A nyilvánosság próbája

„Nemzeti hitvallás a neve az alaptörvény preambulumának, amely a benne foglaltak szerint a jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. Ha figyelmesen végigolvassuk a szöveget, találunk benne egy ilyen mondatot is: »Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.«

Úgy gondolom, kötelességem szólni, ha ezek az elvek sérülnek. Úgy tűnik, az Áder János köztársasági elnök úr által szombaton aláírt jogszabály, vagyis az információszabadságról szóló törvény módosítása nem a Nemzeti hitvallás szellemében fogant. Egyrészt nem értem a sietséget – a kormány kivételes eljárást kért az Országgyűléstől Trócsányi László igazságügy-miniszter törvényjavaslatáról annak ellenére, hogy a kabinet korábban októberre tervezte be a jogszabály elfogadását –, másrészt aggasztónak találom a július 6-án 123 igen szavazattal (66 nem ellenében) elfogadott előterjesztés egyes pontjait.

A módosított jogszabály minden olyan esetben lehetőséget ad a közérdekű adatok eltitkolására, amikor azok jövőbeni döntések megalapozását szolgálják. Hirtelen nem is tudnék mondani olyan adatot, amely nem készíthet elő egy újabb döntést, így ez – megítélésem szerint – ellehetetlenítheti az információkéréseket.

Az sem építi a demokráciát, hogy ezentúl pénzt kérhetnek az adatokért cserébe – értem azt, hogy akadtak olyanok, akik visszaélve a lehetőséggel gyakorlatilag napokra lekötötték egyes hivatalok munkatársait azzal, hogy nyakra-főre fénymásoltattak dokumentumokat –, de úgy gondolom, ez a demokrácia ára. Arról nem is beszélve, hogy a huszonegyedik században élünk – ha a retorika szintjén elkötelezettek vagyunk az úgynevezett e-kormányzás mellett, versenyképes államigazgatást ígérve, akkor mi az akadálya a dokumentumok elektronikus formában való tárolásának és kezelésének?

Az is aggasztónak tűnik, hogy korlátozzák egyes szerzői jogi védelem alá eső közérdekű adatok, például tanulmányok megtekintését. Ezeket ezentúl nem adják ki, csak megnézhetjük – így egyebek mellett nehezen derül ki, hogy a szerző esetleg a szövegszerkesztő kivág-bemásol funkcióját gyakran használva »írta« a tanulmányát. És tudjuk jól, ez a műfaj a politika egyik jól bevált kifizetőhelye, milliókat lehet leszámlázni egy innen-onnan összeollózott értekezésért.”