Ezt sem felejtjük el soha Nagy Imrének

„ezt sem felejtjük el soha Nagy Imrének.

ő volt ugyanis a belügyminiszter, amikor számos gonosztette előtt és után aláírta a svábok szétzúzásáról döntő rendelkezést. egy évszázadok óta gazdaságilag, kulturálisan és társadalmilag is virágzó közösséget töröltek el a komcsik.

semmiben sem menti fel őket, de európa számos államára jellemző volt ekkoriban, hogy a nácik gaztetteire hivatkozva milliókat tettek tönkre azért, mert németek.

igen, rátok nézek, ruszofób ketének.

büszke, magyar sváb volt számos ősöm, köztük nem egy – például dédanyám –, akik, szemben a mind inkább tért nyerő volksbundista törekvésekkel, büszkén hirdették, hogy sváb identitásuk mellett magyarok. erről szólt a hűséggel a hazához mozgalom.

jutalmul a komcsiktól minden javaik totális elvétele és egzisztenciális tönkretételük volt, elnyomással, a továbbtanulás ellehetetlenítésével és egyebek, a málenkij robotról nem is beszélve.

hadd tegyek itt egy fontos kitételt. mert persze joggal komcsizom, de ebben az aljasságban az akkori, ún. demokratikus pártok jelentős része is benne volt és bűnük nem kisebb ettől, hanem nagyobb. nagyobb, mert részesei voltak annak a kamunak, hogy hazánkban pár évig valamiféle demokratikus kísérlet lehet, holott ez egy percig sem volt igaz. és ha tetszik, ha nem, de azzal, hogy asszisztáltak ehhez a gonoszsághoz, az egész akkori, _demokratikus kísérletet_ vagy mi a tökömet is zárójelbe teszik.

nyomatékosítsuk, oké? ez nem csak a komcsik bűne, hanem az 1945 és 1948 közötti, »demokratikus« pártoké is.

nincs mentség. pont azért nincs, amit horthy esetében is mondtam: számos jótett sem ment fel egy pokolit.

ezért tanácsolnám – bár lehetne – azoknak a mentálisan terhelteknek, akik diktatúrát kiáltanak manapság, hogy néhány hónapot hadd élhessenek akkoriban. nem vagyok szadista, visszajöhetnek, ha csendben maradnak.

vissza Nagy Imréhez. bízom benne, hogy van túlvilág, mert akkor örökké a pokolban szenved tetteiért.”

***

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner