Hogyan dönt az Európai Parlament Kovács Béla ügyében?

2015. április 14. 16:25

Morvai Krisztina
morvaikrisztina.hu

Teljesen világos, hogy a magyar hatóságok (pontosabban vélhetően a magyar kormány) szándékosan döntöttek úgy, hogy nem „érik tetten” Kovács Béla EP képviselőt. Azon egyszerű oknál fogva nem érték őt „in flagranti delicto”, mert nem volt semmiféle delictum (bűncselekmény).

„Dr. Morvai Krisztina jogász, európai parlamenti képviselő 2015. április 14-én szakmai elemzést tartalmazó levéllel fordult az Európai Parlament Jogi Bizottságának (JURI) tagjaihoz. Írásában részletesen elemezte az európai parlamenti képviselők mentelmi jogának felfüggesztésével kapcsolatos joggyakorlatot és jogelméletet. Rámutatott: az irányadó jog alapján nem függeszthető fel a képviselő mentelmi joga akkor, ha az ún. »fumus persecutionis« esete forog fenn, azaz alapos a gyanú arra, hogy a képviselő elleni büntetőeljárás indításnak nem az igazságszolgáltatás a valódi célja, hanem a politikus (vagy pártja) politikai tönkretétele. A kialakult joggyakorlatot és szakmai irányelveket Kovács Béla EP képviselő esetére vetítve azt a következtetést vonta le, hogy a Jobbikos politikus esetében egyértelműen a fumus persecutionis, azaz politikai tönkretételi szándék áll fenn. Az angol nyelven írott levél magyar fordítását dr. Morvai Krisztina eljuttatta a magyar sajtó (média) részére.

Tisztelt Jogi Bizottsági (JURI) Tagok!
Hivatkozással előző levelemre, valamint a Jogi Bizottság nemrégi ülésén tett felszólalásomra, Kovács Béla európai parlamenti képviselő parlamenti mentelmi jogi ügyével kapcsolatban szeretném a munkájukat támogatni néhány további, jogi jellegű meglátással, annak érdekében, hogy jogszerű és igazságos döntés szülessen ebben a kulcsfontosságú ügyben. Mint jogász és az Önök európai parlamenti képviselőtársa, kutatást végeztem az ügy szempontjából jelentős esetjog illetve jogelmélet (jogirodalom) feltárására, és alább szeretném rövid és könnyen olvasható formában összegezni a megszerzett tapasztalataimat.

A választott politikusok mentelmi joga nagyon fontos jogintézmény, amelynek különleges szerepe van a demokrácia és a pluralizmus védelmében. Pontosan miért is? - jó, ha erre mindig emlékeztetjük magunkat, amikor egy EP képviselő mentelmi jogának ügyében kell döntést hozni. A büntetőeljárás indítása egy állampolgár ellen talán a »legélesebb fegyver« egy állam kezében. Ezzel a hatalommal vissza lehet élni. Minél kevesebb garancia van egy jogrendszerben, annál könnyebb visszaélni a büntetőeljárás kezdeményezésének, vádemelésnek, illetve őrizetbe vételnek az állami hatalmával valakivel szemben. A választott politikusok veszélyesek tudnak lenni a kormányok, illetve a velük rivalizáló politikusok vagy politikai pártok szemében. Egy politikai rendszerben, amelyik a politikai pártok versenyére épül, nem csoda, ha a hatalmon lévő párt szeretné látni politikai ellenfeleinek meggyengülését. (Olykor-olykor az is előfordul, hogy valamely párt saját tagjától vagy egyik saját vezetőjétől szeretne »megszabadulni«, a legkülönbözőbb okokból.) Minél kevesebb törvényes kontroll van egy kormány illetve egy igazságszolgáltatási rendszer fölött, annál valószínűbb, hogy a büntetőeljárás indításának jogával visszaélhetnek, annak érdekében, hogy meggyengítsék vagy elnyomják politikai ellenfelüket. A parlamenti képviselők mentelmi joga egy olyan jogintézmény, amelyet az ilyen visszaélésekkel szembeni kulcsfontosságú biztosítékként, garanciaként hoztak létre. Úgy gondolom, hogy Kovács Béla EP képviselő jogesete szinte alkotmányjogi tankönyvbe illő példa arra, hogy miért is fontos ez a jogintézmény mint demokratikus biztosíték.

Hogyan lehet azt eldönteni, hogy a büntetőeljárás indításának hatalmával visszaél-e (vagy nagy valószínűséggel visszaél-e) egy adott kormány illetve büntető-igazságszolgáltatási rendszer (ld. például ügyészség) egy adott mentelmi ügyben? A válasz magától értetődő Önöknek, mint a Jogi Bizottság tagjainak: vizsgálni kell, hogy az ún. »fumus persecutionis« (azaz megengedhetetlen politikai motiváció, illetve szándék) jelen van-e az ügyben vagy nincs. Az Európai Parlament, az Európai Bíróság, az Emberi Jogok Európai Bírósága, az Európa Tanács, a Velencei Bizottság, valamint elméleti jogtudósok komoly esetjogot illetve iránymutatásokat alakítottak ki az évek során a fumus persecutionis értelmezéséről - azaz meghatározták, hogy mely kérdéseket kell feltenni és megválaszolni a döntéshozóknak a mentelmi ügyek vizsgálatakor. (Kivéve természetesen az »abszolút mentelmi jog - abszolút mentesség« eseteit, amelyekben az EP képviselőket abszolút mentesség illeti meg a leadott szavazatukért, illetve kifejtett véleményükért történő felelősségre vonás alól, ez a mentelmi ügyek másik nagy kategóriája. Noha ez a válfaj, az abszolút mentesség - abszolút hatályú mentelmi jog - szintén szóba jöhet Kovács Béla EP képviselő jelen jogesetében, ebben az elemzésemben a mentelmi jog másik fő kategóriájára szeretnék koncentrálni, t.i. a »személyes« vagy »relatív« mentelmi jog kategóriájára.)

Alább bemutatok egy listát azokból a »tesztekből« (kérdésekből), amelyeket a jól kialakult esetjog és iránymutatások szerint alkalmazni kell a vizsgálatkor a mentelmi ügyek e kategóriájában, annak megállapításához, hogy a fumus persecutionis jelen van-e az ügyben. A fő kérdés természetesen az, hogy a tagállami hatóságok fő motivációja akkor, amikor az Európai Parlamentet kérik egy adott ügyben, egy képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére, valóban az-e, hogy egy büntetőügyben igazságot tegyenek, vagy pedig politikai tönkretétele az adott képviselőnek (vagy az illető politikai pártjának). Először is hadd soroljam fel ezeket a bizonyos »tesztkérdéseket«, és a következő részben pedig a válaszokat szeretném leírni Kovács Béla EP képviselő ügyének kontextusában.

1. A kérdéses büntetőeljárás kapcsolódik-e az EP képviselő munkájához (felelősségi köréhez, funkcióihoz)? Természetesen lehetséges, hogy egy kormány olyan ügyben szándékozik büntetőeljárást indítani, illetve kérni a mentelmi jog felfüggesztését visszaélés-jelleggel, amelyik nem kapcsolódik a képviselő politikai tevékenységéhez. Mindazonáltal, a releváns esetjog fényében a fumus persecutionis (megengedhetetlen politikai motiváltság) gyanúja erősebb azokban az esetekben, amikor az állítólagos bűncselekmény a parlamenti funkciójához kapcsolódik.

