Debrecenben tüntet anyák napján Magyar Péter – övcsatos plakátokkal várták a helyiek
Kósa Lajos szerint erre a napra tüntetést szervezni „a normális gondolkodás teljes hiányát” jelzi.
Nyirő nyilas volt, na és? Tormay viszont állítólag leszbikus volt, az pedig manapság tudvalevőleg egy igen demokratikus cselekedet, így részére is kijárhatna a ganz egal.
„Egyszer-egyszer, titokban, mikor senki nem néz oda, mikor meggyőződtem arról, hogy senki nincs a közelemben, meglátogatom a Népszava weboldalát. A Népszava oldalán pedig csudákra bukkanhat az ember! Például Schweitzer Iván minapi publicisztikájára. (...) Ebben az erkölcsi tükörben pedig azt írja a Schweitzer Iván, hogy »Ma az úgynevezett „nemzeti oldal” egy része Nyirő Józsefeket, Tormay Cecileket és más szélsőjobboldalhoz kötődő írókat próbál egy sorba helyezni a nemzet valódi nagyjaival, akikről viszont ma sajnálatosan kevés szó esik. Például Móricz Zsigmondról, aki azért nem igazán jó számukra, mert ugyancsak lesújtó véleménye volt a Horthy világról. Márai Sándor is csak úgy jön szóba, mint aki a kommunisták elől emigrált, de úgy nem, mint aki vitriolos jellemzések sorát írta a két világháború közti és a második világháborús Magyarország urairól, azok katasztrófapolitikájáról.«
Nézzen ide, Schweitzer úr, én egyetértek magával! Annál is inkább, mert Móricz Zsigmond és Márai ugyancsak pompásan illik a másik fent emlegetett, ámde kárhoztatott névsorba. Azzal azonban nem értek egyet, hogy Móricz ne lenne túl jó »számunkra«. Ám kérdem én, tudja-e, hogy ez a Móricz mit írt 1939 júniusában a Magyar Élet című folyóiratban arról a Szabó Dezsőről, akit maguk roppantul elítélnek fertelmes és ordas eszméi miatt: » (...) Szabó Dezső ugyanis az öt érzéken kívül a hatodik érzék birtokosa: azé az érzéké, amelyet az emberi élet az utolsó tízezer év alatt fejlesztett ki, s csiszol egyre finomabbra és végzetesebbre: az észé. (...) Íme egy próféta, aki önmagában leli meg az Istent: az Ész istenségének prófétája ő.« (...)
Máraitól: »A fasiszta kivégzések közönsége nagyrészt zsidó söpredékekből állt össze, vérszomjas, szemet szemért alakokból... (...) De ez a nagyvárosi, hangos, szemérmetlen és kegyetlen alzsidóság, ez a söpredék, amely az üzletben, utcán, hivatalban képviseli most a zsidóságot, igen nagy veszélyeket idéz föl a megmaradt zsidóság egésze számára.«”