A haza eladó

„A civilek azt szeretnék (szintén a vidékstratégia nyomán), hogy a helyi közösségek dönthessenek minden földügyletről. Ragaszkodnak hozzá, hogy egyértelmű és túlléphetetlen küszöbök korlátozzák a földszerzést: háromszáz hektárnál nagyobb földet senki se vehessen, és 1200 hektárnál nagyobb birtoka senkinek se lehessen, a családtagok és a cégtársak földjeit pedig egybe kelljen számítani. Sürgetik, hogy az állam az állattartók és a vetőmag-előállítók (vagyis megint csak a nagybirtokok) helyett a helyben gazdálkodó családoknak, a gyermeket vállaló fiatal földművelőknek és a fenntartható gazdálkodást választóknak biztosítson előnyt a bérlésnél és a vásárlásnál.

A zsebszerződéseket kötők veszítsék el a (jelenleg garantált!) elővásárlási jogukat. Azt is fontosnak tartanák, hogy a ma még ismeretlen »integrátorok« (az államtól az agrártermelés megszervezésére területi monopóliumot kapó mamutcégek) ne kaphassanak földet. A civilek aggodalma indokolt, hiszen a kormány már az alkotmányba is beleírta, hogy nekik valójában nem a saját földjén gazdálkodó gazda, hanem az új (és Fidesz-barát) földesuraknak kiszolgáltatott béres szerepét szánja. A földből élők legvadabb rémálmait megtestesítő földtörvény vízválasztó lesz: ha a kormánytöbbség elfogadja, azzal keresztet lehet vetni arra az illúzióra, hogy a Fidesznek a pártot finanszírozó, támogatásokkal és állami földekkel kistafírozott nagyvállalkozóknál fontosabbak az ország érdekei.”