Ajtótól ajtóig?

„Szóval ennek a pártnak az elnökhelyettese az első sorban menetelt egy úgynevezett éhségmenetben, és nem jutott eszébe, hogy a 240 millióból egyet kiosszon az éhezők között. Nem demagógia ez, mert a szocialistáknak minden stadionról, minden nekik hasznot nem hozó dolgokról az atomerőműtől az energiaszolgáltatók állami kézbe vételéig csak az jut eszükbe, hogy ezt a pénzt a szegények közt kellene szétosztani. (...) 

Az Orbán-kormány szemére vetett mélyszegénység azért sem négy éve kezdődött, mert a szocializmusban tiltották a szegény szó használatát, miközben a rendszerváltáskor tetőzött, és másfél millió munkahely szűnt meg varázslatos gyorsasággal. Maradt a rokkantnyugdíj meg a segély. Az a segély, ami az egyik legnagyobb kampányfegyvere az összefogásnak. Adó helyett adójóváírás, azaz segély, családi adókedvezmény helyett magasabb családi pótlék. Egyik sem ösztönöz munkára. Az egykulcsos adórendszer megváltoztatásának üzenete nem is annyira a haszonról, mint az utóbbi években virágzó irigységről és a szocialista egyenlősdi illúziójának visszaállításáról szól. Érdekes vádpont, hogy soha annyi adót nem szedtek be, mint az Orbán kormány alatt. Ezt a szocialisták valamiféle bűnéül róják fel Orbánnak. Holott mégiscsak elismerés egy notórius adókijátszó országban.

Egyébként, ha már ott vannak az ajtóban, kérjék el a rezsiszámlákat. Az aljukra jó nagy betűkkel nyomtatták oda, hogy mennyi a havi megtakarítás.”