„Pedig migránsválság ide vagy oda, szeptemberben Magyarország és Németország szövetséges volt az ENSZ-főtitkári választáson: a bolgár Krisztalina Georgieva érdekében lobbiztak. A főtitkár-választási kampány nemes kezdeményezésként indult, tragikomédiával végződött és elsősorban Bulgária, másodsorban az európai uniós konzervatívok számára kínos. Az ENSZ a szervezet története során először arra törekedett, hogy a választási procedúra minél átláthatóbb legyen, nyílt versenyben határozzanak a győztesről.
Az inkább szóban, mint írásban létező rotációs elv értelmében a közép-kelet-európai régió államainak volt a legnagyobb esélye egy konszenzusos jelölt nevezésére, hamar fel is merült a bolgár Irina Bokova UNESCO-főtitkár neve. Főként azért, mert teljesítette a három kimondatlan kritériumot: viszonylag nagy elismertséggel bírt, a keleti régióból jött, tovább személyében választhatták volna meg az ENSZ első női főtitkárát. Bokovával kapcsolatban a legnagyobb kockázat nyugati szempontból az volt, hogy az oroszokkal is jó kapcsolatokat ápol.”