Gyorselemzés az Európai Unió Bírósága főtanácsnokának indítványáról

2017. július 27. 12:47

A főtanácsnok most publikált véleménye szembemegy az összes korábbi, hasonló felvetéssel, s egyértelműen az Európai Bizottság és az oldalán beavatkozó, migrációs szempontból fogadó, illetve az áthelyezésben érintett tagállamok oldalára állt.

2017. július 27. 12:47
Migrációkutató Intézet

„Előzmények

Az Európai Bizottság 2015 májusában hozta nyilvánosságra az Európát érintő migrációs válsághelyzet kezelésére vonatkozó elképzeléseit. Az egyik legjelentősebb, a tagállamok széles körének ellenállását kiváltó javaslatot, amely lényegét tekintve az európai menedékkérők tagállamok közötti arányos elosztására vonatkozik, s amely a kezdeti önkéntes tagállami részvételtől a tagállamokat egyértelműen kötelező áthelyezési modell felé mozdult, 2015 szeptemberében fogadták el egy tanácsi határozat formájában. Ez a határozat 120 000 menedékkérelmező átvételét írta elő Olaszországból és Görögországból.

Magyarország 2015 decemberében megsemmisítési keresetet indított az Európai Unió Bírósága előtt a Tanács által 2015. szeptember 22-én elfogadott, kötelező kvótákon alapuló relokációs határozat ellen. A Tanács a határozatot minősített többséggel fogadta el, Magyarország nemmel szavazott (Szlovákia, Románia és Csehország szintén nemmel szavazott, Finnország tartózkodott). A bírósági eljárás megindításáról az Országgyűlés 2015. november 17-én törvényt fogadott el, amelyben felszólította a Kormányt a kereset benyújtására, és amely 2015. december 3-án benyújtásra is került.

Keresetében a Magyar Kormány 10 jogi érvet sorakoztatott fel a határozat semmissége mellett, ebből 4 eljárási, 5 tartalmi jellegű, végül egy másodlagos jogi érv kifejezetten Magyarország tekintetében állítja a határozat jogsértő voltát. Magyarország szerint a határozat jogalapja nem megfelelő, valamint annak elfogadására az eljárási szabályok megsértésével került sor. Emellett sérti a jogbiztonság, a normavilágosság, a szükségesség és az arányosság alapelveit is.

A kvótaper tárgyalása

A tárgyalásra 2017. május 10-én került sor, a főtanácsnoki indítványt 2017. július 26-án publikálták, míg a Bíróság várhatóan 2017 őszén hozza meg döntését az ügyben.

Mind a Tanács, mind a mellette beavatkozók, tehát az ellenérdekű felek egy része kiemelten kezelte a szolidaritás kérdését, amely álláspontjuk szerint a megtámadott határozat elfogadásához vezető időszakban tapasztalt, egyes tagállamokra nehezedő migrációs nyomás kapcsán a megtámadott határozatban megjelenő intézkedést kíván meg a Tanácstól. Magyarország ezzel szemben jelezte, hogy a szolidaritás elve nemcsak a megtámadott határozatban foglalt szabályozási környezet által tud kiteljesülni, illetve a szolidaritás kifejezése nem mentesíti az uniós intézményeket az alól, hogy tiszteletben tartsák a Szerződésekben foglalt kötelezettségüket, ideértve a megfelelő jogalap alkalmazását, a megfelelő eljárási szabályok tiszteletben tartását, a tagállamokkal való jóhiszemű együttműködési kötelezettségüknek való megfelelést, vagy hogy olyan jogszabályok elfogadására törekedjenek és olyan uniós jogi aktusokat fogadjanak el, amelyek alkalmasak a fennálló probléma megoldására, kezelésére.

Magyarország álláspontja, hogy a jelenlegi migrációs helyzet megoldását nem képezheti semmilyen, automatizmuson alapuló elosztási mechanizmus, mert egyrészt az csak további pull faktort generál, másrészt nem lehet megakadályozni a másodlagos mozgásokat. A migráció kiváltó okainak kezelése az EU-n kívül kell, hogy megtörténjen, valamint a határellenőrzés megerősítése további prioritást kell, hogy élvezzen. Ugyanakkor határozott a magyar álláspont abban, hogy az üldöztetés elől menekülőknek és a ténylegesen nemzetközi védelemre szorulóknak biztosítsa a nemzetközi védelmet.

A főtanácsnoki indítvány szerepe

A főtanácsnokok a Bíróság nem ítélkező tagjai, szerepük, hogy a Bíróság előtti ügyekben részletesen indokolt indítványt nyújtanak be a bírák részére, így segítve azok munkáját. A főtanácsnokok független személyek, akik megfelelő jogi szakértelmemmel rendelkeznek. A főtanácsnok az ügyekben is függetlenek a felektől, saját szakmai megítélésére és jogérzetére hagyatkozik a főtanácsnoki indítvány elkészítésekor. Aláhúzandó, hogy főtanácsnok indítványa a Bíróságot nem köti, a Bíróság azzal ellentétes döntést is hozhat, azonban az vitathatatlan, hogy főtanácsnok indítványa lényegesen befolyásolja a Bíróság döntését.

A kutatások azt mutatták ki, hogy a Bíróság 67 százalékkal nagyobb valószínűséggel semmisít meg egy jogi aktust (vagy annak egy részét), ha a főtanácsnok a Bíróság megsemmisítését kéri, mintha azt tanácsolná a Bíróságnak, hogy utasítsa el az ügyet vagy nyilvánítsa azt elfogadhatatlannak. Ezek az eredmények egyébként számos kérdést vetnek fel az igazságszolgáltatási függetlenség és a főtanácsnok szerepének helytállósága miatt, amely alapja lehet a jövőbeli igazságügyi reformnak.

A főtanácsnoki indítvány a kvótaperben

Az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka, Yves Bot 2017. július 26-án ismertette indítványát a C-647/15. sz. Magyarország kontra Tanács és C-643/15. sz. Szlovákia kontra Tanács ügyekben. Bot főtanácsnok a 344. pontból álló (120 oldalas) indítványa végkövetkeztetései között azt javasolja a Bíróság számára, hogy a tanácsi határozat megsemmisítése iránti kereseteket utasítsa el az alábbi főbb érvek alapján:

A formai magyar érvekkel ellentétben a főtanácsnok szerint a megtámadott relokációs határozatot tartalmára tekintettel nem lehet jogalkotási aktusnak minősíteni. Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés felhatalmazást biztosít olyan intézkedések elfogadására, amelyek az egyértelműen azonosított szükséghelyzetre való reagálás érdekében a menekültügyi tárgyú jogalkotási aktusoktól ideiglenesen és konkrét pontokban eltérnek, így a relokációs határozat elfogadása nem minősül jogalkotási eljárás megkerülésének. Ez az érv a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy jogalkotási aktus rendelkezésétől el lehet térni időlegesen nem jogalkotási aktusban – ami egy elég sajátos jogértelmezést jelent a gyakorlatban.

Az Európai Tanács 2015. június 25–26-i következtetéseivel, amelyek szerint a tagállamoknak »konszenzus útján« kell dönteniük a nemzetközi védelemre szoruló személyek elosztásáról »a tagállamok sajátos helyzetének figyelembevételével«, nem ellentétes, hogy a Tanács elfogadta a relokációs határozatot. A következtetések ugyanis az áthelyezés egy másik projektjéhez kapcsolódnak. Az a döntés tehát, amely ott született, noha ugyanazt a tárgykört érinti, nem terjed ki erre az eljárásra.

A Tanácsnak – Magyarország érvelésével ellentétben – nem kellett volna újabb konzultációt folytatnia az Európai Parlamenttel, mivel az érvelésben hivatkozott módosítások nem érintették a mechanizmus alapvető jellemzőit. Az a tény tehát, hogy a mechanizmusból bizonyos országok kikerülnek, nem minősül jelentős kérdésnek – állítja a főtanácsnok.

A megtámadott határozat automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy könnyítsenek a 2015 nyarán bekövetkezett migrációs válságot követően a görög és olasz menekültügyi rendszerekre nehezedő jelentős nyomáson, és ezért alkalmas az általa követett célkitűzés elérésére. A főtanácsnok szerint a határozatban előírt intézkedések nem megfelelő hatékonysága nem kérdőjelezi meg a határozat alkalmasságát. A nem megfelelő hatékonyságnak több tényező között az is az oka, hogy a relokációs határozatot egyes tagállamok – köztük Magyarország és Szlovákia – részlegesen vagy teljes mértékben nem hajtják végre. Természetesen ez az érvelés természetesen nincs figyelemmel arra, hogy elsősorban nem a relokációt ellenzők, hanem a relokációt elfogadók azok, akik nem hajtják végre a határozatot.

Összegző vélemény

A korábbi értékelések alapján több szakértő úgy nyilatkozott, hogy a magyar kereset akár sikeres is lehet, tekintettel arra, hogy a Tanács döntése – elsősorban formai értelemben – meglehetősen bizonytalan alapokon áll. Mindezt még olyan szakértők is elismerték, akik egyébként nem értenek egyet azzal, hogy Magyarország a kvótadöntés ellen szavazott. A főtanácsnok most publikált véleménye szembemegy az összes korábbi, hasonló felvetéssel, s egyértelműen az Európai Bizottság és az oldalán beavatkozó, migrációs szempontból fogadó, illetve az áthelyezésben érintett tagállamok oldalára állt. A főtanácsnok véleménye ugyan nem jelent végleges döntést, a statisztikák azonban azt mutatják, hogy egy ilyen tartalmú főtanácsnoki vélemény után Magyarország szempontjából nem kedvezőek az előjelek.”

Összesen 44 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
BőröndÖdön
2017. július 28. 17:19
Az egész világ a Gyuri bácsi kezében van. :) :) :)
csuka
2017. július 28. 12:32
Maffia hírek: FIDESZDSZ maffia korrupció és bújkálás: https://alfahir.hu/2017/07/27/csanadpalota_n1tv_felderito_viz_fertozes --- FIDESZDSZ –es magyar üldözés: https://alfahir.hu/2017/07/27/taj_kartya_egeszsegugy_elvandorlas_korhaz_behajtok --- Ami befolyik az a FIDESZDSZ maffia bugyraiban elfolyik: https://alfahir.hu/2017/07/28/erzsebet_utalvany_udultetes_kozpenz --- A gyilkos FIDESZDSZ maffia : „Tízből kilenc párt leült egymással tárgyalni az egészségügyről Csak a Fidesz nem ment el az egyeztetésre.” http://index.hu/belfold/2017/07/28/tizbol_kilenc_part_leult_egymassal_targyalni_az_egeszsegugyrol/ --- Antik kommunista ko(ó)r: „AZ ÍTÉLET ELADÓ?! Egy jogállamban természetes, ha valaki kárt okoz cselekvéssel vagy mulasztással, ezekért felelősséggel tartozik. Vannak viszont emberek, akikre ezek a szabályok egyáltalán nem vonatkoznak. Ilyen különleges helyzetben vannak a bírók, akiknek nem kell felelniük a munkájuk során okozott károkért. Ez a jogbiztonság telje hiányát jelenti, ami az alkotmányos alapjogok egyik legfontosabbika. Egy bírói döntéssel börtönbe küldhetik, elvesztheti a vagyonát, mégsem felel ezekért a cselekményekért az eljáró bíró. Az 1871. évi VIII. törvénycikk a bíró személyes felelősségének alapjára helyezte az ítélkezést. Ha a eljárt bíró hibázott, kárt okozott az eljárás alatt, akkor a bírótól kártérítést lehetett kérni, melyet meg is ítéltek, és a sérelmet szenvedett félnek megítélt kártérítést a elkövető bíróra és nem a bíróságokra terhelték. A bírói műhibák elbírálása egy a rendes bírósági rendszertől elkülönült, független bíróság (szolgálati bíróság) hatáskö- rébe tartozott, ami magas szintű bíráskodási munkát eredményezett. Ezt a tejes felelősségi rendszert a koncepciós perekben eljáró bírók büntethetőségének kizárása érdekében a Rákosi féle törvénykezés semmisítette meg , és melyet azóta sem állítottak helyre! Ellenkezőleg, minden olyan eszközt a bírók kezébe adtak, amelyekkel a visszaélés lehetősége biztosított. A felelőtlen bíráskodás kezdő időpontjából látható, hogy ez az állapot is a Rákosi rendszer hagyatéka, mely állapotot, azóta minden kormány féltve őriz. Az okok egyszerűek. Ha a bírókat hasonló felelősség terhelné, mint mindenki mást, akkor az eddig az államot terhelő és az adófizetők pénzéből kifizetett kártérítési összegeket a bíróknak kellene saját zsebükből rendezniük. Ez azonnal megszüntetné a bírósági döntéseknek direkt és indirekt módon való befolyásolhatóságát a politikai döntéshozók és bírósági vezetők által. Ez azonban a 27 éve regnáló politikai és gazdasági elit érdekeivel ellentétes. (https://www.youtube.com/watch?v=i9zKs- 3293wY) A másik ok is kézenfekvő, a bíráskodás magyar viszonyok között nemcsak az állampolgárok közötti jogviták eldöntésének eszköze volt, hanem a politikai ellenfelek kiiktatásának bevált módszere is. Egy felelőtlen bíráskodási rendszerben az ítéletek akár meg is rendelhetők, ha elég erős a politikai hatalom ez irányú szándéka. Felrémlenek a koncepciós perek, az 56-os megtorlások perei, és még a 80-as években is lefolytatott politikai perek. A legfelsőbb Bíróság utólag megsemmisítette ezeket az ítéleteket, de lett ebből hátránya bármelyik ítélkező bírónak is úgy mint a német egyesítés után az NDK bíróinak? Semmi!!! Mint látja, még ma is ha Magyarországon valakiből alaptalanul lesz vádlott vagy elítélt , akkor ezért senki sem fog felelni. ( pl: Kaiser ügy) Ellenőrizetlenül vezetik a jegyzőkönyvet, lényegében maguk döntenek saját elfogultságuk kérdésében, a bizonyítékokat kedvük szerint veszik figyelembe vagy mellőzik, nem engednek bizonyításokat, eluralkodott a papír mindent elbír szemlélet és a bírói önkény stb. (lásd például: 333/2016 AB ügy) Az utóbbi idők bírósági korrupciós botrányai miatt már az sem meglepő, hogy árfolyamokat is lehet hallani. Idáig jutottunk. Készült az Egyéni Bírói Függetlenség és Felelősség Fórum facebook oldalán közzétett tanulmányok alapján http://www.forumujsag.hu/images/XXVI_07.pdf
pitypang1125
2017. július 28. 12:10
Szar sóhivatal.
sztd
2017. július 28. 11:07
Ez nekem tem egészen érthető. Ha nem jogi aktus, ami történik, akkor gondolom az elutasítása sem jogi aktus, így nincs miért perelni. Ők azt mondják, hogy át kellene helyezni, mi azt, hogy nem helyezzük át. Ha az egyik nem jogi aktus, akkor gondolom a másik sem az, így bíróságon sem lesz megtámadható. Nem egészen világos, hogy 40 ezer (vagy 160 ezer) ember áthelyezése miféle könnyítést jelent, amikor napi 10 ezer ember jön? 2015-ben kb. a tízszerese emberről volt szó, és idén is alakul a szám. Azért amikor könnyítenek, akkor a probléma nagy részének a megoldását képzelem el. Arról nem is beszélve, hogy a kis rész is csak 10%-ban sikerült, és nem az érintett két vagy három országon akadt el a történet, hanem kb mindenkin. Még az olaszok sem akartak Litvániába embereket küldeni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!