A keresztyén pesszimizmusról

„A keresztyén messianizmus radikálisan szakít mindenféle olyan reménnyel, amelyet az éltet, hogy csak egy lépés, s itt lesz már a Kánaán. Brutálisan hangzik, de a keresztyén messianizmus nem gondolja azt, hogy valamely erőfeszítés, avagy politikai messiás, vagy valamely messinaisztikus eszme révén van megoldás a mindenkori emberi krízisre. A keresztyén messianizmus nem gondolja azt, hogy csak jönnie kell valakinek, aki majd képes lesz arra, hogy már itt, ebben a világban megteremtse az álomban és utópiában mindig is jelenlévő szép és boldog emberi életet, s hogy ezzel kielégítse a mindenkori ember vágyát a maradéktalan boldogságra. A keresztyén messianizmus azt gondolja, hogy nincs és nem is lehet evilági messiás, mert az emberi lét úgy, ahogy van, megoldhatatlan, és a krízis nem felszámolható. A keresztyén messianizmus szakít azzal az ideával, hogy az ember tulajdonképpen jó, s ha van is benne rossz, az kijavítható és korrigálható. 

A keresztyén messianizmus alapvetően pesszimista mindenféle politikai messianizmushoz képest.  Nem hiszi ugyanis azt, hogy az ember valaha is képes lenne meghaladni önmagát, vagyis a benne lévő rosszat.  A keresztyén pesszimizmus azt gondolja, hogy a rossz az emberben kitörölhetetlenül, meghaladhatatlanul és megmásíthatatlanul jelen van. A keresztyén pesszimizmus azt gondolja, hogy a rossz nem pusztán a mindenkori emberi identitás járulékos része, hanem identitásalkotó eleme.  A keresztyén pesszimizmus nem gondolja azt, hogy rossz emberekkel fel lehet építeni a jó társadalmát. A keresztyén pesszimizmus persze nem gondolja azt, hogy minden ember egyformán rossz, s hogy egy tömeggyilkos és egy tisztességes polgár közé egyenlőségjelet lehet tenni.  De azt igenis gondolja, hogy az ideális jó szempontjából kivétel nélkül mindenki elégtelen, mert nincs tökéletes ember. Nincs senki sem, akiben valamilyen formában ne lenne jelen a rossz. Nincs senki sem, aki az egyetlen jónak, Istennek meg tudna felelni, s ezért, ha a valódi és teljes emberség kritériuma az Istennek való megfelelés, akkor mindenki elbukott, s erkölcsileg mindenki elégtelen. Nincs kivétel. A keresztyén pesszimizmus nem gondolja azt, hogy vannak jó emberek és vannak rossz emberek. Istenhez képest mindenki rossz. Ugyanakkor ezt természetesen nem a rossz igazolása, avagy beletörődés a tragikus emberi sorsba.”