Úgy gondolom, hogy egy jogállamban a morális felháborodás kevés ahhoz, hogy megalapozza a büntetendőséget. Interjú.
„Ön szerint a holokauszttagadás vagy a kommunista rendszer bűneinek tagadása kapcsán is ezzel a kérdéssel szembesülünk?
Ugyanez a dilemma vetődik fel itt is, a konferencián is erre próbáltam utalni. Úgy gondolom, hogy egy jogállamban a morális felháborodás kevés ahhoz, hogy megalapozza a büntetendőséget. A jogállami büntetőjogban ugyanis a büntetendővé nyilvánításhoz valódi védelmi objektumot, megfelelő jogi tárgyat kell találnunk- ebben az esetben viszont csak látszólagos jogi tárggyal állunk szemben.
Azon cselekmények, amelyek büntetendősége csak és kizárólag valamilyen politikai-közösségi jogi tárggyal legitimálható – ha egyáltalán valóban léteznek ezek a jogi tárgyak – véleményem szerint nem tartoznak a büntető jogalkotás tárgykörébe. Ha nem azonosítható a bűncselekmény által sértett konkrét emberi érdek, akkor az adott magatartás büntetendővé nyilvánítása álláspontom szerint nem tekinthető legitimnek. Kizárólag ez az álláspont egyeztethető össze a büntetőjog ultima ratio jellegével és fragmentáris természetével. Nyilvánvaló persze, hogy mindez kantiánus tradíción alapuló filozófiai premisszákat feltételez, miszerint a jogállam célja az individuumok egyrészről egyenlő, másrészről maximális szabadságának biztosítása. Az első kritériumból az következik, hogy minden jogalany egyenlő jogokkal rendelkezik és a jogrend a jogalanyokat egyformán védi. A második kritérium a szabadságszférák határait jelöli ki: a szabadságszféra a személy jogilag védett érdekeinek összessége. Ez a szféra ott ér véget, ahol más személyek autonómiája kezdődik. A szabadság korlátozására kizárólag az adhat legitimációs okot, ha az autonómiával történő rendelkezés más szabadságát sérti. Ebből következik, hogy az állam akkor avatkozhat az interperszonális viszonyokba – különösen büntetőjogi eszközökkel – ha a beavatkozásra egy másik individuum szabadságának megóvása érdekében van szükség. Számomra a klasszikus becsületsértési tényállások mögött felfedezhető konkrét emberi érdek, míg a Btk. 333. §-a kapcsán nem látok azonosítható jogi tárgyat.
Nem is jöhet szóba olyan tényállás, amely kapcsán indokolható lehet egy adott közösség védelme büntetőjogi eszközökkel? És egyáltalán, a büntetőjognak nem funkciója egy adott társadalom berendezkedését, értékeit általában is védeni az egyes tényállásokon keresztül?
A közösségi érdekek megragadására és védelmére én sokkal alkalmasabbnak találom a polgári jog és más jogágak eszközeit, különös tekintettel arra – amit gyakran elfelejtünk – hogy a büntetőjog valóban a jogállami rosszallás végső eszköze. Én úgy látom egyébként, hogy az ideológiailag motivált cselekmények ellen a büntetőjog nem tud hatékony védelmet nyújtani, hanem éppen ellenkezőleg: alkalmazása az elkövető heroizálásához vezet. Mondok egy példát: ha valaki meggyőződéses nemzetiszocialista és imponálni akar az eszmetársainak, akkor provokál saját maga ellen egy eljárást nemzetiszocialista rendszerek által elkövetett népirtás tagadásáért, amelynek a végén megrovásban részesítik. Nyilvánvaló, hogy ezekben a körökben komoly respektust jelenhet, ha valaki lobogtathat egy ítéletet, hogy lám, őt a meggyőződéséért még meg is hurcolták. Így pedig a büntetőjogi szankció voltaképpen kontraproduktív hatást vált ki.
Akkor a büntetőjognak valójában semmi keresnivalója ezeken a területeken?
Napjainkban megfigyelhetjük azt a gondolkodásmódot, ami a büntetőjog mindenhatóságát feltételezi. Ez oda vezet, hogy a politikai szféra büntetőjogi fellépéssel kíván olyan problémákat megoldani, amelyek a jogág eszközeivel meg sem közelíthetők. Példának említhetném egy sor gazdasági bűncselekmény kodifikálását, de meggyőződésem az is, hogy a mostanában beszédtémává váló fogyasztóvédelmi büntetőjog sem jó irány, fogyasztói érdekek ugyanis nem kezelhetők hatékonyan büntető normákkal. Sőt, amint megjelenik bármilyen új társadalmi-gazdasági gond, a jogalkotó elsődleges válasza Magyarországon most már egy-egy új tényállás megalkotása. Egyre inkább oda jutunk, hogy a büntetőjog már nem az ultima ratio, hanem a prima vagy sola ratio szerepét veszi át, ezáltal parttalanná válik. Mindez a jogág kiüresedéséhez vezet.”
A Budapest Honvéd korábbi tulajdonosa nyilatkozott akadémistákról, a légióskérdésről, az NB I létszámáról és Marco Rossiról is.
Európa progresszív liberális óceánjában Magyarország a különbözőség szigete, ahol a konzervatívok szabadon beszélhetnek és politikai terveket szőhetnek a jövőre vonatkozóan, a keresztény civilizációnál pedig nincs jobb életforma – a magyar miniszterelnök erről is beszélt a Nemzeti Konzervativizmus Konferencián.
A Liverpool magyar válogatott futballistája Jürgen Klopp idény végi távozásáról, Haalandhoz fűződő kapcsolatáról és a magyar csapat Eb-kijutásáról is beszélt a Spíler TV-nek.
A WMN alapítója arról is beszélt, ma már felül tud kerekedni azon, amikor propagandistázzák, mert pontosan tudja, hogy Magyarországon „ritka kivételként” milyen függetlenül működnek.
Nemcsak rengeteg színésszel és rendezővel dolgozott együtt, de akár videójátékos legendákat is teremtett a hangjával, avagy egy filmes veteránnal interjúztunk a prágai Comic-Conon.
Leginkább úgy ismerhetjük, mint Bobby Ewing, a Dallasból, de az Egyről a kettőre sztárja is volt, sőt ő egy ember az Atlantiszról. Interjú a Comic-Conról.
Több mint 50 millió ember lakóhelye van veszélyben, és nincs jele az enyhülésnek.
Idén június 12–15. között ismét a magyar filmet ünneplik Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban. A Magyar Mozgókép Fesztivál immár hagyományosan életműdíjakkal ismeri el a legjobbakat, akikhez kapcsolódóan számos alkotást is levetítenek majd.
