Kábeles kockázatok

„Félreértés ne essék, nem a RAF, vagyis a Vörös Hadsereg Frakció támadott csütörtök éjjel a HÉV gödöllői vonalán, és a 61-es villamosén sem. Nem raboltak el senkit, nem volt lövöldözés, s nem jött ultimátum a váltságdíjjal vagy a politikai elítélek szabadításával kapcsolatosan sem. Nem! Egyszerű kábellopás történt. Akárcsak tegnap, a ráckevei HÉV vonalán, vagy korábban ilyen-olyan vasúti pályarészek mentén, meg például a budapesti Petőfi hídon. Inkább afféle kópés, csibészes tettnek tartja ezt a közvélemény, leszámítva persze azokat az utazókat, akik fennrekednek ilyenkor a hirtelen leálló közlekedési eszközökön, vagy akiknek már eleve el sem indul a végállomásról a járatuk. Mert elég hosszadalmas, macerás pótolni az ellopott kábeleket, főként, ha a javítást még alapos rendőrségi helyszínelés is megelőzi. Kópés tett, ami nem is tűnik olyan félelmetesnek a tévé képernyőjén, enyhébb legalábbis annál, mint amikor a rablók láncfűrésszel törnek éjszaka egy nyolcvanéves házaspárra…

Ma már feledésbe merült valahogy Pörböly drámája. Szörnyű dolog történt ebben a dél-magyarországi kis faluban 1993. február 12-én reggel. Összeütközött egy iskolásokat szállító Volán-autóbusz és a menetrendszerű vonat a vasúti átjáróban. Tizenkét gyerek meghalt, több súlyos, maradandó sérüléseket szenvedett, volt, aki megrokkant. Ott is a fémmel kezdődött minden. A fém, vagyis az akkumulátorokban használt ólom csiklandozta valakiknek a fantáziáját, meg persze az érte kapható pénz. Nincs annak olyan rossz ára, különösen a réznek és az alumíniumnak, hogy ne érné meg kockáztatni kicsit, de tényleg csak nagyon kicsit, mert átvevő, orgazda ugyanis mindig akad a lopott fémre. Akad? Orgazdák mozgatják a fémlopás rendszerét, ha nem lennének, akkor is eltűnne egy-egy őrizetlenül hagyott bogrács, de ugyan hol házalhatnának kétszáz méter rézkábellel vagy egy többmázsás zsiliplappal a tolvajok? És ha be is olvasztanák maguknak, ugyan mit öntenének belőle? Kanalat a vacsoraasztalra? Vagy kilincset az ajtóra? (...)

Ez az ő kockázatuk volt, az igaz, de mit kezd a magyar igazságszolgáltatás azzal a kockázattal, amelyet a fém- és a kábeltolvajok az utazó, úton levő embereknek okoznak. Vajon csak olcsó hangulatkeltés lenne az, ha azt mondja valaki: bármikor megismétlődhet Pörböly tragédiája? És hangulatkeltés az is, ha azt kérdezi a közvélemény, hogy miért nem minősítik terrorizmusnak ezeket a bűncselekményeket, hiszen egyszerre sokakat fenyeget veszély? A sajtó óvatos, különösen a baloldali, hiszen többnyire erős etnikai jelzés jellemzi ezeket a bűncselekményeket. De hát lehet-e, szabad-e az etnikai jellegzetességek miatt óvatoskodni, eltussolgatni és bagatellizálni ott, ahol valójában életek forognak kockán? És nem pofátlanság-e megint megélhetési bűnözést emlegetni, amikor már szinte üzemszerűen zajlanak a kábellopások. Pörbölyön is utólag a vonatvezetőre és a buszsofőrre igyekeztek hárítani a felelősséget.”