jelzi a bíró, hogy pontosításra szorul, hány oszlopról is van szó. Az alperes irata a meglévő 620 „utcabútorból” hol 25 internetes és 5 légszennyezettség-mérő oszlopra hivatkozik, hol összesen 40 oszlopra. „Túlteljesített a felperes?” – kérdezi a bíró. A jogtanácsos válasza az, hogy e tekintetben a felperes nyilatkozata sem egyértelmű. Többoldalas táblázatokat ad át a bíróságnak, amelyek egyrészt arról árulkodnak, hol kellett volna oszlopoknak lenniük, másrészt arról, hogy hol lettek oszlopok, és milyen formában, milyen szolgáltatásokkal. A bíró felhívja a jogtanácsos figyelmét, hogy az általa átadott több beadványból nem könnyű a konkrét kifogásokat megállapítani.

Az egyik beadványból az alperes nem hozott elég példányt. A bíró megengedi a jogtanácsosnak, hogy majd később adja át azt a példányt is, amiből még felolvas – így lesz elég. A főváros jogásza fotókat is hozott, amiken állítása szerint az látszik, hogy a Mahir olyan helyen is állított oszlopot, ahol egyáltalán nem volt erre engedélye. Ez is lényeges szerződésszegés – mondja, és hozzáteszi, lehet, hogy ezek után az oszlopok után a Mahir nem fizetett díjat, „ezt nem tudom”.

Most akkor van ilyen állítás, vagy nincs? – akad fenn a bíró az utolsó kijelentésen. - Ha alá tudja támasztani, hogy a Mahir nem fizetett egyes oszlopok után, akkor jegyzőkönyvezzük, de egyébként felesleges állításokkal ne terheljük a tárgyalást”.

De melyik jogszabályt sértette meg a Mahir?

A bíró többször felszólítja az alperest, hogy – ha már az ellenkérelméből nem derül ki – jelölje meg, pontosan milyen jogszabályt sértett a Mahir. „Erre most rögtön kell válaszolnom?” – kérdezi a jogász. Ez kisebb kuncogást, összemosolygásokat vált ki a hallgatóság körében. A bíró megengedi az alperesnek, hogy határidőre írásban jelölje meg a jogszabályt, aminek a megsértése a felmondáshoz vezetett. „Inkább ne mondjon most olyat, amit később meg kellene változtatnia” – teszi hozzá.

Magyar György nem hagyja ki a ziccert, szólásra emelkedik. Szerinte rendkívül sérelmes, hogy az alperes úgy jött el a tárgyalásra, hogy nem jelölte meg írásbeli ellenkérelmében a jogszabálysértést, és azt itt, szóban sem tudja előadni. Ez súrolja a rosszhiszemű pervitel határát – mondja emelt hangon.

A bíró szerint nem rendkívüli eset, hogy ilyen történik, kéri az alperest, hogy „nézzen utána a dolgoknak”. A bíró több alkalommal helyesbítette a Magyarnál jóval halkabb és határozatlanabbnak tűnő alperesi képviselő hivatkozásait, vagy egészítette ki jogszabályhelyek megjelölésével.

Nem csodálom, hogy nem járult hozzá a hangfelvétel készítéséhez, egy ép mondatot nem lehetne tőle kivenni” – jellemzi az alperesi jogász előadását az egyik ismert tévés félhangosan kollégájának.

Mindenesetre az kiderül, hogy alperes szerint a felmondás jogszerű volt, olyan egyeztetésről pedig, aminek a levelezését a felperes becsatolta, nincs tudomása.

* * *

Magyar György jelzi, hogy a tárgyalás további részében újfent kérelmet terjesztenének elő arra nézve, hogy a bíróság rendeljen el ideiglenes intézkedést, azaz az ítéletig tiltsa el a fővárost az oszlopbontástól. Az ismételt kérelem okául jelöli meg, hogy az előzőt még az előtt nyújtották be, hogy a bontás valóban megkezdődött volna, ez pedig új körülményeket hozott. „Ennek a macska-egér harcnak véget kell vetni” – állapítja meg.

Jelezni kívánja, ahhoz, hogy teljesíthessék hirdető partnereikkel fennálló szerződéseiket folyamatosan pótolják az oszlopokat, ami szerinte darabonként „700 ezer forint plusz áfa” kiadást jelent a cégnek. Mint elmondja, ha minden oszlopot eltávolít a főváros, a szerződésből fennmaradó tizenöt évre 5,5-17 milliárd forint árbevétel esne ki a Mahir kasszájából, és ehhez jön hozzá a többi kár.

Magyar György szerint az oszlopaikat „elragadták a birtokukból”, ami olyan, mintha egy fuvarosnak árut kellene szállítani, de elvennék a teherautóját. A bíró itt is megkérdezi Magyart, szeretné-e jegyzőkönyveztetni ezt a szemléltető példát. Magyar ismét szeretné. A bíró megint elutasítja.

Mikor rendelhető el ideiglenes intézkedés?

A felperesi képviselő állítja, az ideiglenes intézkedés Polgári perrendtartásban meghatározott mind a négy esete fennáll. Egyrészt kár elhárítása érdekében szükséges, hiszen az oszlopok bontása során mind az oszlop köpenyében, mind a talapzatában kár keletkezik, a szakszerűtlen szállítás és tárolás pedig ugyancsak károsítja őket. Előbbi alátámasztására adja elő, hogy a bontást végző cég maga ismerte el írásban, károsodnak az oszlop elemei, utóbbira pedig az oszlopok tárolásáról készült drónfelvételt hozza fel, amin az látható, hogy „hóban, fagyban, fekve” tartják egy kispesti telepen.

Másrészt úgy látja, – ahogy a törvény fogalmaz – „a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása” is azt igényli, hogy az oszlopokat ne bontsák el, hiszen a „kitépett” és elszállított oszlopokkal kapcsolatban már lehetetlen bizonyítani, hogy szabályszerűen működtek-e, amikor még a helyükön voltak.

Különös méltánylást érdemlő jogvédelmi érdeknek” nevezi Magyar György, hogy a hirdetőoszlopok már hosszú ideje Budapest városképének részét képezik. Végül pedig hangsúlyozza, hogy azzal semmilyen kár vagy egyéb hátrány nem éri a fővárost, hogy az oszlopok az ítéletig a helyükön maradnak. Ám ha mégis lenne kára ebből a fővárosnak, arra az esetre ügyfele nevében felajánlja 100 millió forint biztosíték letétbe helyezését, ami több mint az éves díjfizetésük.

Az ügyvéd „pihentetés jelleggel” elmeséli, hogy olyan oszlopot is kivágtak az alperesek, ami nem is fővárosi, hanem kerületi rendelkezés alatt áll. Ebből is látszik, hogy „dúvad módjára járnak el” – mondja.

A bíróság sürgősséggel dönt

A bíróság azt kérdezi Magyar Györgytől, hogy lehetséges-e az oszlopokat úgy, szakszerűen bontani, hogy ne sérüljenek. Az ügyvéd válaszából kiderül, a tíz éves rögzítés korróziója miatt nem valószínű, de annál mindenképpen lehet szakszerűbben, ahogyan most csinálják. Akkor most azt kérik, hogy a bíróság a bontástól, vagy a szakszerűtlen bontástól tiltsa el az alperest? – kérdezi a bíró. „Azt mi semmiképp sem kérjük, hogy bontsanak” – feleli Magyar.

A bíró megállapítja, a kérdésben sürgős döntésre van szükség, ezért az alperesnek később nem feltétlenül lesz ideje reagálni, így arra kéri annak képviselőjét, hogy most nyilatkozzon a kérdésről. A jogtanácsos szerint az oszlopok visszaállíthatók, hiszen a szerződés szerint az esetleges világítást is oldható kötéssel kellett megoldania a Mahirnak.

A Mahir oldalán felmerülő kárról elmondja, a bontás szakszerűen, károkozás nélkül zajlik, erről fotókat is csatolt, a kieső árbevételt pedig szerinte a felperesnek nem sikerült valószínűsíteni. A biztosíték kapcsán megjegyzi, 100 millió nem elegendő, mert annál sokkal több lenne az éves bevétel, ha másnak értékesítenék a közterületi hirdetési lehetőséget. Magyar György ismét nem hagyja ki, hogy tévedésével szembesítse a jogtanácsost: a biztosíték az ideiglenes intézkedés okozta károk ellentételezésére szolgál, nem a szerződésből eredő profitkülönbség kiküszöbölésére.

Végül arról folyik a két fél között, hogy amennyiben a Mahir javára dönt majd a bíróság, az oszlopok visszaállíthatóak-e, illetve milyen könnyen.

Akárhogy is döntök az ideiglenes intézkedésről, sürgősen fogok döntést hozni, mert ennek szüksége fennáll” – zárja le a bíró a vitát. Hogy pontosan mikorra várható erről határozat, azt még nem tudja megmondani, a megvizsgálandó iratok terjedelmétől teszi függővé, de elképzelhetőnek tartja, hogy még a héten meglesz.

A per érdemi részének tárgyalása március elsején folytatódik.

A bejegyzés trackback címe: http://jog.mandiner.hu/trackback/19363