2. Van-e a megkereső kormánynak politikai előnye abból, hogy az adott képviselővel szemben büntetőeljárást indít és ezzel összefüggésben a mentelmi jogának felfüggesztését kezdeményezi? Például, széles körben nyilvánosságot kap-e az eset az adott tagállamban a médián keresztül? A médiafigyelem az adott tagállamban már azelőtt elkezdődött-e, hogy felfüggesztették a képviselő mentelmi jogát (amelyet szabályszerű eljárásban és normális esetben zárt ajtók mögötti eljárásban tárgyal az Európai Parlament)? (A fumus persecutionis esetjog alapján, normál esetben, amikor a nemzeti hatóságoknak nincsen meg nem engedhető politikai céljuk vagy motívumuk, akkor először kérik a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, és csak az ezzel kapcsolatos döntés után hozzák nyilvánosságra az esetet.) Igen fontos kérdés: esetlegesen választások (kampány) idején indítják-e az adott eljárást? A képviselő, akinek a mentelmi jogát felfüggeszteni kérik, az ellenzékhez tartozik-e az adott tagállamban? A kialakult esetjogban a pozitív válaszok ezekre a kérdésekre a fumus persecutionis fennállása irányába mutatnak.

3. Világos-e a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló tagállami megkeresésből, hogy pontosan mi az a bűncselekmény, amely miatt büntetőeljárást kívánnak indítani? Más megfogalmazásban: van-e a Jogi Bizottságnak elegendő információja a képviselővel szembeni gyanúról, és arról a bűncselekményről, amelynek megtörténtét állítják vele kapcsolatban? Az EP képviselővel szembeni gyanú az állítólagos bűncselekmény miatt alá van-e támasztva megfelelően tényekkel, és jogszerű és meggyőző bizonyítékokkal? (Az esetjog és elméleti iránymutatások alapján a képviselő bűnösségének vagy ártatlanságának kérdését nem kell vizsgálni a mentelmi eljárásban, azt viszont vizsgálni kell, hogy az ügy kellően megalapozott-e ahhoz, hogy meggyőzze a Jogi Bizottságot, illetve az EP plenáris ülését arról, hogy a fumus persecutionis kizárt, azaz az ügy nem politikai leszámolás-jellegű.)

4. Az ügyben bemutatott bizonyítékok jogszerűnek tűnnek-e és az európai emberi jogi és büntető eljárásjogi normák szerint történt-e ezen bizonyítékok összegyűjtése? A nemzeti hatóság próbált-e visszatartani bizonyítékot vagy jelentős tényt az üggyel kapcsolatban a mentelmi megkeresésében? (Megint arról van szó, hogy e tesztkérdésekre adott bizonyos válaszok valószínűbbé teszik azt, hogy az ügy fumus persecutionis jellegű, és nem pedig egy valós, legitim igény a nemzeti hatóságok részéről arra, hogy igazságot tegyenek egy büntetőügyben.)

5. »Amikor a vádat egy politikai ellenfél kezdeményezi, az ellenkező bizonyításának hiányában, a mentelmi jog nem függeszthető fel, ha ok van úgy gondolni, hogy a vád az illető képviselő tönkretételére irányul, és nem pedig egy jogellenes helyzet reparálására.« Ebből a kialakult tesztből következik, hogy minden esetben ellenőrizni kell, hogy megvolt-e (megvan-e) a valóságos szándék a nemzeti hatóságok részéről arra, hogy a jogellenes helyzettel szemben fellépjenek. 

Alább a fenti »tesztkérdésekre« igyekszem válaszolni Kovács Béla európai parlamenti képviselő ügyének kontextusában annak érdekében, hogy a kialakult esetjog és iránymutatások alapján megvizsgáljuk, hogy a fumus persecutionis (politikai leszámolási szándék valószínűsége) valószínűsíthető-e az ügyben avagy nem.

Ad 1. Kovács Béla 2010-ben lett európai parlamenti képviselő, és első mandátumát 2010 és 2014 között töltötte. (2014-ben újraválasztották, az ellene az európai parlamenti választási kampány idején folytatott szinte hisztérikus médiakampány ellenére, amelyet később fogok ismertetni.) A magyar sajtó (média) hírei alapján valamint dr. Polt Péter, Magyarország Legfőbb Ügyészének a jelen ügyben az Európai Parlamenthez írt harmadik levele alapján Kovács Béla EP képviselőt folyamatos titkos megfigyelésnek vetették alá a magyar titkosszolgálatok 2010 és 2014 közötti mandátumának egész időszaka alatt. Kovács Béla EP képviselő energiaügyi szakértő. Moszkvai egyetemen végzett, és folyékonyan beszél oroszul. Nyilvánvalóan e tények figyelembevételével az Európai Parlament és Oroszország közötti delegáció tagjává választották, és társelnöke lett az EU és Oroszország közötti energiaügyi munkacsoportnak is. (Meg kell jegyezni, hogy az utóbbi munkacsoportot hivatalosan alapították az Európai Unió keretei között, minden politikai csoport EP képviselőinek részvételével, továbbá az Európai Bizottság egyes tisztviselői, éppúgy mint nemzeti parlamentek tagjai és helyi szakértők tagjai is részt vettek a munkacsoport igen aktív tevékenységében.) Ennek a munkacsoportnak a munkája, éppúgy mint természetesen az EP és Oroszország közötti delegáció munkája, teljes mértékben transzparens, átlátható és megismerhető volt. Világos, hogy egyenesen következett Kovács Béla EP képviselői funkciójából és tevékenységeiből, hogy joga sőt kötelessége volt kommunikálni szakértőkkel, politikusokkal, illetve diplomatákkal orosz részről. (Meg kell jegyeznem, hogy a mentelmi eljárásban a Jogi Bizottságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy mindez »jó dolog« vagy »rossz dolog« volt, bármiféle politikai jellegű értékítélet alapján. A vizsgálat tárgya ebben a jogi eljárásban (e ponton), az hogy, az állítólagos bűncselekmény kapcsolatban volt-e Kovács Béla európai parlamenti képviselői munkájával. Ebben az ügyben különlegesen fontos, hogy a Jogi Bizottság szigorúan a ténybeli és jogi kérdésekre szorítsa vizsgálatát, és ne menjen bele politikai megfontolásokba.) A tagállam megkereső hatóságának kérelme alapján az állítólagos bűncselekmény nem volt más, mint Kovács Béla EP képviselő alkalomszerű találkozásai és szóbeli kommunikációja orosz diplomatákkal, akik érdeklődtek az Európai Parlament, illetve az EU és Oroszország közötti kapcsolatok iránt.

A legtöbbünk, mint európai parlamenti képviselők alkalomszerűen vagy rendszeresen meghívást kapunk diplomatáktól vagy más egyénektől, vagy csoportoktól, akik érdeklődnek az EP iránt, hogy gondolatokat és információkat cseréljünk intézményünk tevékenysége, munkája és tervei tárgykörében. Ez európai parlamenti képviselői munkánk része. A diplomatákkal történő kommunikáció fogadásokon vagy brüsszeli, strasbourgi, tagállami vagy harmadik országbeli éttermekben vagy kávézókban normális része a munkánknak, és ez nem tesz bennünket kémekké vagy másfajta bűnözőkké. (Annál is inkább, hiszen az Európai Unió és intézményei alapelvüknek tekintik a transzparencia, ellenőrizhetőség, átláthatóság szellemét és gyakorlatát. Az Európai Unió vonatkozásában ezért aligha beszélhetünk »titkokról«). Az ezzel ellentétes szemlélet - bizonyos mértékig - a kommunista rezsimeket jellemezte, de nem jellemezheti a nyílt társadalmakat és nyitott intézményeket. Az a tény, hogy az állítólagos bűncselekmény, az »Európai Unió intézményei elleni kémkedés« szorosan kötődik Kovács Béla európai parlamenti képviselői funkcióihoz és jogszerű tevékenységéhez, felkelti a fumus persecutionis gyanúját.

Ad 2. A Kovács Béla állítólagos »kémtevékenységével« kapcsolatos botrány egyik napról a másikra, bombaként robbant 2014. május 15-én, az európai parlamenti választási kampány utolsó napjaiban. A média és a sajtó »breaking news«-ként prezentálta a hírt, és ettől kezdve ez lett a legmeghatározóbb téma a kampányban. Orbán Viktor miniszterelnök és a Fidesz párt-, illetve a kormány más vezetői interjúkat adtak a kérdéssel kapcsolatban, (amelyekben tényként kezelték és hirdették, hogy Kovács Béla erkölcsileg és jogilag is igen súlyos megítélésű bűncselekményt követett el.) Orbán úr egy széles körben bemutatott interjúban egyebek között ezt mondta: » A Jobbik párt hazaárulókat kíván küldeni az Európai Parlamentbe«. Számos más Fidesz vezető és kormányzati vezető tett drámai kijelentéseket, és adott hasonló interjúkat. A politikai elemzőknek kétségük nem volt afelől a választások után, hogy az eredményt befolyásolta a »Kovács-botrány«. (Meg kell jegyeznem, hogy még mindig nem világos, hogyan szerezte meg a kormányközeli Magyar Nemzet újság, illetve Hír TV csatorna az információt egy olyan »kém-üggyel« kapcsolatban, amely ügy állítólagosan szigorúan titkos. Semmiféle hivatalos vizsgálat nem indult annak kiderítésére, hogy ki szivárogtatta ki az ügyészség részéről a kormányközeli média számára az adatokat. Bárki is volt az illető személy vagy csoport, nagy szívességet tett a Fidesznek és a magyar kormánynak.) A teljes sajtó és média azonnal felkapta a híreket a Magyar Nemzettől és a Hír TV-től. (Ismételten megjegyzést kell tennem: a Jogi Bizottságnak lehetnek súlyos problémái Kovács úr nemzeti pártjával, a Jobbikkal, politikailag. Ezzel együtt a Kovács EP képviselő mentelmi ügyében folytatott eljárás egy jogi természetű eljárás, és politikai megfontolásoknak nem szabad helyet kapniuk a szigorúan jogi jellegű vizsgálatban. Ez nem csupán a jogállamiság elvéből, az Európai Unió egyik tartópilléréből következik. Ezen túlmenően, amennyiben ebben az ügyben pártpolitikai megfontolások játszanának szerepet a Jogi Bizottság döntésében, ez precedensként szolgálna a jövőre és bármelyikünk mint európai parlamenti képviselő könnyen hasonló helyzetben találhatja magát.) Amint az e leírásból világos, Kovács Béla EP képviselő állítólagos »bűnügyének« kirobbanása rendkívül hasznos volt a Fidesz és a kormány számára. (Ez a hasznosság mind a mai napig fennáll, hiszen a média és a politikai ellenfelek folyamatosan »felemlegetik« Kovács Béla állítólagos bűncselekményét, amikor az számukra politikai hasznot hoz.) Mindebből következik, hogy a fumus persecutionis igen komoly gyanúja áll fenn a kialakult joggyakorlat (esetjog) és irányelvek tükrében.

Ad 3. Amint arra rámutattam az előző levelemben, amelyet a Jogi Bizottság tagjainak írtam, az Európai Unió elleni kémkedés Magyarországon 2014-ben lett bűncselekmény. A legalapvetőbb emberi jogi és büntetőeljárás-jogi alapelvek megsértésével Kovács Béla EP képviselőt mint választott politikust titkosan megfigyelték négy éven át, az »Európai Unió elleni kémkedés« gyanújával, azaz egy olyan cselekmény miatt, amely az adott időszakban nem volt büntetni rendelve, hanem csak 2014-től. Eléggé magától értetődő, hogy az Európai Unióval szembeni kémkedés kriminalizálása a Fidesz többségű magyar parlament által annak érdekében lett kezdeményezve, hogy visszamenőlegesen »legitimálják« a teljes mértékben jogszerűtlen titkos megfigyelését egy választott képviselőnek, aki az ellenzéki párthoz tartozott. Magától értetődően ugyanakkor egy alapvető garancia, pontosan az ehhez hasonló esetek és ügyek miatt, hogy a büntetőjognak (azaz egy cselekedet vagy mulasztás kriminalizációjának) nem lehet visszaható hatálya. Ebből következik, hogy azokat a titkos megfigyelésen alapuló »tényeket«, amelyeket a főügyész az Európai Parlamentnek írott levelében bemutatott, és amelyek a 2010 és 2014 közötti időszakra (azaz az Európai Unió elleni kémkedés kriminalizációja előtti időszakra) vonatkoznak, teljes mértékben irrelevánsnak kell tekinteni, és ezek nem lehetnek a Jogi Bizottság általi vizsgálat tárgyai. Bármilyen másfajta nézet vagy hozzáállás azt jelentené, hogy az Európai Parlament Jogi Bizottsága maga legitimizálná azt az alapelvet, amely tilalmazza a büntetőjog terén a visszamenőleges jogalkotást. Magától értetődően ennek hosszútávú és megrázó hatása lenne mindazokra, akik komolyan hiszik, hogy az Európai Unió és intézményei a jog uralma (jogállamiság), valamint az emberi jogok és a demokrácia alapköveire épülnek. Ebből következik, hogy egyetlen cselekmény vizsgálható a Jogi Bizottság által, az a találkozó, amelyik Kovács Béla EP képviselő és egy orosz diplomata között 2014-ben zajlott. Azonban, hogy ha megnézzük a leírását ennek a találkozónak és beszélgetésnek, ebből meglehetősen világos, hogy a kommunikáció tartalma nem tekinthető »kémkedésnek« semmilyen körülmények között. Ebből következik, hogy abszolút nincsen alátámasztva az az állítás, hogy Kovács Béla európai parlamenti képviselő bármiféle bűncselekményt elkövetett volna. A továbbiakban az is következik, hogy bármiféle büntetőeljárás ellene visszaélésszerű lenne, önkényes, és kizárólag politikai célokat szolgálna. Pontosan ez az a helyzet, amelyet tekintetbe vettek, amikor a választott politikusok mentelmi joga mint jogintézmény kialakult. Összefoglalva a harmadik pontba tartozó kérdéseket/teszteket, a kialakult esetjog és irányelvek alapján ez egy világos esete a fumus persecutionisnak.

Ad 4. Az embernek nem is kell jogi vagy emberi jogi szakértőnek lenni ahhoz, hogy komolyan megdöbbenjen azon a tényen, hogy egy választott politikust a 21. században az Európai Unió egyik tagállamában négy éven át titkosan megfigyelnek. Még megdöbbentőbb, ha hozzátesszük, hogy az illető választott politikus semmi olyat nem tett, ami a hatályos jog megsértésének minősült volna. A »bizonyíték«, amelyet a magyar Legfőbb Ügyész az Európai Parlament elé tárt, olyan természetű, amely a sztálinizmus legsötétebb időszakaira emlékeztet, és amelynek semmi köze nincs azon európai normákhoz és alapelvekhez, amelyek az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság alapjai. Ebből következik, hogy a kialakult esetjog és irányelvek alapján (az európai parlamenti képviselők mentelmi jogával kapcsolatosan) az Európai Parlament tagjának a mentelmi joga soha nem függeszthető fel olyan bizonyíték alapján, amely ilyen módon került beszerzésre. Az ezzel ellentétes nézet azt jelentené, hogy az Európai Unió államai illetve kormányai bármikor úgy dönthetnek, hogy titkos megfigyelést folytatnak a politikai ellenségeikkel szemben. Ki kell térnünk a tényeknek és bizonyítékoknak a kérelmező tagállami hatóság általi visszatartásának kérdésére is, hiszen a fumus persecutionis teszt alapján az ilyen magatartás is valószínűsíti az ártó politikai szándékot. Dr. Polt Péter legfőbb ügyész 2010-ben a parlamenti képviselők mentelmi jogáról írta PhD disszertációját, tehát e szakterület kiváló ismerőjének minősül. Ennek ellenére kétszer is megkísérelte úgy kérni az Európai Parlamenttől Kovács Béla képviselői mentelmi jogának felfüggesztését, hogy semmiféle tényt vagy bizonyítékot nem közölt, amely az általa is jól ismert jogszabályok alapján szükséges lett volna kérelmének alátámasztására. Ezen túlmenően a tagállami megkereső hatóság félrevezető módon azt közölte az Európai Parlamenttel, hogy az »Európai Unió és intézményei elleni kémkedést« egy 2012. évi jogszabállyal rendelte büntetni a magyar jog. Dr. Polt Péter levelében »elfelejtette« megemlíteni, hogy a kriminalizáció (bűncselekménnyé nyilvánítás) 2014. január 1. napján lépett hatályba. Ez a mulasztás nem egyszerűen »nem elegáns«, hanem súlyosan erősíti a fumus persecutionis gyanúját, tekintettel arra, hogy ez a dátum az ügyben igen releváns. A 4. pont végkövetkeztése: A kialakult esetjog és irányelvek alapján az a »bizonyíték«, amelyet Kovács Béla EP képviselővel szemben a magyar hatóságok benyújtottak, hozzátesz a fumus persecutionis megalapozottságához ebben az ügyben, vagyis még világosabbá teszi, hogy fumus persecutionis esete áll fenn. Tovább erősíti a fumus persecutionis bizonyosságát, hogy a tagállami kérelmező két ízben is megkísérelte visszatartani az ügyben releváns tényeket és bizonyítékokat az Európai Parlament elől.

Ad 5. Kovács Béla EP képviselőt a magyar titkosszolgálatok szigorú és szoros megfigyelés alatt tartották legalább négy évig. (Abszolút lehetséges, hogy még most is ilyen szigorú és szoros megfigyelés alatt áll, és sajnálatos módon az is abszolút lehetséges, hogy voltaképpen minden választott politikus Magyarországon, ideértve az EP képviselőket és országgyűlési képviselőket, szintén hasonló titkos megfigyelés alatt áll.) Tegyük fel, hogy Kovács Béla EP képviselő ténylegesen olyan tevékenységet folytatott, amely jogsértő és veszélyes volt. A magyar hatóságok a 2010 és napjaink közötti időszakban bármikor tetten érhették volna Kovács Béla képviselőt (»in flagranti delicto«). Amennyiben a magyar hatóságok célja ténylegesen az lett volna, hogy egy jogsértést helyrehozzanak, más szóval, hogy megállítsanak egy illegális (jogszerűtlen) tevékenységet, akkor a lehető legkorábban ezen ötéves időszakon belül így is kellett volna tenniük. Ennek számos előnye lett volna egy sikeres büntetőeljárás szempontjából, már amennyiben tényleg ez lett volna a valódi cél. Ezen előnyök között említhető az a tény, hogy a tettenéréssel azok a veszélyek, amelyeket egy tevékenység jelent, azonnal megállíthatók. Egy másik előny, hogy egy gyanús személy tettenérése mindig nagyon meggyőző bizonyítéka a büntetőjogi felelősségnek, és ennélfogva a bíróság előtt igen sikeres lehet. Végül, de nem utolsósorban, amennyiben egy európai parlamenti képviselőt »in flagranti delicto« érnek, azaz tetten érnek, nincs szükség parlamenti mentelmi jogi eljárásra, mivel a releváns jogszabályok alapján az európai parlamenti képviselőt nem védi a mentelmi jog abban az esetben, ha »in flagranti delicto« érik, azaz tetten érik. Teljesen világos, hogy a magyar hatóságok (pontosabban vélhetően a magyar kormány) szándékosan döntöttek úgy, hogy nem »érik tetten« Kovács Béla EP képviselőt. Azon egyszerű oknál fogva nem érték őt »in flagranti delicto«, mert nem volt semmiféle delictum (bűncselekmény).

Mélyen meg vagyok győződve arról, hogy ez egy teljesen világos esete a fumus persecutionisnak, és ezért Kovács Béla EP képviselő mentelmi jogát nem szabad felfüggeszteni. Arról is meg vagyok győződve, hogy politikai értelemben ez egy rendkívül kényes ügy, és a Jogi Bizottság tagjai minden bizonnyal hatalmas presszió alatt állnak. Kérem Önöket, hogy ragaszkodjanak a joghoz, és ne foglalkozzanak semmiféle politikai megfontolással. Egy napon majd nagyon büszkék lesznek arra a döntésükre, hogy az igazságot és a jogállamiságot szolgálták.

Tisztelettel:

Dr. Morvai Krisztina EP képviselő

Budapest, 2015. április 14.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://jog.mandiner.hu/trackback/15531