Windisch-Graetz Lajos herceg nevét a szélesebb közvélemény az 1925 végén kirobbant frankhamisítási botrány fővádlottjaként ismeri. Kevesen tudják azonban, hogy 1918 januárja és októbere között hazánk közélelmezési minisztere volt. Megbízatását nem csekély részben annak köszönhette, hogy az uralkodó, IV. Károly király bizalmi emberének számított. Az utolsó osztrák császárnak és magyar királynak a későbbiekben is a feltétlen tisztelője maradt, olyannyira, hogy IV. Károly 1916-tól 1922-ig, a trónra lépésétől a haláláig tartó életéről 1957-ben német nyelven emlékiratot tett közzé, amely Egy császár harcol a szabadságért címmel már magyarul is olvasható az Erdélyi Szalon Kiadó jóvoltából.
Windisch-Graetz Lajos herceg meggyőződése volt, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia harmonikus gazdasági egységet képezett”
A szubjektív szempontokat és értékítéleteket felvonultató visszaemlékezésben a herceg úgy fogalmazott, hogy IV. Károly testesítette meg számára és „a dunai térség rengeteg más lakója számára is az 1918-ban szétdarabolt régi osztrák–magyar monarchiát – azt az igazi hazát, melynek minden tisztességes ember kész feláldozni életét, erkölcsi és anyagi egzisztenciáját”. A soknemzetiségű Ausztria–Magyarországot föderális átszervezéssel, valamint a választójog kiszélesítésével egyben tartani kívánó uralkodót Windisch-Graetz akként jellemezte, hogy a „népek szabadságának fanatikus híve volt”, a „népei megmentéséért” harcolt végig a világháború során, akkor is, amikor 1917 tavaszán eredménytelenül különbékéért folyamodott az ellenséges Franciaországhoz.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az egyre ideologikusabb, föderalistább, Európának ártó baloldali többséget? Áttekintettük az 1979 és 2019 közti negyven év választási trendjeit, és értékeltük a kilátásokat.
A Nyugat belehajtotta magát olyan háborúba, amelyre semmilyen szempontból nem volt felkészülve. Arra, hogy nem lesz felkészülve, főleg nem volt felkészülve.
p
13
1
27
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!