A Biszku- és vörösiszapügy háttéremberei: megalázott, félreállított szakértők

2016. február 4. 14:07

Élő Anita
Válasz.hu

A Biszku és a Mal-ügy pedig tökéletes példája annak, hogyan bánik el a bíróság ezekkel az emberekkel, engedve, hogy a védelem leüsse őket a sakktábláról.

Nem koronatanúk ők, ennél is fontosabb szerepük van: ők a koronaszakértők, akiknek a szava mindent eldönthet – vagy így, vagy ha elnémítják őket, akkor úgy. A bíróság nem óvja, védi eléggé a véleményüket, hanem egy torz szemlélet miatt kizárja őket a tárgyalásból, a védelem pedig a sajtó segítségével, politikai ügyet kreálva az egészből, emberileg is megalázza őket.

Vegyük például a Biszku-ügyet. Itt a kulcsszakértő Kahler Frigyes, a Veszprémi Törvényszék nyugalmazott bírája, aki egész életét az 1956-os sortüzek kutatásának szentelte. Végignyálazta az összes kommunista döntési szerv jegyzőkönyvét, végigolvasta a kilencvenes évek sortűzpereinek iratanyagát, az ő meglátásai alapján lehetett letöltendő börtönre ítélni első fokon az egyetlen parancskiadó pártállami vezetőt.

A másodfok azonban valaki előtúrt egy iratot, hogy az 1990-es években az első szabadon választott kormány kikérte Kahler Frigyes véleményét arról, mit is lehetne tenni az egykori diktatúra döntéshozóival szemben, hogy ne csak a parancsok végrehajtóit, de a kiadóit is felelősségre lehessen vonni. Antallék nyilván az első számú hazai szakértőt kérdezték meg, így volt helyes. Ahogy az is, hogy két évtizeddel később az ügyészség is ehhez az emberhez fordult. Kihez máshoz? A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla mégis kizárta a perből, megkérdőjelezve elfogulatlanságát. A pert újra kellett kezdeni, most már az ügyészség támadta az új szakértőt, aki végül maga is elismerte, hogy politikai tisztek vezetője volt a rendszerváltás előtti időkben. ()

A döntés joga a bíróságé, de a tudás és a tapasztalat a szakértőké, ez esetben egy-egy szűk tudományterület legelismertebb képviselőié. Hogy milyen ítélet születik, az azon múlik, mennyire tud a bíróság együttműködni velük, megadja-e nekik a tiszteletet, és mennyire méri fel, hogy a védelemnek alapvető érdeke kiszedni őket a tárgyalásból. Ebben a két ügyben az első fokú bíróság ezt nem mérte fel.

Mi követjük meg helyettük őket.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://jog.mandiner.hu/trackback/20072