Gondolatok a magánszféra megszűnéséről

„Az orwelli 1984 az írói képzelet szüleménye volt. Azonban mindaz, amiről Snowden akciója révén értesültünk 2013-ban, már a legkevésbé sem fantazmagória. Snowden motivációja ebben a tekintetben mellékes – magasztos szólamai ellenére ő most éppen az oroszok malmára hajtja a vizet, de szélesebb, civilizációs távlatban ennek nincs nagy jelentősége. Mert ugyanúgy felügyelik az állampolgárt Európában, az Egyesült Államokban, Kínában vagy éppen Oroszországban. A megfigyelőháló kiterjedése csak az egyes államok fejlettségének függvénye. A London belvárosában sétáló ember egyszerre átlagosan három, néha több kamera látókörében van. Természetesen ez kizárólag az állampolgárok biztonságát szolgálja.

Téved, aki azt hiszi, hogy csak a titkosszolgálatok leskelődnek. Legalább ugyanennyire kíváncsiak ránk a nagy vállalatok és kisebb-nagyobb cégek, amelyek az adatkereskedelemből élnek. A telefonos társaságok tudják, merre jártunk, a bankok tudják, mikor, mire és mennyit költöttünk, az internetes keresők pedig feljegyzik, hogy mit csinálunk a világhálón. Az ezernyi adat összekapcsolása pedig pénzt jelent. (...)

Valószínűleg elvesztettük már azt a versenyt is, amelyet a demokratikus társadalom intézményei folytattak a szabadságunkat korlátozó eszközök gyártóival és alkalmazóival szemben. A technika gyorsabbnak bizonyult a nehézkes jogalkotásnál. Emlékszik még valaki arra a harcra, amelyet az EU folytatott a Microsofttal az internetes keresők körül? Mire megszületett a döntés, senki sem használta már azt a programot, amelyről folyt a vita. Mára ez a folyamat még inkább felgyorsult.

Függetlenül attól, hogy mi motiválta Edward Snowden lépését, sajnos igazat kell adnunk neki, amikor azt állítja: mire a ma született gyermek felnő, már nem fogja tudni, mit is jelent a magánszféra. És még valami: Snowden csak egy alacsonyabb beosztású elemző volt, információi mégis megrémisztették a világ közvéleményét. Mit tudhatnak akkor a felettesei, akik valóban működtetik a Nagy Testvér ördögi gépezetét?”