Bár a Sajó-parti 850 fős, cigány többségű Girincsen az utóbbi fél évtizedben sokan helyezkedtek el a munka világában, a koronavírus miatti részleges leállás következtében számosan váltak ismét munkanélkülivé. A Mandiner hetilap riportja feltörekvő romák kiútkereséséről egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban.
Joó István tudósítása a Mandiner hetilapban.
Nem is Borsodban, hanem az egykori Zemplén vármegye délnyugati csücskében, a Sajó és a Tisza összefolyásától nem messze található Girincs. A cigányok és az idős magyarok hűségesek hozzá, előbbiek már többségre is jutottak: hatvan százalék körül van az arányuk töretlen gyermekvállalási kedvük, no meg a fiatal nem cigányok elvándorlása miatt. Mindezek után feltűnő a roma szocioriportokat gyakran készítő újságírónak és fotósnak, hogy a Sajó-parti faluban nem találni összefüggő cigánysort, előkelőbben szólva: szegregátumot. Lehangoló, bevakolatlan, düledező régi házak és gondozatlan kertek helyett itt csinos a falukép, jó állapotúak az átlagnál kicsit harsányabb színű házak, május eleji virágok díszítik az előkerteket.
Most különösen jól jön a népkonyha
Szájmaszkot csak a népkonyha női dolgozóin látni. Mondják, Girincsen senki nem fertőződött meg koronavírussal. Ötszáz melegétel-adagot mérnek ki az asszonyok, ami kicsit soknak tűnik a település nyolcszázötven fős lélekszámához képest. Ez állítólag a felnőtt lakosság nyolcvan százaléka, s ott van még száztíz adag gyermekétkeztetésre. Bár Girincsen is bezárt a bölcsőde, az óvoda, az általános iskola és a tanoda, a gyermekvédelmi, illetve nagycsaládos hátterű kicsinyek és tanulók továbbra sem éheznek, változatlanul megkapják a tízórait, az ebédet és az uzsonnát. Mindenesetre a számok azt sejtetik, hogy a szép külső ellenére nem túl gazdag a település, a megélhetés „billeg”.
Hogyan működik az iskolaépületet nélkülöző közoktatás egy ilyen településen, ahol nyilván kevesebb a háztartásokban a számítógép, a táblagép, az okostelefon? Nos, a Dőry Ferenc Körzeti Általános Iskola úgy hidalja át a problémát, hogy a felsősök digitálisan, az alsósok papíralapon kapják és oldják meg a házi feladatot.
Özvegyasszonyokat is kiraknak a gyárból
Özvegy Nótár Józsefné háza is szép küllemű. Bent azonban családi bánatok sűrűsödnek. A negyvenkét éves Andrea, aki valaha állami gondozott volt, majd girincsi nevelőszülei példáját követve szorgalmas, értékvezérelt felnőtté, illetve családanyává vált, két éve váratlanul elveszítette a férjét. Ezt máig nem tudta kiheverni a család. Április 27-én pedig az özvegyasszonynak hirtelen felmondtak az egykori Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) iparterületén található összeszerelő üzemben. Az egy éve horvát kézbe kerülő, közepes méretű cég a járvány miatt tizedelte meg alkalmazottai számát.
„Hétfőn a szokásos örömmel mentünk be dolgozni, de munka helyett le kellett számolnunk – meséli elcsukló hangon Andi. – Felszólaltam: »Pont ilyenkor? Főleg, hogy én a család egyedüli fenntartója vagyok.« Tudták, hogy meghalt a férjem, sokszor túlóráztam, hogy a sírt meg tudjam csinálni neki… Jó, volt néha selejtem is, meg előfordult, hogy táppénzen voltam, mert nem tudok úgy aludni, mint régen, fáradékonyabb vagyok a párom halála óta… A túlórákkal általában mégis kétszázharmincat vittem haza. A hr-es, aki kedvel, azzal vigasztalt, hogy két-három hónap múlva, ha úgy van, visszavesznek. Nem tudom, lesz-e belőle valami… Most rám esett sok teher, gond, szaladgálok állásért, forog a fejem mindenütt, hogy szépítsek a házon, kerten, de ki is legyen fizetve a víz, a villany… Végkielégítésem nem volt, de a májust még kifizették. Egyelőre ebből megvagyunk, de mi lesz azután? Én tartom el a lányom, az unokám, mert a lányom élettársát is elküldték a munkahelyéről. Éppen a tetőt akartam kicseréltetni, meg újra jószágokat tartani, mint annak idején a párommal: malacot, előnevelt csirkét, hogy legalább legyen mit ennünk. De az új helyzetben örülhetek, ha kihúzzuk valahogy a maradék pénzből.”
Ha beleférne a közmunkáslétszámba, azonnal elfogadná a lehetőséget, de csak ideiglenesen, mert bár nem nézi le a rezsire szűken elegendő félszázezer forintot, szilárd célja, hogy újra az elsődleges munkaerőpiacon dolgozhasson. Most épp egy szövödéhez jelentkezett közel a volt munkahelyéhez, a Tiszaújváros széli nagy ipartelepen.
A hallottakat emésztve támolygunk ki a konyhából. Az előszobában az özvegyasszony huszonkét éves lányával futunk össze. A karján ülő kétéves fiúcska szüntelenül kötődik velünk, és mosolyog. A kismama szobájának rózsamintás tapétáján levelezőlap nagyságú érettségi fotó és – magasabbra helyezve – egy hatalmas Jézus szíve szentkép.
Nem kegyelmezett a multi
Farkas Ricsi, a kismama élettársa, a baba édesapja úgy tudja, sokakat bocsátottak el attól az elektronikai multi cégtől, amelynek egyik legnagyobb európai üzeme a tiszaújvárosi, ahol ő is dolgozott. A szomszédos Körömről való fiatalember egyszer már volt munkavállaló a gyárban. Előző munkahelyén, egy építőipari vállalkozónál bár rendesen fizettek, csak ígérgették a bejelentését, úgyhogy otthagyta őket. A multi felvette, de három hét múlva a beütő világjárvány nyomán jelentkező alapanyaghiány, a megrendelések visszamondása miatt meg is vált tőle. Ricsinek most megint az építőipari vállalkozókban kellene bíznia, akik „bővítenék a csapatukat”.
Ennek azonban még semmi jele ezen a szép tavaszi napon. Bár az idő nyáriasan enyhe, a munkaerőpiac még be van fagyva. Annak ellenére, hogy a kormány megkezdte a rendkívüli helyzet részleges megszüntetését és gazdaságélénkítő intézkedésekkel az ország felébresztését.
A tanácsrendszer óta településvezető
Girincs független polgármesterétől, Baráth Lászlótól lehetetlen volna elvitatni a vezetői képességet. Rekordhosszúságú ideje van a település élén. A nyolcvanas évek közepétől fél évtizeden át tanácselnökként irányította a falut, a rendszerváltozás óta pedig minden választást megnyert. Ennek az őszes, kesznyéteni származású férfinak kétségtelenül vetélytársa a Fidesz mellett elköteleződött, negyvenéves Barna Attila, aki politikai jártasságát 2011 és 2019 között a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei roma önkormányzat élén szerezte. Mégis láthatóan tudnak együtt dolgozni, kampányidőn kívül nem élezik ki a nézetkülönbségeket.
Bár nem akarják a szánkba rágni, annyit kiveszünk, hogy van némi vitájuk a rendkívüli helyzet kezelésében. Barna Attila már megkezdené a rendkívüli önkormányzati segélyezést, Baráth László azonban, aki a járványveszély idején maga dönthet ilyen kérdésekben, még kivárna. „Még lehet annyi tartalék a háztartásokban, hogy ezzel várjunk kicsit – véli a girincsi polgármester –, hátha rövidesen újraindul a gazdasági élet, és a cégek visszaveszik az elbocsátott embereket. Elvégre a kormány is láthatóan ebben reménykedik. Azért sem lehet bővíteni olyan gyorsan a segélyezést, mert a forrásaink megcsappantak a súlyadó elvonásával.” Persze Baráth László is érzékeli a gondokat, több a segélykérés és a közmunkára ajánlkozás. Utóbbival kapcsolatban sajnálkozik a faluvezető, mondván, betelt az idei évre kért és kapott harmincfős keret.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
Idén tovább csúszik a lejtőn Európa legnagyobb gazdasága. A tavalyi recesszió 2024-ben is folytatódik, ami rossz hír Magyarország számára, a hazai ipar ugyanis nagyban a német kereslettől függ.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A Randstad nemzetközi HR szolgáltató díjazta a vállalatot.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A férfit ezt megelőzően eltűntként keresték, személyleírása és adatai felkerültek a rendőrség honlapjára.
A volt SZDSZ-es politikus most ünnepelte 85. születésnapját.
