Hernádi, a lengyelek és a nagy pótmagánvád-trükk

2014. június 24. 13:26

Bakó Bea
Mandiner
Beigazolódni látszik az a régóta emlegetett gyanú, hogy Hernádi Zsolt az INA-ügyben végigvitt pótmagánvádas eljárással ügyesen bebiztosította magát az esetleges külföldi büntetőperekkel szemben.

Úgy tűnik, némelyek szemében az lett a sajtószabadság fokmérője, hogy ki írta bele egy hír címébe, hogy „Orbán leszopta Putyint”, és ki nem. Pedig a lehallgatott lengyel beszélgetésben egyáltalán nem ez a legfontosabb információ, hanem, hogy – miként azt eddig is lehetett gyanítani – a Mol-vezér jól átverte a horvát igazságszolgáltatást.

Ha lehet hinni az újabb lehallgatott lengyel beszélgetés leiratának, akkor beigazolódni látszik az a régóta emlegetett gyanú, hogy Hernádi Zsolt az INA-ügyben végigvitt pótmagánvádas eljárással ügyesen bebiztosította magát az esetleges külföldi büntetőperekkel szemben. Ez itt a hír, nem az, hogy Orbán mit csinált Putyinnal.

Jacek Krawiec, a lengyel állami olajcég vezére a leirat szerint azt mondta: „Na figyelj, mondok nektek még egy ügyet. Kurva életbe, hogy különbözünk mi a magyaroktól. Elmentem ezzel Hernádihoz, mert ő nem hagyhatja el Budapestet, kérdezem tőle: és te, hány évet kapsz? És ő így mosolyogva, lazán, mondja: Figyelj, a jogászaim találtak valamit, hogy ebben a témában az ügyet bármelyik EU-s országban folytatják le és az ítélet felmentő lesz, akkor az minden EU-s országnak el kell ismernie és utazhatok Európába. Én mondom: Magyarországon lesz a per? Ő mondja: Persze. Én mondom, de tudod, hogy ez eltart két, három évig. Ő mondja: nem, áprilisban lesz ítélet. És ül mellette a jogi ügyek igazgatója, egy ilyen nagyon önelégült vendég. Ábel. És ő nevetve mondja: Ábel, mondd meg Jaceknek, ki fog engem vádolni ebben a perben Magyarországon? És Ábel mondja: a feleségem. El tudjátok képzelni ezt a helyzetet? A feleség az ügyész, az ítélet felmentő, minden elintézve. El tudjátok ezt képzelni nálunk?” (A Kapitalizmus blog fordítása)

A történetben annyi tévedés bizonyosan van, hogy „Ábel felesége”, Bánhegyi Ilona nem ügyészként, hanem pótmagánvádlóként vett részt a perben. Ami viszont bebizonyosodni látszik, az az, hogy az egész pótmagánvádas eljárást – miután az ügyész a feljelentést elutasította – azért verték át a bíróságon, hogy aztán jogerős felmentő ítéletet lobogtathassanak, ha külföldön – például Horvátországban – megint bíróság elé akarnák állítani Hernádit az INA-ügy miatt. Ennek a trükknek a lehetőségét először a Financial Times vetette fel, azonban a Hernádit védő Zamecsnik Péter akkor, és később is határozottan cáfolta a felvetést. Ami, úgy tűnik, mégis igaz lehet. A Mol a beszélgetés nyilvánosságra kerülése után annyit közölt, hogy nem kommentálnak pletykákat, a 444-nek nyilatkozó forrás szerint viszont teljesen életszerűtlen, hogy ilyesmi elhangzott volna Hernádi és Krawiec között.

A magyar bíróság május végén – egyelőre nem jogerősen – felmentette a Mol-vezért a csalás vádpontja alól, a hivatali vesztegetés vádpontban pedig az eljárást megszüntette. Mindez várható is volt, hiszen az ügyészség eleve vádat sem akart emelni, hanem elutasította a feljelentést. Ekkor lépett fel pótmagánvádlóként Bánhegyi, a Mol korábbi jogi igazgatója. A pótmagánvád lényege, hogy amennyiben az ügyész nem emel vádat, vagy ejti azt – mert például úgy gondolja, hogy nem a terhelt követte el a bűncselekményt, vagy ezt nem lehet bebizonyítani –, akkor a sértett képviselhesse a vádat, ha mindenáron ragaszkodik a bírósági eljárás lefolytatásához. Vagyis a pótmagánvád alapvetően nem arra való, hogy csavarosan, egy felmentő ítélet kiprovokálásával kihúzzuk a bajból a haverokat, hanem, hogy jól megbüntessük azt, akit az ügyész (pontosabban az ügyész indítványa hiányában a bíróság) nem hajlandó. Látható azonban, milyen leleményesen is lehet ezt az intézményt használni.

