Magyarországnak nincs oka nagy pesszimizmusra

2013. szeptember 12. 18:01

Magyarország esetében szó sincs arról, hogy a bukás elkerülhetetlen. Önöknél a politikai ügyek azok, amelyek sikert vagy kudarcot képesek produkálni a nemzet számára. Interjú.

2013. szeptember 12. 18:01
Daron Acemoğlu
alapblog

Pesszimista nép a mi magyar népünk. Ezt történeti, tudományos felmérések is igazolják. Általánosnak nevezhető az a közvélekedés nálunk, hogy a dolgok legvégén mindig »kikapunk«, hogy ez következik történelmünkből, helyzetünkből fakadóan, hogy sorsszerű a rossz végkifejlet nemzetünk számára. A történelem, a földrajzi helyzet mennyire meghatározó egy nemzet sikere vagy sikertelensége szempontjából?

Nincsenek eleve elrendeltetett dogok a történelemből következően, mint ahogy a földrajzi helyzetből következően sem. Mindazonáltal igenis számít a történelem. Amennyiben a gazdasági siker záloga mindig is a jó intézményrendszer. Az intézményeket márpedig valóban történelmi tényezők alakítják. Magyarországnak azonban sem történelme, sem geográfiai helyzete, sem az utóbbi évtizedekben történtek alapján nincs oka nagy pesszimizmusra. A kilencvenes évek eleje óta úgy néznek – néztek ki legalábbis eddig – a dolgok, hogy az országnak sikeresnek kellene lennie. Magyarország esetében szó sincs arról, hogy a bukás elkerülhetetlen, ez nem sorsról, végzetről szól. Önöknél a politikai ügyek azok, amelyek sikert vagy kudarcot képesek produkálni a nemzet számára.

A »Miért buknak el nemzetek?« című könyvében meglehetősen sokat foglalkozik egyes dél-amerikai nemzetek bukásaival. Argentína – sok szempontból olyan, mint Magyarország – újra és újra »elszúrja« a kínálkozó nagyszerű lehetőségeit, holott az objektív körülmények éppenséggel sikerre ítélnék a dél-amerikai országot. A kudarcok mögött – és szerintem ebben is hasonlítunk az argentinokhoz – a politikai elit rendkívüli önzősége, a nép folyamatosan ismételt becsapása húzódik meg…

Nem mintha nem értenék egyet azzal, amit megállapított, mégis másként fogalmaznám meg ezt a problémakört: tulajdonképpen nincs olyan ország, ahol az elit természetszerűleg önzetlen, ahol a széles társadalom érdekeit jóságból, önszántából akarná a sajátja fölé helyezni. Ahol ez történik, ott erre az intézmények, illetve a társadalom egésze kényszeríti őket. Nincs más választásuk ezekben az országokban: nem tehetik meg, hogy önzőségük diktálja a dolgokat. Ahol viszont nincs vagy nem működik ilyen kényszer, ott megcsinálhatnak szinte bármit, amit akarnak. Mert megtehetik. Azt kell igazából megfejteni, hogy ahol a megválasztott elit demokráciában él vissza a hatalmával, ott vajon miért hagyja ezt a társadalom? Miért szavaznak a választópolgárok olyan politikusokra, akik saját érdekeiket a társadalom érdekei elé helyezik? Távolról sem vagyok Magyarország-szakértő, de az Önök országa szinte egyedülálló eset Európában: megtörtént a sikeres rendszerváltozás, a demokrácia és a piacgazdaság lett az új rendszer lényege. Aztán néhány évvel ezelőtt a társadalom, a nép hatalmas többséget biztosított a választásokon egy olyan pártnak, amely eluralja a politikai konfliktusokat, amely demokratikusan megszerzett hatalmát arra használja, hogy gyengítse a szinte még újszülöttnek számító, független, a végrehajtó hatalmat korlátozni tudó intézményeket. Magyarország esetében most nem az a kérdés, hogy a politikai elit ott miért szokta általában becsapni a társadalmat, hanem az, hogy a társadalom, annak »krémje« és a média miért hagyja, hogy megtörténjen az, ami megtörténik.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 56 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Autofocus
2013. szeptember 12. 23:17
Két mondat után nyilvánvaló a fogalmatlansága, a háttere alapján pedig nem csodálkozunk a magabiztosságán. Mondhatnénk neki, öreg, ezzel a szöveggel pont 23 évet késtél, akkor leptek el bennünket mindenféle "nonprofit" nemzetközi szervezetek tanácsadói és okostóbiásai, akik el akarták magyarázni a pestieknek merre folyik a Duna, és atyáskodó jótanácsaikkal diafilmen elmagyarázni szerintük mi a demokrácia. Ezzel szemben a valóság az, hogy még Magyarországon is összekavarja a politikai közszereplőket az a fajta sajátos magyar önmeghatározási fogalomrendszer, ami alapján a hátterét és politikai céljait tekintve a nagytőke és a nemzetközi pénzügyi körök érdekeit képviselő alakulat látja el magát a baloldali cimkével, ezzel szemben a jobboldali centrumba definiált Fidesz sok esetben baloldalinak tartott, de mindenképpen a dolgozók és a családok érdekeit sokkal inkább előtérbe helyező gazdaságpolitikai prgramot hajt végre. Mindezt színesíti az Európai politika sajátossága, hogy a baloldali pártok internacionalisták, míg a jobboldali pártok hagyományosan a nemzetállami keretek között, a nemzeti értékek előtérbe helyezésével különböztetik magukat meg, különösen Európa keleti felében, ahol gyakorlatilag nekünk lett a leginkább nemzeti kötődésektől mentes, sőt nemzetáruló baloldalunk. Másik jó példa erre a kereszténynek aposztrofált radikális jobboldal skizofrén viszonya Amerikához és a közel kelethez, Iránhoz, az iszlám fundamentalizmushoz. Mindebből szobatudós törökünk vajmi keveset foghat fel, de véletlenül pont most érezte szükségét hogy megmondja a tuttit.
MacElek
2013. szeptember 12. 22:10
Ki mondta, hogy demokráciát akarunk? Megkérdezte arról valaki valaha a magyarokat? Ennek a népnek erős vezetés kell és rend, nem pedig liberálrothadás. Kell a francnak a rendszeretek! Persze kicsi, sárga és savanyú, de mienk. És ennyi idegen elnyomás és diktatúra után hadd engedhessük már meg magunknak, hogy mást akarjunk, mint amit ti ott külföldön nekünk szántatok. Nem csodálkozna ezen annyira, ha ismerné az alternatívát.
bunko_jobbos
2013. szeptember 12. 20:35
"A kudarcok mögött ... a politikai elit rendkívüli önzősége, a nép folyamatosan ismételt becsapása húzódik meg…" A tököm kivan, bár tudom, hogy ez jól felépített és sajnos részben sikeres stratégia: NEM az elit az önző és korrupt, hanem az MSZP. Csak eddig ők irányították az országot, ezért úgy tűnhet, hogy az egész elit szar, de ez nem igaz. A Fideszt pont azért utálják ennyire libsioldalon (és ez már 90 körül is így volt), mert ők képesek voltak folyamatosan kormányzóképes alternatívát nyújtani. Ezért sajnos nem lehetett eljátszani a nem vagyunk jó, de nálunk nincsenek jobbak mesét. De minek jöttem megint amandira? Észrevettem, hogy mikor egy ideig nem jöttem ide, egész rendben volt a közérzetem. Mondjuk az indexet már rég letiltottam minden általam használt gépen, mert én hülye, néha képes lennék megnytni.
kálmi
2013. szeptember 12. 19:04
Imádom, amikor a demokrácia felkent papja kétségbe vonja egy demokratikus választás eredményeképpen kormányzók jogait. És ennek tényszerűen nincs más oka, minthogy nem úgy kormányoznak, ahogy az nekik tetszik. Bezzeg mikor Gyurcsányék ellen keményen lázadozott a nép, hallgattak, mint az a bizonyos a fűben.Ha valamikor, a rendőri brutális után hallathatták volna a szavukat, de nem. Most, hogy a nép ha bírálatokkal is, de elfogad egy vezetést, demokrácia féltésbe kezdenek. Farizeusok ezek, nem demokraták.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!