A háborúkban alkalmazandó nemzetközi humanitárius jog alapdokumentumai az áldozatok védelmét szolgálják.
2019. augusztus 10. 12:23
p
0
0
13
Mentés
Hetven éve, 1949. augusztus 12-én fogadták el Genfben a háborúk áldozatainak védelméről szóló, ma is érvényben lévő egyezményeket, amelyek az 1864-es genfi egyezményt korszerűsítették a második világháború tapasztalataiból okulva.
A háborúkban, fegyveres konfliktusokban alkalmazandó nemzetközi humanitárius jog alapdokumentumai a genfi egyezmények és azok kiegészítő jegyzőkönyvei, a hadijogról szóló 1899-es és 1907-es hágai egyezmények, valamint egy sor más nemzetközi szerződés. A genfi konvenciók a háborúk áldozatainak – ideértve a civil lakosságot is – védelmét szolgáló politikai és egyéb indítékoktól független, irányadó és alapvető nemzetközi jogi szabályokat foglalják össze.
Az első egyezmény a haderőkben szolgáló, de megsebesült vagy megbetegedett emberek sorsára vonatkozik általánosságban, a második a haditengerészeti állomány, a harmadik a hadifoglyok, a negyedik a polgári lakosság kérdéskörét taglalja.
Jean Henri Dunant, az egyezmények atyja
A genfi konvenciók története szorosan kötődik a Nemzetközi Vöröskereszthez. A szervezetet alapító svájci üzletember, Henri Dunant az 1859-es (az osztrákok és a francia-szárd-piemonti csapatok között vívott) solferinói csata sebesültjeinek szenvedéseit látva kezdeményezte a segélyszervezet létrehozását és egy konferencia összehívását a háborúban megsebesült katonák kezelésének, ellátásának kérdéséről. Így született meg 1864-ben az első genfi egyezmény, amelyet 22 ország képviselői ratifikáltak.
Jean Henri Dunant
A második genfi konvenció 1906-ban kiegészítette az elsőt, és kiterjesztette annak hatályát, amelyet aztán az első világháború után az 1929-es harmadik genfi egyezménnyel fejlesztettek tovább. Ez a hadifoglyok védelméről szólván előírta, hogy az emberiesség szabályainak megfelelően kell kezelni őket, tájékoztatást kell adni róluk, és engedélyezni kell, hogy semleges államok képviselői meglátogassák a fogolytáborokat.
A sebesültek, a hadifoglyok és a polgári lakosság védelme
A nemzetközi humanitárius jog alapdokumentumai az 1899-ben és 1907-ben elfogadott hágai egyezmények is, amelyek egyebek között a tengeri hadviselésre alkalmazták a genfi megállapodás rendelkezéseit, s tiltották a többi között a harci gázok és a robbanólövedékek használatát. A szerződésekben foglalt elvek azonban papíron maradtak, Németország a második világháborúban „totális háborút” folytatott, és a civil lakosságot is katonai célpontnak tekintette, a hadifoglyokat a németek és a szovjetek is embertelen bánásmódban részesítették.
A semleges Svájc ezért kezdeményezte a hadijog korszerűsítését,
a konferenciák során kidolgozott dokumentumokat 1949. augusztus 12-én Genfben írták alá.
A négy egyezmény közül az első a hadra kelt fegyveres erők sebesültjeinek és betegeinek helyzetére vonatkozott, annak javításáról szólt, a második a tengeri haderőkhöz tartozó sebesültek és betegek helyzetének javításáról, a harmadik a hadifoglyokkal szembeni bánásmódról, a negyedik pedig a polgári lakosság háború idején való védelméről rendelkezik.
Ez utóbbi tiltja egyebek között indítéktól függetlenül egyének és csoportok deportálását, túszok szedését, az emberi méltóság megsértését, a kínzást, a kollektív büntetést és megtorlást, a tulajdon indokolatlan megsemmisítését, a faji, vallási, nemzetiségi és politikai megkülönböztetést.
Kiegészítések
A következő évtizedekben a lokális háborúk, fegyveres konfliktusok állandósulása miatt szükségessé vált az egyezmények kiegészítése. Négy évig tartó tanácskozás és vita után, 1977-ben két kiegészítő jegyzőkönyvet fogadtak el, amelyek az önrendelkezésért, az idegen megszállás és a fajüldöző rezsimek ellen folytatott harcot nemzetközi konfliktusnak minősítik, és a polgári lakosság védelmét kiterjesztik az egyes államok határain belüli konfliktusokra is. 2005-ben újabb kiegészítő jegyzőkönyvet hagytak jóvá, amely a vörös kereszt és a vörös félhold mellett védelmet élvező jelképnek minősítette a kulturális háttérre és vallási meggyőződésre való tekintet nélkül mindenki számára elfogadható vörös kristályt is.
A genfi konvenciók a humaitárius jog sarokkövei
Az 1949-es genfi egyezményeket azóta 196 ország ratifikálta, de közülük többen (például az Egyesült Államok, Törökország) az 1977-es kiegészítéseket már nem fogadták el. Magyarország 1954-ben csatlakozott az egyezményekhez (a kiegészítő jegyzőkönyvekhez 1989-ben és 2006-ban), az erről szóló törvényerejű rendeletek 1955. február 3-án léptek hatályba, de azokat hivatalosan csak 45 évvel később, a Magyar Közlöny 2000. november 16-i számában tették közzé.
Bár a hadviselési módok és technikák 1949 óta jelentősen megváltoztak, a genfi konvenciók ma is a nemzetközi humanitárius jog sarokkövei, amelyek a konfliktusövezetekben védelemre szorulók számára biztosítani kívánják az emberiesség minimális szintjét, előírásai a háborús és emberiesség elleni bűnügyek megelőzésében, kivizsgálásában és megtorlásában mind állami, mind nemzetközi szinten irányadóak.
(MTI/Az MTVA Sajtóadatbank)
Borítókép: Az 1864-ben elfogadott első genfi egyezmény, Wikipédia
A francia államfő háborús kijelentései már a hazájában is vihart kavartak: az egyik legutóbbi, Franciaország atomdoktrínáját érintő javaslata, hogy vitassák meg a nukleáris erők európai alkalmazásának kérdéseit a szomszédos vezetőkkel, az ellenzék részéről heves elutasításra talált. Jobb- és baloldali politikusok azt hangoztatták, hogy az elnök megkezdte az ország nukleáris stratégiájának lazítását, mégpedig azért, hogy azt ez európai szolidaritás oltárára helyezze. Ez nem olyan egyszerű kérdés, amiben még az egyébként nagy hatalmú francia elnök akár kénye-kedve szerint dönthet.
A friss adatok szerint a gyengébb év elejét követően márciusban újra nőtt a boltok forgalma, és a következő hónapokban is kitarthat a lendület. A piaci szférában a szokásos év eleji béremelések ugyanis jellemzően márciussal záródnak le, így a fogyasztók április elején kapták kézhez a megemelt bérüket, ami erős tavaszi keresletet vetít előre.
"A szerződésekben foglalt elvek azonban papíron maradtak, Németország a második világháborúban „totális háborút” folytatott, és a civil lakosságot is katonai célpontnak tekintette, a hadifoglyokat a németek és a szovjetek is embertelen bánásmódban részesítették."
Nem maradtak papíron.
A Szovjetunió nem írta alá a genfi egyezményeket így az rá és az állampolgáraira NEM vonatkozott.
Így tehát ezzel Németország sem sértette meg az egyezményt.
Mintha Németország másképpen bánt volna az angol, az amerikai hadifoglyokkal, mint a szovjet hadifoglyokkal.
Na éppen a genfi egyezmény miatt.
Hart háborúja Bruce Willises filmet nem tetszett látni?
"Hetven éve fogadták el a Genfi egyezményeket"
Ez nem igaz.
1864-ben fogadták el.
És 1925-ben, valamint 1929-ben is.
A genfi egyezmények érvényben voltak már a II. világháború alatt is. Éppen az határozta meg a hadifoglyokkal való bánásmódot, hogy az országuk aláírta-e a genfi egyezményeket.
A schengeni egyezményt se tratják be! Az ENSZ pont szarik a népírtásra, csak hüledezik utólag, sőt, a szrebrenyicai vérengzéseket elősegítatte a hollandok által. A boko-haram is kedvére gyilkolhat, az ENSZ szarik az emberi jogokra ott is!