A pótmagánvádlónak egyszersmind a bűncselekmény sértettjének is kell lennie: valószínű, hogy egy bűncselekmény sértettje normális esetben egyáltalán nincs jóindulattal a feltételezett elkövető iránt. Bánhegyi sértetti minőségét azért fogadta el a bíróság, mert a korábbi jogi igazgató és Mol-részvényes arra hivatkozott, hogy a Mol részvényeinek értéke azért csökkent jelentős mértékben, mert a Mol tisztességtelen és törvénytelen módon jutott hozzá a horvát INA irányítási jogához – vagyis neki ebből részvényesként anyagi hátránya származott.

A pótmagánvád alapján lefolytatott eljárásban pedig részben felmentő, részben az eljárást megszüntető határozat született, azonban újabb fordulat a történetben, hogy kiderült: a határozat nem emelkedett jogerőre, mert a pótmagánvádló fellebbezett. A Fővárosi Törvényszék megkeresésünkre közölte, hogy a pótmagánvádló a fellebbezésben a vádlott bűnösségének megállapítását és büntetés kiszabását kérte. Nyilván nem is kérhetett volna mást, de az már kétséges, hogy a valódi szándék is ez volt-e a fellebbezés mögött.

Hogy mégis miért jelentett be fellebbezést Bánhegyi, arra több magyarázat is lehet. Ha feltesszük, hogy a pótmagánvádas eljárást – az eddigi gyanúk és a Lengyelországban rögzített beszélgetés ellenére – mégsem azért verték át a bíróságon, hogy felmentse Hernádit, akkor elképzelhető, hogy a fellebbezés valóban, mármint a pótmagánvádló szándéka szerint is a büntetésre irányul. Azonban esélyesebbnek tűnik, hogy a valódi cél a vesztegetés miatti megszüntetés helyett is felmentést kiprovokálni, illetve fenntartani a látszatot, hogy a pótmagánvádló nem nyugszik bele a vádlott felmentésébe. Valószínűleg Bánhegyi nem nyújtott volna be fellebbezést, ha tudja, hogy kiszivárog az emlegetett lengyel beszélgetés, hiszen ezt azért a másodfok remélhetőleg firtatni fogja.

Abban az ügyben ugyanis, amit az egyik tagállam bírósága már jogerősen elbírált, nem lehet más tagállamban sem eljárást indítani, mivel az EU-ban alapelv egymás bírósági határozatainak kölcsönös elismerése. Tehát ha a felmentő ítélet jogerőre emelkedett volna, az könnyen tisztára moshatta volna Hernádit az egész EU-ban – mint ahogy erre „mosolyogva, lazán” utalt is Krawiecnek.

A horvátok persze nagyon igyekeznek még most is, de mivel az ügy nálunk még folyamatban van, így addig valószínűleg náluk is szünetelni fog. Utána meg a jogerős ítélet miatt (bárhogy is szóljon az) lesznek kénytelenek az eljárást megszüntetni. A horvát bíróság nem rég döntött az ügyész vádjának befogadhatóságáról, vagyis arról, hogy érdemben foglalkozik az eljárással. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy most már EU-tagállamként Horvátországnak is tiszteletben kell majd tartania a magyar jogerős ítéletet, és ha nem merül fel az eljárással kapcsolatban jogszabálysértés, akkor valószínűleg marad a magyar ítélet.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 59 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az írás majdnem teljes. A másik posztnál bemásoltam a curia.europa.eu/juris/ honlapjáról egy szöveget. Ide közvetlen kapcsolódik.

"72. A ne bis in idem elve ezzel szemben egy másik okfejtésen alapul. Az elvet, amelynek eredete a nyugati jogrendszerekben a klasszikus időkre vezethető vissza(56), főként (azonban nem kizárólagosan)(57) úgy tekintették, mint olyan eszközt, amely az állam büntetőhatalmával való esetleges visszaélésekkel szemben védi az egyént.(58) Az államnak nem lehet joga arra, hogy ismételten megpróbáljon elítéltetni egy egyént valamely bűncselekményért. Amennyiben valamennyi szükséges garancia mellett lezajlott a tárgyalás, és értékelték az egyénnek a társadalommal szemben esetlegesen fennálló vétkét, az állam nem teheti ki őt egy újabb per megpróbáltatásainak (vagy ahogy az angol-amerikai jogrendszer megfogalmazza, nem tehető ki „kétszeres fenyegetésnek”).(59) Ahogy azt Black főbíró (Justice) az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán tömören megfogalmazta, „az alapul szolgáló gondolat [...] az, hogy az államnak, a maga erőforrásaival és hatalmával, nem szabad lehetővé tenni, hogy ismételt kísérleteket tegyen valamely személy elítéltetésére egy állítólagos bűncselekmény miatt, ezzel zaklatásnak, költségeknek és megpróbáltatásoknak kitéve őt, valamint arra kényszerítve, hogy az állandó szorongás és bizonytalanság állapotában éljen, fokozva annak lehetőségét, hogy ártatlansága ellenére bűnösnek találják.”(60)

73. A jog ahhoz, hogy senki ellen ne indítsanak büntetőeljárást kétszer ugyanazon bűncselekmény miatt, alapvető emberi joggá vált, amelyet védeni kell az állam büntetőhatalmával szemben, és számos nemzetközi egyezménybe is beiktatták.(61)

74. A ne bis in idem elve mögött meghúzódó okfejtés ugyanakkor feltételezi, hogy a társadalomnak egyszer minden lehetősége megvolt arra, hogy azt az egyént, akit bűncselekmény elkövetésével gyanúsít, felelősségre vonja.

75. Ez egyfelől csak akkor állhat fenn, ha érdemi tárgyalásra került sor és a terhelt magatartását a társadalom kijelölt képviselői megvizsgálták. Ezt a nézetet alátámasztja az EJEE 7. Kiegészítő Jegyzőkönyve 4. cikkének (2) bekezdése, amely szerint lehetőség van egy ügy ismételt megnyitására az érintett állam jogának és büntetőeljárásának megfelelően, ha bizonyítékok vannak arra, hogy új, vagy újólag feltárt tények, vagy az eljárás alapvető hibái kihatással voltak a meghozott ítéletre.(62) Másként fogalmazva a társadalomnak alapesetben egy lehetősége van a terhelt elleni perre, azonban (kivételes esetben) jogosult egy „újabb kísérletre” az első felmentés után, ha a) (lényeges) új tény merül fel vagy b) a terhelt magatartását nem értékelték megfelelően az első büntetőeljárás során. Közösségi szempontból a 7. Kiegészítő Jegyzőkönyv 4. cikkéről nyugodtan állítható, hogy a ne bis in idem elve, mint alapvető emberi jog legmagasabb szintű jogi kifejeződését tartalmazza."

Az idézetben benne van, hogy miért kell minden fórumot bejárni és minden fellelhető bizonyítékot felsorakoztatni, figyelembe venni.

Még a Francia Becsületrendet is megérdemelné ha már 2005-ben Gergényi megkapta. ;-)

Végre, a kelleténél jó száz évvel később
a magyar is felismerte, az a legjobb, hogy
a Fogadj Isten olyan legyen, mint az Adjon Isten.
Ha pedig még olyanabb, annál jobb.

"Zamecsnik Péter pedig nem férje Bánhegyi Ilonának."

Azt még elfelejtetted hozzáírni - enélkül nem fogja érteni - Zamecsnik Péter nem felesége Galácz Ábelnak. ;-)

:DDD
Na, ja! Azután jönnek a jogot végzett írástudók és mindent elmagyaráznak.
Margit! Normális?!

"ezek szerint lukra ugrottak."
Ja! Lukon szopnak.

Koronával szomszédok vagytok? Egyáltalán ki az a koronaszep? Netán valami főúri vászoncseléd?
(Csak azért kérdezem, mert nem látom a hozzászólásait.) Biztos láthatatlanul ír. ;-)

Figyelmetlen vagy.
Ezt is vedd figyelembe Bakó Bea eszmefuttatásban: "valódi cél a vesztegetés miatti megszüntetés helyett is felmentést kiprovokálni"
Első fokon ez nem történt meg.

Na, ja! Szopják a lengyel "zárdaszüzek" .....
A cickányok már csak ilyenek.

Bocs. Nem vettem észre. Nálam az összes megvan nyitva, csak az általam X-tek zároltak. A Mandinernek elég furcsa a hozzáállása. Engem is tiltó listára tett korábban, mert valakinek valószínű nem tetszett az iróniám.

Számukra mindaz öröm ami a kormány ellen szól, s mindazt keserűség ami mellettük szól. Rókatermészet.

Szepi a bohócok koronázatlan királya, a szopóág élharcosa.

Magyarország egy kombinatorikai nagyhatalom!
:-D

Ezért van nálunk nagyobb becsülete a sarki kurváknak és kisebb a független magyar bíróknak

És az első nem tesz úgy, mintha úrinő volna.

"miközben 4 millio koldust varázsoltak az országba.."


Nulláról , ugye? Te védtelen Vadurbánus.

( A "vadurbánus" szót értelmezd a
népi-urbánus diszkusszió terében :-) )


Egyébként Hernádi MOL-befolyást szerzett idegen ország olajcégében (a horvát vád szerint vesztegetésssel), nem pedig idegen befolyást hazainak tekinthető cégben.

Ezért tartunk itt 25 éve: NEM kéne "gudmen"-ek szerint megvédenünk ebben a Magyarország nevü lokalitásban a Hernádi-féle embereket...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés