Mosogatókonyha

„Szilveszterkor tele lesznek Ausztria elegáns vendéglői, mulatói, bárjai magyarokkal. Igaz, nem a pompásan megterített asztalok mellett foglalnak majd helyet angol szövetből varrt öltönyökben, s nem Stájerország sajtjainak utánozhatatlan aromáját ízlelgetik. A XVIII. század óta a bécsi konyha specialitásaként ismert, fiatal csirkéből készült Wiener Backhendl különlegességét sem forgatják a szájukban. A magyarok többsége élő kelléke lesz a bécsi szilveszternek, poharakat mos, mielőtt a mosogatógépbe raknák azokat, valamint másodtálalók lesznek, ami azt jelenti: az első asztaldíszítés joga az osztrákoké, aztán a morzsázott, foltos terítőket majd honfitársaink cserélhetik ki újra.

Magyarországról sokan pályáznak ezekre az átmeneti állásokra. Pláne ilyenkor, elvégre szilveszterkor az osztrák tulajdonos duplán fizet, a sokszor párosával érkező fiatal magyarok pedig azt számolják, hogy ketten egy nap alatt csaknem megkeresik – tisztes munkával, adózott jövedelemből – életük első mosógépének az árát. És nem zavarja őket, hogy nem ők ülnek jól fizető vendégként a terített asztaloknál, nem az ő fenekük alá tolják a széket. Rendesen dolgoznak, rendes fizetést kapnak érte. Ezzel jelenleg tökéletesen elégedettek. (...)

Régen Európa előszobájába akartunk mindenáron bekerülni, most már a mosogatókonyhában vagyunk, kitekintünk az égre, ahonnan az önérzetes magyar kormány a csillagokat is lehazudta már.”