Alkotmány, bírák

2016. december 1. 17:19

Szánthó Miklós
Mozgástér

Meg kellene már végre érteni, hogy nem a Sólyom László-féle Alkotmánybíróság az etalon, az egyetlen lehetséges létező modell alkotmánybíráskodás-ügyileg.

1. Következtetés: az LMP elveszett a »demokratikus baloldal« számára, mint leendő együttműködő partner az előválasztási folyamatban és (wannabe) koalícióépítgetésben. Az elmúlt hónapok kényszeredett előegyeztetései az előválasztás előkészítéséről ugyanis azt sugallták, hogy »a baloldal« itt valami őrületes szivárványkoalícióra készül (még akkor is, ha Gyurcsányék »kiutálták« a Liberálisokat) – nem hiába merült fel újra az a roppant trendbontó ötlet, hogy még a Jobbikkal is össze lehetne fogni »Orbánék« ellen. Az LMP-s hajó most elúszni látszik és egy-egy erősebb fővárosi lehetmásos-jelölt még megnehezítheti a baloldali összefogás (már ha lesz ilyen) dolgát 2018-ban, nem beszélve arról, hogy egy újabb Fidesz-KDNP-győzelem esetén az LMP maradna az egyetlen »gyurcsánytalan« erő a »demokratikus oldalon« (vagy hol).

2. Értelmezési keret: meg kellene már végre érteni, hogy nem a Sólyom László-féle Alkotmánybíróság az etalon, az egyetlen lehetséges létező modell alkotmánybíráskodás-ügyileg. Mert ugye az egész vita magja – túl persze a fentiekben részletesen bemutatott aktuálpolitikai hajcihőn – abban áll, hogy »ezek a jelöltek«, illetve »ez az« Alkotmánybíróság »nem független, szakmaisága megkérdőjelezhető, a bírák kiválasztása pedig pártpolitikai alapon történik«, különben is, »illegitim Alkotmánybíróság jön létre, a testület későbbi döntéseinek legitimitása megkérdőjelezhető lesz«. Csak azért, mert a jelenlegi testület – pontosabban tagjainak egy része – nem tette száz százalékosan magáévá a sólyomi »láthatatlan alkotmány« koncepcióját. Nem azt vallja, hogy egy alkotmánybíróságnak társtörvényhozóként vagy társalkotmányozóként kellene fellépnie, nem borul le a jogállami radikalizmus és a kizárólagosan alapjog-centrikus gondolkodásmód bálványa előtt, hanem az egymástól elválasztottan működő hatalmi ágak együttműködésében hisz. Ami azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróságnak »pusztán« az Alaptörvény őreként kell viselkednie – esetleg fellépnie a szuverenitás védelmében –, de nem egy senki által nem ellenőrzött második kamaraként. Az eddig regnáló 11 fős, »csonka« Alkotmánybíróságnak mindösszesen ez volt a »hibája« – és csak remélhetjük, e jó szokását az új tagok részvétele mellett is megőrzi.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://jog.mandiner.hu/trackback/26822