Demokratikus-e a melegházasság?

2015. július 1. 8:18

Szilvay Gergely
Mandiner
Az amerikai tagállami esetek túlnyomó többségében nem a nép és nem a nép által választott állami törvényhozás döntött a melegházasság bevezetéséről, hanem a bíróságok.

Nem túl forró nyár, meleg ügyek: a homofóbia elleni világnappal kapcsolatos kormányzati megszólalások, az ír népszavazás és az amerikai Legfelsőbb Bíróság múlt heti döntése nyomán Magyarországon is állandóan felszínen tartott téma lett a melegházasság.

S pont az ír népszavazás és az amerikai döntés összehasonlítása veti fel az egyik legnyugtalanítóbb kérdést a melegházassággal kapcsolatban: demokratikusan történik-e minden esetben a melegházasság bevezetése?

Bizonyára rávágnák, hogy igen, ám érdemes figyelembe vennünk Friedrich von Hayek figyelmeztetését: a liberalizmus számára az a fontos, hogy milyenek a törvények; a demokrácia pedig, mint a hatalomgyakorlás metódusa, arról szól, hogy miként hozzunk törvényeket. Ezt egyébiránt éppen a többség kérdésével kapcsolatban írta Hayek a Constitution of Liberty-ben. Mert ugyan előfordulhat, hogy a nép liberálisan dönt, de erre semmiféle biztosíték nincs.

Márpedig liberális alapelvnek tartják, hogy a többség nem dönthet a kisebbségről. Ezt minden esetben felhozzák a melegházasság hívei, akárhányszor rákérdeznek náluk arra, miért volt alig valahol a világon népszavazás a melegházasságról. Szlovákiában nemrég érvénytelen volt az ügyben kiírt referendum, amelyen egyébként a melegházasság-ellenes szavazatok voltak 90 százalékos többségben.

Az amerikai tagállami esetek túlnyomó többségében nem a nép és nem a nép által választott állami törvényhozás döntött a melegházasság bevezetéséről, hanem a bíróságok. Az északi szomszéd Kanadában tulajdonképpen az egyszerű bíróságok kezdtek nekiállni megkérdőjelezni a házasság hagyományos értelmezését, amely 2005-ben vezetett a melegházasság szövetségi szintű bevezetéséhez. Úgy tűnik, egyre több kérdés kerül ki a politika hatóköréből, hogy bíróságok döntsenek róluk, minthogy azok úgymond „függetlenek”. Mi folyik a háttérben?

Egyesült Államok: döntések a jognak asztalánál

Az Egyesült Államokban a legfelsőbb bírósági döntés előtt 37 tagállamban volt bevezetve a melegházasság, ebből húszban szövetségi bíróság döntése nyomán, ötben tagállami bíróság döntése nyomán, és csak kilencben a választópolgárokat képviselő állami törvényhozás által.

A melegházasságot már bevezetett államok többségében a bevezetést megelőzően még pont az ellenkezője volt a helyzet: vagy a törvényhozás határozott úgy, hogy a házasság hagyományos értelmezését alkotmányba iktatja, majd ezt megerősítette népszavazással, vagy népszavazás határozott így, amit aztán elfogadott a törvényhozás. Így történt Alaszkában 1998-ban, Arizonában 2008-ban (bár előtte egy hasonló referendum elbukott 2006-ban), Coloradóban 2006-ban, Floridában 2008-ban, Hawaii-ban 1998-ban, Idahoban 2006-ban; Minnesotában négyszer is kezdeményeztek ilyen népszavazást, de csak 2011-ben tartották meg, ami akkor megengedő eredménnyel zárult (nem módosították az alkotmányt a hagyomány házasságértelmezés szerint), Montanában 2004-ben, Nevadában 2002-ben, Észak-Karolinában 2012-ben, Oregonban 2004-ben. Utahban kétharmados többséggel erősítették meg a szavazók az alkotmánymódosítást 2004-ben, a hagyományos házasságértelmezés javára, amit 2013-ban írt felül bírói döntés. Virginiában 2006-ban határozott a hagyomány házasságértelmezés alkotmányba iktatásáról a törvényhozás, amit a választók is megerősítettek. Wisconsinban 59 százalékkal szavazták meg a hasonló alkotmánymódosítást a választók 2006-ban. Pennsylvaniában a törvényhozás maga értelmezte a házasságot hagyományosan, népszavazás nélkül, amit később a bíróság nyilvánított úgyszintén alkotmányellenesnek.

Ezekben az államokban bírói döntés írta felül a korábban a hagyományos házasságértelmezést védő döntéseket. Az első állam, amiben a törvényhozás legalizálta a melegházasságot, Vermont volt, 2009-ben.

A legérdekesebb eset azonban Kalifornia, ahol a bíróság elkaszálta annak a 2008-as népszavazásnak az eredményét, ahol 53-47 százalék arányban, 80 százalékos részvétel mellett az a vélemény győzött, hogy az alkotmány férfi-női szövetségként határozza meg a házasságot. A kaliforniai népszavazás eredményét alkotmányellenesnek nyilvánító bíró, Vaughn Richard Walker nemrég elárulta, hogy homoszexuális. Ami önmagában nem probléma, de vajon meg tudja-e ítélni „objektíven” a melegházasság kérdését? Mert ugye ha például a vallásosakat elfogultnak ítéljük az ügyben, akkor a másik oldalon az érintettek is elfogultak. Hajlandó vagyok elfogadni, hogy egy meleg bíró el tud tekinteni a kérdésben saját életállapotától (habár tisztességesebb lenne elfogultságot bejelentenie az ügyben), csak akkor ne gondoljuk azt, hogy a melegházasságot ellenző vallásosakat, szekuláris tradicionalistákat vagy szekuláris természettörvény-pártiakat sötét előítéleteik vezérlik. Nem is beszélve a melegházasság-ellenes melegekről, akik bizonyára internalizálták a homofóbiát.

Alig van amerikai állam, ahol népszavazás kellett a már elfogadott, melegházasságot bevezető törvény életbe lépéséhez: ilyen Maine, itt 52,6 százalékkal nyertek az igenek 2012 november 6-án, s az 1,3 millió lakosból valamivel több mint 700 ezren szavaztak. Marylandben 2009-ben elfogadta az állami törvényhozás a melegházasság bevezetését, de ezt leszavazta egy népszavazás 53-47 százalékkal, így a törvény nem lépett életbe. Itt a melegszervezetek nekiálltak megdolgozni a közvéleményt, s 2012-es novemberi népszavazásukon csaknem megfordították az eredményt, amelyen 52,6-47,4 százalékkal nyertek az igenek. Washingtonban úgyszintén az állami törvényhozás intézkedett a melegházasság bevezetéséről, de azt megtámadták az ellenzői, és elég aláírást gyűjtöttek össze egy népszavazás kiírásához, amelyen aztán, az előző kettőhöz hasonlóan 2012. november 6-án (alighanem az volt az oka, hogy több államban is ekkorra írták ki a népszavazást, hogy ekkor voltak a tagállami választások is) viszont 53,7 százalékkal a melegházasság-pártiak győztek − a 6,9 milliós lakosságból 3,17 millióan szavaztak. Minnesotában a népszavazás a melegházasság jogi tiltását utasította el ugyanezen a napon, ezután vezették be az intézményt államilag.

A lényeg, hogy az amerikai tagállami esetek túlnyomó többségében nem a nép és nem a nép által választott állami törvényhozás döntött a melegházasság bevezetéséről, hanem a bíróságok. Melegjogi szervezetek egyébként sehol nem kezdeményeztek ilyesmit, maximum reakcióként a számukra kedvezőtlen korábbi döntések miatt (Maine).

Az állatorvosi ló: Kanada

Az északi szomszéd Kanadában tulajdonképpen az egyszerű bíróságok kezdtek nekiállni megkérdőjelezni a házasság hagyományos értelmezését, amely 2005-ben vezetett a melegházasság szövetségi szintű bevezetéséhez. Először 1995-ben a homoszexualitását felvállaló Réal Ménard képviselő indítványozta az azonos nemű párok jogi elismerését, de a Képviselőház 124-52 arányban elutasította javaslatát. 1998-ban Svend Robinson, az Új Demokratikus Párt képviselője nyújtott be egyéni képviselői indítványt a melegházasság intézményének bevezetésére, ami nem járt sikerrel. 1999-ben a Kanadai Reformpárt (Reform Party of Canada) − ami később a Konzervatív Pártba (Conservative Party of Canada) olvadt −benyújtott egy határozatot a Képviselőház elé, amely megerősítette, hogy a házasság „egy férfi és egy nő szövetsége, mindenki más kizárásával”. A határozatot az alsóház nagy többséggel fogadta el, s minden pártból érkeztek rá támogató szavazatok, még a később a melegházasság mellé álló, kormányzó Liberális Párt is mellette voksolt. 2000-ben a liberális kormány benyújtotta a parlament elé a Bill C-13-at, amely számos változtatást kezdeményezett a kanadai támogatási rendszerben, s ez a törvényjavaslat is magában foglalta a fenti, hagyományos definíciót, ugyanakkor a melegszervezetek nagy bánatára nem biztosította ugyanazokat a szociális, támogatási jogokat az azonos nemű pároknak, mint a házaspároknak.

Miközben a kanadai parlamentben lezártnak tűnt a kérdés, a tartományok akcióba léptek, miután Brent Hawkes tiszteletes, az LMBTQ…-személyekkel kiemelten foglalkozó, protestáns Metropolitan Community Church melegjogi aktivistaként is ismert papja 2001. január 14-én összeadott két azonos nemű párt Torontóban, ám az anyakönyvvezető elutasította ezek bejegyzését. Ugyan a kanadai törvények nem definiálják a házasságot, az ontariói Legfelsőbb Bíróság (Superior Court of Justice) 1993-ban egy perben úgy határozott, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő közt jöhet létre – viszont ez a bírói ítélet a kanadai jog szerint nem megváltoztathatatlan. Ontario, Brit-Kolumbia és Quebec tartományi Legfelsőbb Bíróságai (Superior Court) 2002-2003 folyamán úgy határoztak az ezzel kapcsolatos pereskedéseket lezárandó, hogy a házasság lehetőségének „leszűkítése” a különnemű párokra diszkriminatív és ellentmond a kanadai emberi jogi kartának; ám döntésük következményeinek életbe léptetését felfüggesztették két évre, hogy a szövetségi kormány döntést hozhasson az ügyben. Az ontariói Fellebviteli Bíróság (Court of Appeal) viszont, amely egyetértett az alacsonyabb szintű ítélettel, nem függesztette fel a jogkövetkezmények életbe léptetését és azonnali hatállyal érvényesnek minősítette a 2001-es frigyeket. Addig a szövetségi kormány minden alsó szintű, melegházassággal kapcsolatos bírósági döntést megfellebbezett, ám az ontariói döntés után megígérte, hogy nem viszik az ügyet a szövetségi szintű Legfelsőbb Bíróság elé. 2003-ban a parlamentben is újra napirendre került a téma, és ekkor a parlament emberi jogi bizottsága az azonos neműek házassága kérdésének mélyebb tanulmányozásába kezdett.

Mint látható, common law-hagyományú országként Kanadában az azonos neműek házasságát tulajdonképp úgy vezették be, hogy egyre több tartományban találták a bíróságok úgy, hogy a melegházasság „tiltása” ellenkezik az emberi jogi és antidiszkriminációs törvényekkel. Mire a szövetségi törvényhozás 2005. július 20-án elfogadta a melegházasság bevezetéséről szóló törvényt, már kilenc tartományban legális volt az intézmény: Ontarióban, Brit-Kolumbiában, Quebecben, Yukonban, Manitobában, Új-Skóciában, Saskatchewanban, Új-Fundlandon és Labradoron, valamint Új-Brunswickben. Számos esetben már hamarabb is egybekeltek egynemű párok, de ezen frigyek legalitása vitatott volt – ettől kezdve azonban a tartományok teljes mértékben, kétely nélkül elismerték a melegházasságot. A helyzet azonban nem volt ilyen egyszerű, ugyanis a házasság definiálása szövetségi hatáskör a kanadai alkotmány szerint.

A kormány ugyanakkor beadványt intézett a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy kiderítse: összhangban van-e a kanadai joggal, hogy házasságot csak különnemű párok köthetnek, megfelelő alternatíva-e az élettársi kapcsolat a meleg párok számára, és valóban szövetségi hatáskör-e a házasság definiálása. A melegmozgalmak mindezt úgy értelmezték„a kanadai kormány megvéd minket” attól, hogy a kanadai katolikus püspökök és más vallási közösségek„ráerőszakolják hitre alapozott bigottságukat” a kanadai társadalomra.

Eközben egyébként választási kampány is volt az országban, olyan epizódokkal, hogy a kanadai adóhivatal (Canadian Revenue Agency, CRA) egy 2004 februári találkozón azzal fenyegette meg az egyházakat, név szerint a katolikus püspöki kart és a Kanadai Evangéliumi Testvériséget (Evangelical Fellowship of Canada), hogy visszavonják adómentes státusukat, ha továbbra is nyíltan állást foglalnak olyan „megosztó” kérdésekben, mint például a melegházasság. Dawna Lynn Labonte, az adóügyi tárca médiareferense egyenesen azt nyilatkozta, hogy a legjobb, amit tehetnek, főleg kampányban, az az, hogy csöndben maradnak ezeket a kérdéseket illetően. A hivatal 2010-ben meg is vonta az adómentességet a Kings Glory Fellowshiptől, mivel az gyakran állt elő az abortuszt, válást és homoszexualitást kritizáló véleményével.

A kanadai Legfelsőbb Bíróság 2004. december 9-én hozta nyilvánosságra döntését, amely megerősítette a szövetségi hatáskört a házasság definiálásának kérdésében. Ettől kezdve az a négy tartomány, amely még nem hozott ellenkező értelmű tartományi törvényt, nem léphetett másként. Így a maradék négy tartomány bíróságai felfüggesztették az ítélkezést a hasonló ügyekben.

Alberta konzervatív párti kormányzója, Ralph Klein 2004 decemberében népszavazás kiírásátkövetelte az azonos neműek házasságának ügyében. Paul Martin kanadai miniszterelnök nem így látta a dolgot: szerinte a bíróságok már döntöttek és a parlamentnek meg kell bízni a bíróságok felelősségvállalásában, magyarul be kell vezetnie az azonos neműek házasságát. Irwin Cotler igazságügy-miniszter egyesen azt nyilatkozta a Toronto Starnak: nem döntenek el kisebbségekre vonatkozó kérdéseket népszavazáson. Voilá. Nem tagadnánk, hogy a bíróságokon óriási felelősség van, de a választóknak a demokráciákban a kormányok szoktak felelősek lenni, nem a bíróságok.

Jogi kontra politikai konstitucionalizmus

A kisebbségekért már olyan régimódi liberálisok is aggódtak a demokrácia kapcsán, mint az a mostanában oly sokat emlegetett Alexis de Tocqueville – habár ő inkább a szellemi arisztokráciát és a vagyonosokat féltette az amerikai demokrácia szerinte középszerűségre buzdító tendenciáitól. A többség zsarnokságától való félelem érthető. Csakhogy van egy bökkenő: a demokrácia a számtalan megjelenési formája ellenére per definitionem többségi kormányzást, népuralmat jelent. Nehéz elképzelni, milyen lehet a népuralom, ha nem többségi kormányzás, még akkor is, ha megpróbálunk minél több hatáskört leadni a helyi szintekre és egyfajta lokalizmust megvalósítani. Az pedig mégsem járja, hogy az egyik városban van melegházasság, a másikban nincs, a lokalizmus tehát inkább csak a napi ügyvitelre alkalmazható.

Egyetlenegy jelző van, ami a demokrácia előtt nem megszorító jelző, ez pedig a „többségi”. A liberális demokrácia is kevesebb demokráciát jelent a jelző nélkülinél. Nem, a demokrácia nem emberi jogokat jelent, s nem szabadságot jelent. A demokrácia nem tartalom, hanem forma. Lásd Hayeket, aki inkább akart liberális diktatúrát, mint szocialista demokráciát.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság melegházasság-döntése egy újabb fejezet lesz a bírói aktivizmusról szóló amerikai vitában, lásd erről például Mándi Tibor Ideológia és hagyománycímű kötetének megfelelő fejezeteit. A progresszív liberálisok ugyanis támogatják, hogy kilenc ember szakértőként döntsön mindenféle emberi jogi ügyekben; a jobboldaliak viszont úgy vélik, a népakarat letéteményese a Kongresszus (parlament), kilenc ember pedig nem okosabb sem 320 milliónál, sem 535-nél. Persze a helyzet az, hogy a melegmozgalom sok tekintetben része annak a civil világmozgalomnak, amely évtizedek óta a nemzetállami szint gyengítésére törekszik nemzetközi szinten (főleg az ENSZ-ben): a hosszú távra szóló, morális döntések letéteményesei ezek szerint a civil szervezetek (kivéve a túl régimódiakat), a bíróságok, a helyi döntéshozatal, és a nemzetközi szint – a kormányok és az üzleti szféra azonban rövidlátó érdekeivel vannak elfoglalva, őket ki kell iktatni.

Az agendának része a részvételi demokrácia projektje is − mondjuk kérdés, mi van, ha a résztvevők éppen leszavaznának mondjuk egy melegházasság-ügyi kezdeményezést, lásd erről Marguerite Peeters Hijacking Democracy; The Power Shitf to the Unelected című kötetét.

Megmondjuk mi van: az ilyet egyrészt el kell kaszálnia az emberi jogok meghatározására és értelmezésére szakosodott bíróságoknak, másrészt meg kell előzni úgynevezett awareness-raising kampányokkal (felvilágosítás), hogy a hamis tudatú választók tisztában legyenek saját érdekeikkel.

A parlamentek helyett döntsenek a bíróságok?

A liberálisok szeretnek azon lamentálni, hogy az embereket egyre kevésbé érdekli a politika és valamiképp rá kellene venni őket a politikai aktivizmusra. Magyarán a republikánus erényeket, a közéleti részvételt, saját érdekek háttérbe szorításá, esetleg – félve írjuk le – a hazaszeretetet és önfeláldozást kérik számon a népen. Akárhogy is, maradjunk annál, a közéleti részvétel intenzitását szeretnék fokozni. A republikánus erények kedvünkre való dolgok.

Csakhogy nehéz fokozni a nép közéleti aktivitását, ha amúgy számos ügyet a nép és a nép által választott kormányok, parlamentek helyett a bíróságok hatáskörébe utalunk. A láthatatlan alkotmány nem csak itthon volt divat, hanem divat Amerikában is, ahol a Legfelsőbb Bíróság nem csak értelmezi az alkotmányt, hanem különféle új szabadságokat is kreál mellé – most épp az „intimitás” és a „spiritualitás” szabadságát. Kétségtelenül jó dolog szabadon megélni az ilyesmit, de így az emberi jogok, mint „egy jog” és „egy szabadság” száma a végtelenségig bővíthető. Felmerül az a kérdés is, hogy a jogok és szabadságok számán túl határtalanok-e a legfelsőbb bírák képességei is. Ráadásul, mint azt Antonin Scalia legfelsőbb bíró különvéleményében leszögezte, a bíróság összetétele semmilyen szempontból sem reprezentatív az amerikai lakosságra nézve.

Nehéz fokozni a nép részvételét a politikában akkor is, ha úgyis csak az úgynevezett semleges állam fenntartása lehet a cél, ami persze lényegében lehetetlen. A semleges állam maximum „amennyire lehet, semlegeset” jelent, melegházasság kérdésében például nem létezik semlegesség, mert a melegházasság bevezetése nem kiterjesztés, hanem egy értelmezés felváltása egy másikkal – figyelmeztet az inkább a baloldalra sorolt kommunitárius filozófus, Michael Sandel (az egyik legnépszerűbb egyetemi előadó az Egyesült Államokban), aki kommunitárius kollégáival Jawn Rawlsék fellépése után darabokra szedte a semleges állam hetvenes évek óta divatos elképzelését. Nem, a kommunitáriusok nem konzervatívok (bár számos hasonlóság van a kettő közt).

Decemberben írtam arról, az utóbbi időkben terjedelmes irodalma lett a politika eljogosításának: egyre több kérdést vonunk ki a politika hatóköréből, hogy bíróságok döntsenek róluk, minthogy azok úgymond „függetlenek”. Richard Bellamy, a University College London professzora, aki az eljogosítás egyik fő kritikusa, a jogi konstitucionalizmus” helyett a „politikai konstitucionalizmust” részesíti előnyben. Szerinte téves az az elterjedt nézet, amely szerint az írott alkotmány, a deklarált emberi jogok és a hatalmi ágak szétválasztása, a jogok politikából való kiemelése és függetlenítése biztosítja a legjobb demokrácia megvalósulását, az emberi szabadság kiteljesedését, és ez véd meg legjobban a „többség diktatúrája” ellen. Szerinte mindez két, téves előfeltételezésre épül: egyrészt hogy elérhető a racionális konszenzus, amelyet legjobban az emberi jogokban lehet kifejezni; másrészt hogy a jogi processzusok megbízhatóbbak, mint a demokratikusak. Ezzel szemben a viták folyamatosak mind a demokrácia célját, mind a politikai teendőket és a jogokat illetően. Ha pedig Platóntól John Rawls-ig a filozófusok sem tudtak megegyezni és különféle elképzeléseket dolgoztak ki a legjobb államberendezkedésre, az igazságra és még sok minden másra vonatkozóan; akkor nem várható el a bíráktól és jogászoktól sem, hogy az „igazság” és „egyenlőség” valamiféle „korrekt nézetét” alkalmazzák.

A „politikai konstitucionalista” szerint ezek a viták inkább megoldhatóak politikai módszerekkel, mind jogiakkal. Mindennek oka, hogy az emberek jobban azonosulni tudnak egy olyan alkotmánnyal és olyan döntésekkel, amelyekbe volt beleszólásuk, szemben azokkal, amelyekbe nem. A kisebbségek védelmét és a többség uralmának elkerülését pedig jól szolgálja a pártok közötti verseny, míg a hatalommegosztás és a kisebbségi jogok védelme inkább a„történelmileg hatalmi pozícióba került kisebbségek” hatalmát betonozzák be. Aki nem győzött az egyik választáson, győzhet a következőn (ez az elképzelés persze nem számol a tartósan kisebbségi állapotban élőkkel, például a nemzetiségekkel, akiknek a gyakorlatban nincs sok esélyük meggyőzni a többséget). A jogok Bellamy szerint a „politikai környezettől” függenek, a jogok kivonása a politikából pedig maga vezet önkényes törvényhozáshoz.

A bíróságoknak ugyanis az adott politikai közösség által meghatározott kereteken belül kell működniük, nem azokon kívül. Márpedig nehéz elképzelni, hogy bármilyen, a melegházasságot explicite kötelezővé nem tevő emberi jogi kartából szükségszerűen következne a melegházasság bevezetése. Ja, hogy a házasság korábbi elképzelése esetleg korfüggő, időfüggő, társadalomfüggő, kontextusfüggő volt? Ha így van, akkor a melegházasság is az. Ha nincs ez ügyben igazság, ami átível korokon és tereken, akár függetlenül is a létező szabályozásoktól, akkor a melegházasság sem igazság, maximum politikai kompromisszum.

Ez a kompromisszum persze épp elég a (például Richard Rorty- és Richard Posner-féle) pragmatikus posztmoderneknek, ám kérdés, ha a kompromisszum az ellenkezője, a hagyományos házasságértelmezés megtartása lenne, az is elég volna-e? (Morális állásfoglalás nélkül egyébként a rabszolgaság ellenzése is lehetetlen; nesze neked semlegesség, a személy méltóságára hivatkozni máris morális állásfoglalás, akármit is értünk alatta). A moráltól mentes állásfoglalásból pedig, ami a történelem relativitását hangsúlyozza, éppenséggel ugyanúgy (vagy jobban) következne a politikai konstitucionalizmus, mint a jogpártiság. A pragmatikus liberális Rorty szerint például nem érvelhetünk úgy, hogy a nácik rosszul cselekedtek, csak úgy, hogy kegyetlenek voltak.

A politika liberális eljogiasítása emellett érdekes módon éppen az emberek iránti bizalmatlanságot tükrözi. Pedig mintha a liberálisok az antropológiai optimizmus letéteményesei lennének.

Ez a republikanizmus a modernek helyett a régiek szabadságának felelevenítését jelenti. Meg azt, hogy vagy tisztességgel bevalljuk, hogy a melegházasság nem demokrácia kérdése, vagy nem féltjük a néptől (és a parlamentektől) az ügyet. Persze előfordulhat, hogy, mint június 18-án Ausztriában, egy parlament nagy többséggel (136-26) leszavazza a melegházasság bevezetését (valamiért erre az ugyancsak friss és ropogós esetre a hazai média nem volt kíváncsi).

Házasságot mindenkinek, egyenlően?

Így a vége felé még ajánlanék megfontolásra pár szempontot. A melegházasságot senki nem tiltotta, sohasem. A melegházasság állítólagos „tiltása” csúsztatás, mivel ami nincs, nemhogy a valóságban, de még az emberek agyában sem él opcióként, mint a legutóbbi időkig a melegházasság ötlete (leszámítva persze egy-két törzsi társadalmat meg a melegházasság 19. századi feltalálóját, Karl-Heinrich Ulrichs-t). Tiltás az lenne, ha valamiképp elkezdenék büntetni a titokban megkötött azonos neműek közti „frigyeket”. Úgy, mint a fajközi, feketék és fehérek (később meg sokféle nemzetiség és a fehérek) közti házasságokat valóban tiltó törvények Amerikában, 1967-ig. Ezek a törvények a különféle rasszok keveredésének megakadályozására jöttek létre, nem azért, mert egyébiránt lehetetlennek tartották volna két más nemzetiségű (más rasszhoz tartozó) egybekelését, a melegházasságot ellenzők azonban éppenséggel lehetetlennek tartják két azonos nemű egybekelését. Ezekkel a törvényekkel szívesen példálóznak a melegházasság pártolói, kár, hogy a párhuzam ezért teljesen rossz és téves (megmás miatt is).

A fajközi házasságot tiltó törvények egyik legnagyobb ellenfele egyébként a katolikus egyház volt, és az azokat hatályon kívül helyező 1967-es döntés meghozatalában is jelentős része volt katolikus jogászoknak, – többek közt déli – püspököknek és a párnak, amelynek ügye a Legfelsőbb Bíróságig ment, s amelyik egy „vegyes” katolikus egyházközségből származott. (Ráadásul a rabszolgaságot elítélte 1462-ben II. Piusz, 1537-ben III. Pál, 1639-ben VIII. Orbán, 1741-ben XIV. Benedek és 1839-ben XVI. Gergely pápa.)

Epizód: a mostani, a melegházasság elismerését kötelezővé tevő amerikai legfelsőbb bírósági döntés opponensei közt volt a testület egyetlen fekete tagja, Clarence Thomas. Emellett a fekete lelkipásztorok szövetségének vezetője, William Owens tiszteletes 2015 márciusában fejezte kiegyet nem értését Barack Obamával, amikor az amerikai elnök a melegjogi mozgalmat a polgárjogi mozgalomhoz hasonlította. Az afroamerikaiakból álló 15 felekezetet, azok 34 ezer gyülekezetét és 15,7 millió fekete tagját összefogó National Black Church Initiative (NBCI) pedig megszakította a kapcsolatot a presbiteriánus egyházzal, miután annak általános közgyűlése 2014 nyarán megszavazta a melegházasságok engedélyezését.

És mi van azzal, hogy házasságot mindenkinek, s egyenlően? Az, hogy ez melegházasság nélkül is létezik. Mindenki házasodhat, ellenkező neművel, ha az illető nem házas, nagykorú, nem pap és szerzetes, stb. Teljes mértékben senki nem válogathat kedvére, az antropológia és a családi viszonyok behatárolják, hogy kikkel kelhetünk egybe. A melegmozgalmi értelmezés szerint vett egyenlőség és szabadság alapján akár jogom kell, hogy legyen megházasodni az anyámmal, az apámmal vagy a testvéremmel is (erről is szól a genetic sexual attraction nevű izé). Minden érv ugyanis, ami felhozható a házasság klasszikus értelmezése ellen, az felhozható az incesztus-tilalom ellen is. Történelmileg alakult ki, sok változata volt, és amúgy nekiment már Rousseau, a Rousseau-kedvelő Derrida és szellemi tanítványa, Judith Butler is, aki a Derridáéhoz hasonló módon olvashatatlan műveiben amellett érvel, hogy még a biológiai nem is konstrukció; kénytelen is szabadkozni, hogy amúgy ő elismeri, hogy létezik anyagi világ. Az incesztus-tilalom ugyanis a „heteroszexuális nemi mátrix” fenntartását szolgálja. Bizonyára nincs is jobb, mint a saját szüleinkkel randizni. Nem biztos, hogy érdemes egy vagy kettő alapelvre leegyszerűsíteni az életet, ami ezeknél azért bonyolultabb.

Sebaj, akik abban reménykednek, hogy lezárult a vita és kialakult valamiféle új konszenzus, amit eretnekség feltörni, tévednek. George Weigel azt írja: az amerikai Legfelsőbb Bíróság sokszor hibázott már, hibázott, amikor fenntartotta a faji szegregációt, hibázott, amikor jognak ismerte el az abortuszt, kétszer is, aztán most hibázott, amikor jognak ismerte el a melegházasságot. A megoldás az, hogy felülvizsgálja Amerika a jogi fennhatóság felsőbbrendűségének elvét, azt, hogy akármit mond a Legfelsőbb Bíróság többsége (akár kis többsége), az reprezentálja az alkotmány valódi jelentését.

Érdekes, hogy miközben olyannyira féltik a néptől a melegházasság kérdését, ha bármikor azt hozza ki egy közvélemény-kutatás, hogy a nép többsége támogatná azt, akkor rögtön a különvélemények elhallgattatására használják azt fel.

Egy columbói utolsó megjegyzés, még az ajtóból visszafordulva: lehet, hogy tényleg vannak a demokráciának nem demokratikus alapjai. Így érvelt Ratzinger bíboros a Jürgen Habermassal folytatott vitájában. Például olyan, nem választott közösségek, mint a család, meg olyan alapelvek, mint a természettörvény. De ez már messzire vezetne. Mindenesetre míg az íreknél a népszavazás vezette be melegházasságot (habár a népszavazást nem a melegmozgalom erőltette, hanem az minden alkotmánymódosítás esetében kötelező), az Egyesült Államokban nyilvánvalóan nem demokratikus úton köteleztek most minden tagállamot a melegházasság bevezetésére.

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 400 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az elmúlt időszakban számos ponton a politika, a média támadást intézett a társadalom, a család, a házasság ellen, melynek következménye – a bevándorlást is figyelembe véve – a társadalom fellazításához, az erkölcsi normák romlásához vezetett. Mindez együttesen meghatározza azt a jövőt amiről a szerző is ír.

A statisztikai tényadatokban megjelenő számok is alátámasztják. Az - http://www.tarsadalomkutatas.h.. – EU 25-nél a zuhanás 1990-ben és 2000 évben figyelhető meg meredek romlás, míg Magyarország esetében 1995 évben.

A 2012 évben készült statisztikai jelentés - http://www.ksh.hu/docs/hun/xft.. - szerint:


„Az 1970-es évektől a családról, a házasságról és a gyermekvállalásról való gondolkodás megváltozott. Míg 1980-ban a férfiak 70 és a nők 64%-a élt házasságban, addig 2012-ben ez az arány 47, illetve 42%. A visszaesésből arra következtethetünk, hogy a közvélemény által elfogadott együttélési forma korábban a házasság volt, napjainkban ugyanakkor a társadalom toleránsabb az alternatív párkapcsolatokkal szemben. A váltást jelzi a nőtlenek, a hajadonok és az elváltak rétegének szélesedése is. Figyelemre méltó a fiatalabb generációk (40 év alattiak) „csendes állásfoglalása” a kérdésről közöttük ma száz férfiből 74, száz nőből 64 a nőtlenek, illetve a hajadonok táborába tartozik.”

Annyira unalmas mar ez a tema.
Erdekel is engem, ha hazassagnak hivjak az egyuttelesuket, felolem arrol is hozhatnak torvenyt hogy szabadjon este hatkor reggelizni, az attol meg vacsora marad.

Válaszok:
péterx | 2015. július 1. 9:38

A bíróság igenis hatalmi ág, a három hagyományos hatalmi ág egyike (törvényhozás, végrehajtás, bíróság).

Nem hozhat törvényt, szerintem erre gondolsz. Az amerikai legfelsőbb bíróság értelmezése szerint ők az alkotmány szempontjából vizsgáltak meg egy kérdést, ami felülírja a helyi és szövetségi törvényeket. Azt mondták ki, hogy nem hozható olyan törvény, ami ellentmond az alkotmányban lefektetett szabályoknak, és szerintük az alkotmányból levezethető, hogy nem lehet korlátozni a házasságot két ellenkező nemű emberre.

1. Tulajdonképpen igazad van , nem kell görcsölni .
2. Lazán azért megjegyezzük , ami már természetileg előzetesen adott , ahhoz igazodni kell .A heterók védekezése a homoszexuális házasodás ellen innen érthető . Különben , már jelezték is , jön a szodómia-"jog" , s a pedofília-"jog"...Ugyanis , ha nincs természetes mérce , minden beteges dolog is "jog" lehet . Akarunk ilyen világban élni ?...
3. Az ártatlannak látszó homokos-házasság kérdése elvezet a gyerekek veszélyeztetettségének fokozásához .

Válaszok:
tommybravo | 2015. július 1. 13:25

Demokratikus-e a melegházasság?

Valóban, ma ez a legfontosabb kérdés a világban. De kérdezzétek meg erről a most olyan szeretettel fogadott muszlim menekülteket. Még tíz év, és ezt a kérdést Európában ők fogják eldönteni.

A liberálisok valamiért mégis ezt a gimicsontot rágatnák velünk a jelenleg sokkal veszélyesebb problémák megoldása helyett.

Ez az alkotmányban van, nem a cikkben.

K. cikk
(1)Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás
alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.

Te nem veszed észre, hogy te milyen faszságot írsz. A biológiailag kizáró helyzetet veted össze a természet rendjével.

Érdekes kérdés például az örökbefogadás kérdése. Ahol bevezetik a melegházasság intézményét, ott legalábbis nagyon logikusan nem lehet majd örökbefogadásnál jogilag megkülönböztetni a heteró és a homo párokat. Minthogy a homo párok száma a döntés hatására valószínűleg jelentősen megnő, ezért egy örökbefogadásra váró gyerek esélye is megnő arra, hogy 1 helyett 0 vagy 2 nevelőpapája lesz. A gyerekeket persze nyilván nem kérdik meg arról, hogy szeretne-e anyuka helyett egy második apukát. Ilyen értelemben nagyon is befolyásolja a heterók bizonyos jogait ez a döntés.

Nem zavarna, ha nem lenne körülötte ekkora habverés, ha nem ennek elfogadása lenne többek között mindenféle megítélés, osztályozás alapja. Ha nem ennek a körülnyalogatását, kényeztetését tennék a liberális demokrácia próbakövévé.

Ha nem abból indulnának ki, hogy a demokrácia hibája az, hogy a többségi vélemény tekinti uralkodónak. Ezzel tulajdonképpen kiüresítve a demokráciát.

A nemi devianciákat csak felhasználják a hagyományos társadalom, a hagyományos demokrácia elleni támadásokhoz. Nem érdekelte ez soha a megélhetési jogvédőket, nekik ürügyek kellenek a felforgatáshoz. Minden kisebbséget reflektorfénybe helyezni, túlreprezentálni, és mondvacsinált, gyökértelen ideológiák alapján kikezdeni a hagyományos társadalom- és demokráciafelfogást.

Ezzel a melegházasság-törvénnyel az USA most már deklaráltan a Sátán oldalára állt az Istennel szemben.
Ez van.
Tudtuk eddig is, most már vitatkozni, bizonygatni:
FÖLÖSLEGES.
Ez van. Pontosabban már volt régen.
Egyik példa:
1920. június 4-én írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a békediktátumot, mely területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.
Akkor még - a "béke" óriási morális, és etikai deficitje miatt - nem írták ezt alá az USA nevében.
De a háttérben az ütőlapok már akkor a kezükben voltak, s csak annyit tettek, hogy "nem akadályozták meg".
Ma pedig azt állítják:
az ördög igazsága a jogos: ha egy férfi egy férfivel szexuális életet él, - utálatosságokat cselekszik - az UGYANAZ, mint az aktus, melyből születtek erre a világra - többek között az USA Legfelsőbb Bíróságának tagjai, amelynek:
AZ ÉLETÜKET KÖSZÖNHETIK (az isteni elrendeltetés eredményeként).
Még egyszer:
EZ VAN.

De nyugodj meg, ha így haladunk, harminc-negyven éven belül ez nem lesz már kérdés. Ha így haladunk tovább, a muszlim tömegek komoly politikai tényezővé válnak Európában, és ők nem lesznek liberálisok.

Akkor majd szeretném látni a berlini Prideot.

A nép által választott törvényhozások konkrét döntései semmivel sincsenek közelebb a néphez,mint egy bírósági döntés.
S a parlament (nem a nép) által választott kormányok döntései is pont olyan távol (vagy pont olyan közel,kinek melyik tetszik) vannak a néphez,mint pl.az ugyancsak a parlament által választott pl.alkotmánybíráskodási testületek döntései.

A házasságnak pedig a világon semmi köze a demokráciához.

John Roberts főbíró különvéleményében világosan le van írva, hogy mi a probléma a Legfelsőbb Bíróság döntésével:

"This court is not a legislature," he wrote. "Whether same-sex marriage is a good idea should be of no concern to us. Under the Constitution, judges have power to say what the law is, not what it should be."

"... But for those who believe in a government of laws, not of men, the majority's approach is deeply disheartening. Supporters of same-sex marriage have achieved considerable success persuading their fellow citizens --- through the democratic process -- to adopt their view. That ends today. "Five lawyers have closed the debate and enacted their own vision of marriage as a matter of constitutional law. Stealing this issue from the people will for many cast a cloud over same-sex marriage, making a dramatic social change that much more difficult to accept." - Roberts wrote.

"Understand well what this dissent is about: It is not about whether, in my judgment, the institution of marriage should be changed to include same-sex couples. It is instead about whether, in our democratic republic, that decision should rest with the people acting through their elected representatives, or with five lawyers who happen to hold commissions authorizing them to resolve legal disputes according to law," he wrote.

Aki nem tud angolul, vagy lusta elolvasni, röviden azért véli aggályosnak a bíróság eljárását, mert úgy véli, nem ez a szerv hivatott egy ilyen vitát eldönteni, a bíróság elvette az emberektől a vita eldöntésének jogát, a bíróság szerepet tévesztett.

Ez tudod azért aggályos, mert jókora lobbitevékenységgel elérve idővel bármiről lehet állítani, hogy valami emberi jog.

Na és sérült ez az emberi jog, nem házasodhatott valaki?
Ezt én még mindig világnézeti vitának látom, én nem jogelméletinek.

Szerintem is ez a helyes álláspont. Te is,én is,bárki juthat arra,hogy két azonos nemű összeállása sosem lesz házasság.Alapvető jogunk ezt hinni,megfogalmazni és ezen véleményünket terjeszteni.
Csakhogy ebből még nem következik,hogy a törvényhozás két azonos nemű házasságkötését meg is tilthatja.

De válasszuk külön a két dolgot.
Egyrészt igazad van, másrészt itt az a probléma, hogy ezt nem a Legfelsőbb Bíróság hivatott eldönteni, főleg nem az USA-ban, ahol ugye viszonylag nagy önállósággal rendelkeznek a tagállamok, és ezt eddig saját hatáskörükben kezelték.
Mi lesz a következő, ugyanez a 9 fős bíróság beszünteti a fegyverviseléshez való jogot, vagy a halálbüntetést, aminél éppenséggel ugyanúgy lehetne vitatkozni, hogy a halálbüntetés mennyire fér össze az emberi jogokkal - semennyire.
Ilyen kérdésekben ne egy a nép által nem megválasztott 9 fős bíróság döntsön, hanem a nép.

Tehát ennyi?
Senkit nem képviselő 5 ember világnézete szerint értelmezte az alkotmányt, és onnantól kezdve úgy van?
A következő a fegyverviselés joga lesz?

Nyilván.
Ahogy ne egy 9 fős bíróságra bízzuk egy ilyen társadalmi folyamat lezárását.
Nem az ő dolguk.
Félreértések elkerülése véget, nekem nem a melegházassággal van bajom, hanem azzal a gyakorlattal, ahogyan a bíróság eljárt.
Ha valaha nálunk ilyesmire sok kerül, akkor remélem nem az amcsikhoz hasonlóan, felülről hoznak döntést, hanem az írekhez hasonlóan népszavazást tartunk erről, ami egy egészséges, demokratikus módja egy ilyen társadalmi folyamat kezelésére.

Az alapító atyák nem láttak tévét, golyószórót, szcientológust és a Hold sötét oldalát sem.

Rengeteg témámban változik "az emberek" véleménye is (gladiátorjátékok, nyíltszíni lenyakazás, füvezés, más országok lerohanása), ezért az amerikai alkotmányt is lehet másként értelmezni mint 200 évvel ezelőtt.

Azt írod: nincs természetes mérce , minden beteges dolog is "jog" lehet

A határ ott van, hogy két homo házassága kölcsönös beleegyezésen alapul, míg a pedofília esetében a gyerek képtelen erre.

A szodómiával mi a baj egyébként?

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2015. július 1. 14:49
péterx | 2015. július 1. 15:22

De nem értelek.
Írországban épp a 1 hónapja volt népszavazás erről, simán lement gyűlölködés nélkül, ennél frissebb egy pozitívabb példa nem is lehetne.

Ez még mindig jobb, mint felülről eldönteni egy ilyen vitát a nép megkérdezése nélkül.
Bármilyen hihetetlen, a népszavazásnál nincs erősebb jóváhagyás egy demokráciában.:)

Biztos vagy benne, hogy te félelmet keltesz az emberekben? Nem semmi egó.

"a mikrohullám, az optikai kábel, vagy a robbanómotor mennyire természetes dolog?"

Teljességgel természetesek.
Működésük levezethető kezdő- és végpontokkal.
Az, hogy pattogsz, mint a kecskeszar, az is természetesen levezethető.
De az élet keletkezése
két férfi, vagy két nő részvételével:
az természetesen nem vezethető le.
Legfeljebb a pattogó kecskeszarok által.

"A szodómiával mi a baj egyébként?"

Szerinted, láthatóan: semmi.
Úgyhogy, gondolom, már benyújtottad a kérelmet:
a te oktatásod, BKV-bérleted, nyugdíjad, TB-d stb. költségeit

szodómiából született utódok finanszírozzák.

Tanulj, utazz, éljél, csápoljál belőle sokáig.

Kezdek elbizonytalanodni...

Te, Andre1bp véletlenül nem

tommybravo és Gery Greyhound frigyének vagy a gyümölcse?

Az ő nászuk eredményeként boldogítasz itt bennünket?
Mert akkor MINDENT VISSZAVONOK, amit a melegházasságok ellenzéséről írtam.

Szép, áramvonalas válasz.
És irreleváns. Indifferens.

Válaszok:
tommybravo | 2015. július 2. 15:53

1.Hogyne tudnám : a férfi-nő kapcsolatban / a természetes-előzetes normában / ...Ez csakugyan minősít engem ...
2. A homokosokat meg az minősíti , hogy a teljes önkény mezejére léptek , a legnyilvánvalóbb határt / nem illeszkednek a nemi szervek , nem lehet utód / sem tartják be...

Itt az a baj : ha a beteges homo-"házasság" esetében már fütyültek a természetes normára , mindenki erre hivatkozhatna . Ha a homokos csinálhatja , ami átlépte a természetes határt , akkor a pedofil miért ne ? Elvégre , csak akarni kell ...

Válaszok:
tommybravo | 2015. július 2. 15:55

Még mindig itt esz a fene?
1/2+1/2=1
0+0=0
Nem érted?
Ettől te még lehetsz kiváló teljesítményt nyújtó, a közösségnek, társadalomnak, nemzetnek megbecsült tagja.
De h á z a s o d n i nem tudsz...
mert házasodáskor a 0+0: értelmezhetetlen!
Szép napot és sok örömöt mindenben,
kivéve a házasságot.
Ne gyalázd ezt a szót, a saját érdekedben!

Egészséges családalapítási vágy, szerelem a mozgató rugónk. Az a vágyunk, hogy kettőnkből gyerekünk szülessen, akit együtt felnevelünk, aki tovább viszi a..................

Én magának a házasság szónak a használatától viszolygok, az nálam egy férfi és egy nő stabil kapcsolatát jelenti. Nevezzék "törvényes együttélésnek" vagy valami hasonlónak, de ne házasságnak.

Mivel én nem vagyok olyan okos mint mindenki más, a bizonytalanság legyőzésére szoktam használni a wikipédiát. Emígyen szólott vala az írás:

"A szodómia bibliai eredetű kifejezés, amellyel főként jogi szövegekben, de a közbeszédben is a nem utódnemzésre irányuló szexuális aktust jelölik, továbbá az anális szexet, orális kielégítést, önkielégítést, parafíliát, az olyan szexuális aktust, amely nem jár utódok nemzésével."

Ha most kiverem, akkor már gonosz ember vagyok?

A pedofil esetében nem két egyenrangú fél, kölcsönös beleegyezésén alapuló kapcsolatról van szó, ezért tilos.

Két meleg pedig a köztörvényes, és heterók között is előforduló nemi erőszakot leszámítva saját döntésük alapján teszik, amit tesznek.

Ezt a különbséget ennyire nehéz felfogni???

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés