Vörösiszap: ilyen az igazságszolgáltatás

2016. január 30. 12:10

Lándori Tamás
Mandiner
Egyáltalán nem állítom, hogy az elsőfokú bíróság döntése helyes és a vádlottak tényleg ártatlanok. De arra sincs semmi alapom, hogy kijelentsem, hibáztak.

Igazságot, jogot vagy elégtételt szolgáltasson a bíróság? Épp az árt legtöbbet az igazság szolgáltatásának, amikor a közvélemény a rendelkezésére álló, korlátozott információk alapján akarja megmondani a bíróságoknak, hogy kit kell elítélni és mennyire. Döntsük el, hogy emberáldozatot akarunk vagy helyes döntést!

Itt az ideje, hogy jogszolgáltatás helyett végre igazságszolgáltatás legyen! – hirdetik sokan a szentenciát a minden vádlottat felmentő vörösiszap-ítélet után. Sajnos azonban – azon túl, hogy ezen igény valóra váltása ab ovo lehetetlen – épp az árt legtöbbet az igazság szolgáltatásának, amikor a közvélemény a rendelkezésére álló, korlátozott információk alapján akarja megmondani a bíróságoknak, hogy kit kell elítélniük és mennyire.

Ennyit ért tíz ember élete? – kérdezte egy táblán a jobbikos Kepli Lajos az ítélethirdetéskor. De mennyit? Döntsük el, hogy egy közfelháborodást kiváltó tragédia után csak bebörtönzött emberáldozatot akarunk bemutatni és ezzel elintézettnek tekintjük a dolgot, vagy az igazi felelősség megállapítását várjuk a bíróságtól. Ha előbbi a cél, akkor a bíróságra nincs is szükség: még a vörösiszap-katasztrófa napján közfelkiáltással dönthetett volna a nép, hogy a MAL Zrt. vezetőinek életfogytig bűnhődniük kell.

Ha viszont az igazságra törekednénk, az indulatból meg józan paraszti észből nem fog menni. A bíróság és az ügyészség éveken át dolgozott az ügyön: tanúkat, szakértőket hallgattak meg, több ezer oldalas iratanyagot halmoztak fel, hogy kiderüljön, mi okozta a katasztrófát. Erre persze az omnipotens átlagpolgár rávágja: csak öncélú jogászkodás, hiszen ő már az első hír és képsorok láttán tudta, mi lenne a helyes ítélet és kiket kellene elítélni. A valóság viszont az, hogy a törvényszéki munka azért zajlott és azért tartott eddig, mert a bíróság tényleg kíváncsi az igazságra.

A vizsgálódás pedig azt az eredményt hozta, hogy azok, akik a vádlottak padján ülnek, a legkorrektebb munka mellett sem tudhattak volna előre az „altalaji eredetű stabilitásvesztésről”. Azt nem mondja az ítélet, hogy más sem felelős, csak azt, hogy akik ott ülnek, nem. A bíró felhívta a figyelmet: azt sem állítja az ítélet, hogy a MAL Zrt. nem tartozik kártérítéssel a polgári perekben. Csakhogy itt nem a cég volt a vádlott (nem is lehet), hanem 15 ember – róluk kellett dönteni.

Ha azt mondjuk, hogy szükség van a tények feltárására, azzal azt is el kell fogadnunk, hogy a tények esetleg más konklúzióra vezetnek, mint amit látni szerettünk volna. Például hogy akire olyan könnyű lenne haragudni, nem tehet a tragédiáról.

Hogy a veszély nem volt kimutatható, azt a perben a szakértő állítja. Hibázhatott ez a szakértő? Persze. De tudjuk, hogy hibázott? Fogalmunk nincs – ennek még csak a gyanúja sem áll fenn. Ön ért a vörösiszaptározók statikájához? Én nem. Nem vagyok statikus, és ha az is lennék, valószínűleg nem ismerném a bizonyítékokat.

Egyáltalán nem állítom, hogy az elsőfokú bíróság döntése helyes és a vádlottak tényleg ártatlanok. De arra sincs semmi alapom, hogy kijelentsem, hibáztak. Azért van a másodfok, hogy ellenőrizze az elsőt. És ha ott eltérő ítélet születik, még lehet harmadfok is. Ennél több garanciát nehezen tudnánk beépíteni a rendszerbe.

Az objektív igazság felderítése utópia, tehát marad a jogszolgáltatás, az igazságra törekvés mellett. Az pedig, hogy mi, laikusként pár újságcikk és riport alapján mit hiszünk, mit tartunk valószínűnek, nem az igazságszolgáltatásra tartozik. Az állampolgár nem tehet mást, mint bízik a rendszerben és elfogadja a bíróságok döntéseit mindaddig, amíg ki nem derül az ellenkezője. Ha úgy tetszik, ez az eljárás ártatlanságának vélelme.

Akkor is, ha egyébként tudjuk: a hazai igazságszolgáltatás valóban súlyos, rendszerszintű problémákkal küzd. Például épp azzal, hogy a bíróságok sokszor a közvélemény nyomásának engedve, attól tartva hoznak szakmailag talán kevésbé indokolt döntést vagy tekintenek el a nyomozó hatóságok szabályszegéseitől.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 186 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A bíróság is és a szerző is abból indul ki, hogy az altalaj okozta e katasztrófát és mindent erre épít rá.

Azonban ha ez igaz lenne és csak ez lenne az igaz, az egyetlen ok, akkor már korábban is meg kellett volna történnie. Minden talajnak és minden tárgynak megvan a terhelhetősége. Így a talajnak és a kazettának is. Az pedig a bírósági döntés indoklásából nem derül ki, hogy mindezt miképpen vették figyelembe. Ezen túl vannak ellenorzó műszerek is amelyek előre jeleznek, ha eltérés mutatkozik. Arról sem szol a bírósági indoklás, hogy ilyen műszerek voltak, vagy nem és történt e jelzés és milyen intézkedést tettek ma vádlottak. Amennyiben nem voltak megfelelő műszerek, mi volt ennek az oka.

Két idézet a korábbi írásokból, hírekből.

" Vörösiszap: a műszerek egy nappal korábban figyelmeztettek?

A Híradó információi szerint egy nappal a katasztrófa előtt a műszerek már rendellenességet jeleztek, és másfél órával a gátszakadás előtt vészjelzéseket adtak. A Veszprém Megyei Főügyészség a múlt héten emelt vádat a MAL Zrt. tizenöt alkalmazottja, köztük a cég vezetői ellen. A vádirat szerint a vállalat vezetői szabálytalanságok sorozatát követték el a vörösiszap-tározó üzemeltetésekor: elmulasztották a karbantartásokat és az ellenőrzéseket, nem tették meg a szükséges óvintézkedéseket és a gátszakadás után nem jelezték a veszélyt, valamint a mentésben sem segítettek. A Híradó információi szerint egy eddig nem publikált vizsgálat kiderítette, hogy a szivattyúk egy nappal korábban már rendellenességet jeleztek, másfél órával a gátszakadás előtt pedig már vészjelzéseket adtak. A MAL Zrt. vezetői mégsem figyelmeztették az embereket, pedig a cégnek kész katasztrófavédelmi terve volt."
(m1 Híradó)

"Illés Zoltán: nem természeti jelenség miatt következett be a katasztrófa

Egy most nyilvánosságra hozott szakértői vélemény szerint a vörösiszap-katasztrófa elsőrendű oka a gát ridegtörése volt, ami a talaj tönkremenetele miatt következett be; Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár szerint a tragédia a Magyar Alumínium (Mal) Zrt. tevékenységének következménye. "A kiszakadt sarok környezetében a gáttest alatt közvetlenül megtalálható kövér agyag a szilárdságának nagy részét az eltelt évek során elvesztette, a lúgtartalmú folyadék ugyanis az agyagban kationcserét indukált. A merev gát kiterjedt hosszon ezen a gyenge szilárdságú altalajon feküdt" - közölte a Veszprém megyei Napló-online, Kertai István vízépítő mérnökre hivatkozva. A szakértő - aki Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár felkérésére vizsgálódott a helyszínen - emellett más okokat is megnevez. Semmi újat nem állít a szakértő - mondta az MTI-nek csütörtökön Illés Zoltán. Hozzátette: a talajtörés azonban a cég tevékenysége miatt következett be. Ezek a tározók nincsenek szigetelve, a technológiákat pedig a tulajdonosnak kellett felügyelni, az ő feladata megtenni a szükséges lépéseket - szögezte le az államtitkár, aki úgy fogalmazott: ma is fenntartja azt a gyanúját, miszerint a kiszakadt tízes tározót feltételezések szerint túltöltötték, ami miatt sokkal nagyobb nyomás nehezedett a falakra. Az államtitkár szerint a több millió köbméter vörösiszap nagy valószínűséggel nem oszlott el egyenletesen a tízes tározótérben, a kiszakadt sarokba több folyadék, mint szilárd anyag kerülhetett. Nagyobb nyomás keletkezhetett, ami lefelé nyomta a tározó tartalmát a talajba - tette hozzá. Mivel a Malnál egyik tározó sincs alul szigetelve, átázott az altalaj, azután a talaj a talajon elcsúszott, talajtörés következett be - szögezte le az államtitkár, hozzátéve: mindezért a Mal tulajdonosai és a céget üzemeltetők a felelősek, hiszen a talajtörés a cég tevékenységének következménye. Az államtitkár véleménye szerint a Mal tulajdonosai nagy valószínűséggel nem akarták folytatni a cég tevékenységét 2011. február 28-a után, amikor is lejárt a környezetvédelmi engedélyük, hiszen 2010. október 4-ig - a katasztrófa időpontjáig - nem kértek újabb engedélyt a cég tevékenységének majdani folytatására. "Márpedig egy ilyen engedély kiadása a hatóságok részéről minimum fél-egy év. Az addig keletkező vörösiszapot pedig az egyetlen lehetséges helyre, a tízes kazettába helyezték el. Ugyanakkor egy újabb tározótér megépítése legalább másfél-két évet vesz igénybe, már pedig 2010. október 4-ig ezt nem kezdték el" - állapította meg Illés Zoltán. A talaj átnedvesedése és a tározó túltöltése együtt okozhatta 2010 októberében a katasztrófát, ami nem természeti jelenség, hanem a Mal tevékenységéből származik, ezért a felelős csakis a tulajdonos és az üzemeltető lehet - összegezte az államtitkár." (MTI)

Mindkét idézet - ennél még több is - megtalálható: http://www.vargamakai.com/voro..

Az igazi baj az, hogy nem követték a világ fejlődését. Mind több ország állt rá ugyanis a veszélytelen un. " sűrűzagy" technológiára, ahol a termék ("hulladék") nem ömlik, hanem úgy mozog, mint egy tészta. Az erre való némileg költséges átállást a vezetőség valószínűleg spórolásból nem szorgalmazta, a hatóság meg nem próbálta meg kikényszeríteni. Ha ez időben megtörténik, nincsen ügy, a szerencsétlenség halottjai ma is élnének.

Az mindenképp igaz, hogy itt a vezetőség jogi kiskapukat használt ki, nem szabadott volna engednie, hogy a tározóba erősen maró, pH 13-s anyag kerüljön ki (max.: pH 14...), jobban ki kellett volna mosni vagy semlegesíteni kellett volna. (Az ítéletben ennek meg kellett volna jelennie.) A Mo által is átvett Uniós lista szerint ez az anyag normál körülmények között nem veszélyes, igaz az rendesen ki van mosva (pH kb 10-11, ez nem okozott volna lúgmarásos sérüléseket) vagy sűrűzagyos technológiából származik, ami ki sem folyik csak kúszik. A hatóság akkor tud könnyebben lépni, ha az anyag veszélyesnek van minősítve, amit ők elmulasztottak, az a rendszeres pH mérés volt, mert ilyen mértékű pH túllépés mellett már léphettek volna, hivatkozva egy másik nemzetközi listára.

Ha jól rémlik az valahol az Isten háta mögött, az Amazonas egyik mellékfolyójánál történt, ahol ember alig lakott, a kajmánállomány biztosan ritkulhatott, de emberveszteségről alig számoltak be.

Sorry, a válaszomban én egy 2000 körül, szintén Brazíliában történt esetre gondoltam. 2015-ben biztosan voltak áldozatok, hiszen egy kisváros az átszakadt gát közvetlen környezetében volt.

Itt van igazából a joghézag. A szállításra vonatkozó egyezmény (Basel) alapján a pH 13-s anyag vastagon veszélyes, amig az átvett EWC (hulladéklista) szerint meg a vörösiszap nem, mert feltételezik azt, hogy ki van mosva...

A túltöltés teljesen igaz, egyébként a felázott gát ennek hatására valószínűleg "megcsúszott" (agyag az agyagon..)

Nyalsz és csukott szemmel aláírsz bármilyen ítéletet.
Még a tárgyalás előtt aláírod, a tárgyalás végén meg felolvasod.
És nem gondolkozol.

A lét meg hálásan megköszönöd

Az eddigi logikád szerint sem Illés Zoltán sem a titkára nem felelős mecrt nem ők végezték az ellenőrzést.

30 ezer láb az kb. az utazómagasság, az meg nem egy km...

A bauxitot lúggal kezelik, ekkor az aluminiumoxid (amfoter) oldatba megy, amíg a szennyezők (zömmel vas) szilárd állapotban maradnak, ez utóbbi a nyilvánvalóan lúgos un. vörösiszap. A mosás intenzitásától (hányszor, mennyi vizzel etc.) függ az, hogy mennyi lúg marad benne. A végén a vizes szuszpenziót a tározóba vezetik...(Bayer eljárás)

Az üzemeltető/tulajdonos kutya kötelessége a technológia biztonságos működtetése az alapanyagok beérkezésétől kezdve egészen a hulladék (itt a vörösiszap) megfelelő tárolásáig. Ha ehhez speciális szakértőkre (statikusok, mély és magasépítők etc.) van szüksége, akkor alkalmaznia vagy megbíznia kell őket, a felelősség az övé. Ha hibáznak, megfelelő szerződés esetén persze leverheti rajtuk...

Természetesen, hiszen a Bayer eljárásból (1892...) származó vörösiszapra tervezték, ami a mosástól függően köztudottan (BME II. évfolyam Ált.Kémiai Techn. c. tárgy) erősebben vagy gyengébben lúgos.

Nem esküszöm meg rá, de úgy rémlik, hogy az un. "Működési engedélyükben" benne volt egy a vörösiszap szuszpenzióra vonatkozó, megengedhető maximális pH határ (lúgosság...), amit szerintem bőven túlléptek. Valószínűleg üzemzavarra, mosóhibára hivatkozhattak, amikor ilyen túllépés rövid ideig felléphet. Ezért kellett volna őket gyakran ellenőrizni. (A mosás sem olcsó...)

Amiben elmarasztalhatók, az az, hogy tudomásom szerint túltöltötték a tározót, és, ha igaz amire emlékszem (akkoriban olvastam) a megengedettnél töményebb (lúgosabb) szuszpenziót engedtek bele. Az, hogy ez veszélyes hulladék volt-e vagy sem, az nehezen dönthető el, mert az egyik szabályozás (EWC) szerint nem, a másik szerint (Baseli Egyezmény) igen. De ez csak a jogi megítélést változtatja meg, a szerencsétleneken már nem segít.

Igen, bízzunk a másodfokon eljárókban.
Mert ez az ítélet botrányos.

Ja, és esküdtbíráskodást Magyarországon!!

Ez a baj azokkal a technológiákkal, amelyek már évtizedek óta működnek. Kb. az 1940-s évek óta futott a dolog és ilyenkor már mindenki (tulaj, ellenőrök) besüppednek abba a tévhitbe, hogy ha eddig elment, elmegy ezután is. Nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni azt, hogy azokban az országokban, ahol a potenciális veszélyt komolyan veszik, már kezdtek áttérni a már említett "sűrűzagy" technológiára, ahol a kevesebb vizet tartalmazó vörösiszap csak úgy mozog, ha kidől egy gát fala, mint egy tészta, azaz valószínűleg senki nem hal meg és a kár is összehasonlíthatatlanul kisebb lett volna.. Ez egy igazi Pató Pál uras dolog volt, rémes végeredménnyel.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés