Hatalommegosztás: az Alaptörvény és a gyakorlat

2014. január 10. 19:02
Szabó Szilárd
Regnum
A gyakorlat módosítja az Alaptörvény megállapítását, miszerint a közhatalom forrása a nép. Nem, a közhatalom forrásai a pártok.

Manapság Magyarországon minden közhatalom végső soron visszavezethető valamely párthoz. Így nyugodtan kijelenthető, hogy Magyarországon minden politikai és közhatalom párthatalom – a gyakorlat tehát módosítja az Alaptörvény laikus számára oly kedves megállapítását, miszerint a közhatalom forrása a nép. Nem, a közhatalom forrásai a pártok. Ezt megerősíti az is, hogy az országgyűlési választásokon országos lista pártlistaként vagy nemzetiségi listaként állítható. Más lista pedig nincs. Magyarországon minden állami hatalom egy adott pillanat – a választás napjának –  hangulatától függ: ennek a napnak a hangulata határozza meg Magyarország elkövetkező legalább 4 évét – hiszen az Országgyűlés megbízatási ideje 4 évre szól. De ennél többről van szó, hiszen minden közjogi méltóság (miniszterelnök, államfő, Házelnök, a Kúria elnöke és az Alkotmánybíróság elnöke) megválasztása az Országgyűlés hatáskörében van. Amennyiben egy párt vagy pártszövetség képes az országgyűlési választáson kétharmados többséget szerezni, gyakorlatilag minden közhatalom a kezébe kerül, hiszen, mint láttuk, az alkotmányozás kizárólag az Országgyűlés joga, az alkotmányos ellenőrző funkciót ellátó intézmények pedig nem függetlenek az Országgyűléstől. Vagyis, parlamentáris rendszerben a pártok által elfoglalt Országgyűlés képes ellenőrzést gyakorolni az elvileg az aktuális politikai hatalom ellenőrzésére hivatott intézmények felett is.

A parlamentáris kormányzati rendszerben, így Magyarországon is, azok az alkotmányos intézmények, amelyek elvileg a hatalom gyakorlóit ellenőriznék, ki vannak szolgáltatva neki, hiszen minden közhatalom választáson nyugszik. A választás pedig a többségi elven. Vagyis az államhatalom ellenőrzésére szolgáló alkotmányos intézmények is ezen a kereten belül érvényesíthetik akaratukat, amely pedig közvetlenül vagy közvetve a pártok akaratától függ. (...)

A parlamentáris kormányzati rendszer tehát olyan politikai gyakorlatot hozott létre, amely képes felülírni az alkotmányos elveket és normákat. A klasszikus hatalommegosztás elve ugyanis eleve feltételez egy olyan szervezeti függetlenséget, amivel egy pártokon alapuló politikai rendszerben az alkotmányos intézmények egyszerűen nem rendelkezhetnek. A valódi hatalommegosztást és így a hatalomkoncentráció és az ellenőrizetlen hatalom kizárását csak olyan alkotmányos tényező biztosíthatja hatékonyan, amelynek legitimációja nem a pártalapú struktúrából ered, vagyis nem választott közjogi méltóság. Vagyis nézetem szerint egy közvetlenül választott köztársasági elnök – mint például Franciaországban vagy Romániában – nem biztosítaná a hatalom valódi megosztását, mert az esélyes jelöltek minden valószínűség szerint pártok jelöltjei lennének, vagyis nem korlátoznák valójában a pártok hatalmát. Egy eredményes kampány ugyanis sok pénzbe kerül, így a jelöltek ki lennének szolgáltatva a pártok mögött álló különféle érdekcsoportoknak (ahogyan ez bizonyos mértékig megfigyelhető például az Egyesült Államokban).

Valódi alternatívát nézetem szerint egy komoly alkotmányos jogokkal felruházott uralkodó jelentene, aki az államfői hatalmat öröklés útján töltené be. Az örökletes monarchia ugyanis az egyetlen intézmény egy parlamentáris kormányzati rendszerben, amely valóban független a pártoktól.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Sületlenség az egész. A mai összetett társadalmi rendszerben szerintem semmilyen formációjú monarchiának sincs létjogosultsága.

Amit pedig a jelenlegi hatalomról és ennek megosztásáról ír, a valóságot nem fedi le.
A hatalom birtokosa a mai demokráciában minden országban a választó, aki ténylegesen részt vesz a választásban. A hatalmát pedig közvetlen szavazással - beleértve a népszavazást is - vagy közvetve a választott képviselőin keresztül gyakorolja. Ezt nevezzük képviseleti demokráciában. Az egy másik kérdés, hogy például Svájcban gyakoribb a népszavazás a fontos kérdésekben.

A monarchia egyeduralom, amely teljes egészében igaz az abszolút monarchia esetén. Részben igaz az alkotmányos monarchia tekintetében is, melyben az egyszemélyi uralkodó jogai korlátozottak.
Parlamentáris monarchia esetén viszont az uralkodó alá van rendelve a parlamentnek, államfőként protokollárisan szerepel.

A közhatalom forrása a nép. Közvetlenül és képviselők útján. Az egyszerűség kedvéért szabadon pártosodnak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés