Az elnökváltás óta Joe Bidenék teljes gőzzel dolgoznak a progresszív ideológia gyakorlatba ültetésén, a republikánusok pedig a Trump-elnökség utáni hangjukat keresik – Donald Trumppal egyetemben.
2021. március 17. 12:27
p
7
0
0
Mentés
Havasi Eszter írása a Mandiner hetilapban.
Az elnökválasztást követő év eleje az amerikai politika egyik, ha nem a legérdekesebb időszaka. Különösen igaz ez akkor, amikor a leköszönő elnököt Donald Trumpnak hívják, akinek társadalmi-politikai eliminálását, eredményeinek devalválását a liberális oldal már 2016-os megválasztása óta szisztematikusan űzi.
Progresszív letámadás
A beiktatást követő száz napot, mint minden újonnan hivatalba lépő elnöknél, Joe Bidennél is kivételes figyelem övezi. A kezdeti intézkedések ugyanis előrevetítik azt a világnézeti irányvonalat, amely mentén az új adminisztráció mind otthon, mind a nemzetközi színtéren meg kívánja határozni a társadalmi-politikai prioritásait a ciklus idejére. A capitoliumi ostrommal és Trump újbóli eljárás alá helyezésével járó téboly közepén érkeztünk el egy háborús helyzetet tükröző fővárosban – a Nemzeti Gárda és a fősodratú média oltalmazó kíséretében – Joe Biden beiktatásához. A baloldal cikkek áradatát jelentette meg arról, hogy az új elnök személyével az amerikai demokrácia végre újjáéled, visszatér a normalitáshoz a trumpi tévúthoz képest, a társadalom pedig általa felszabadulhat a félelem és elnyomás mázsás súlya alól.
Biden a beiktatását követő pár órában intézkedések sorát rendelte el, az ambiciózus program nagy része azonban inkább szimbolikus szakítás a Trump-érával, semmint új irányvonal. A járványhelyzet, a gazdaság- és klímapolitika, valamint az illegális bevándorlás terén hozott döntések mind-mind a Trump-örökség bástyáinak lerombolására irányulnak. Ami újítás az eddigiekhez képest, az a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása címén futó ideológiai hadviselés, amely igazán meghatározza majd a demokrata kormányzat bel- és külpolitikáját a következő években.
Joe Biden döntései a Trump-örökség bástyáinak lerombolására irányulnak”
Joe Biden beiktatása utáni egyszemélyi rendeleti dömpingjének megkoronázásaként a nemzetközi nőnapon elnöki rendelettel létrehozta a Fehér Ház Genderpolitikai Tanácsát (White House Gender Policy Council), amelynek feladata – a női egyenjogúságért folytatott harc álcája mögé bújva –, hogy az Egyesült Államokat a „genderigazságosság” és az egyenlőség bajnokává tegye otthon és világszerte. A tanács azzal a céllal jött létre, hogy megszüntesse az egyenlőtlenségeket a munkaerőpiacon, harcoljon a genderalapú erőszak ellen, előmozdítsa az egyenlőség eszméjét az oktatásban, és hozzájáruljon a „genderegyenlőség” világszintű terjesztéséhez a diplomácia, a kereskedelem-, a fejlesztés- és a védelempolitika bevonásával. A tanács, amelyet a Biden-kormányzat nélkülözhetetlennek tart egy igazságosabb és egyenlőbb társadalom kiépítéséhez, „különös keménységgel fogja védeni azok jogait, akik többféle, egymást fedő diszkrimináció áldozatai, beleértve a fekete, latin, őshonos, ázsiai amerikai és csendes-óceáni származásúakat, a fogyatékkal élőket és az úgynevezett lmbtqi+ közösség tagjait”.
A miniszterelnök politikai igazgatója szerint az energiaválság és a háborús infláció ellenére megvédik a családtámogatásokat, a rezsicsökkentést, a munkahelyeket, valamint a nyugdíjak reálértékét.
A bíró a büntetés mértékének kihirdetését július 11-re tűzte ki, ami négy nappal előzi meg a Republikánus Párt elnökjelölő konvencióját, amelyen véglegesítik a párt elnökjelöltjét a novemberi választásra.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az Európának ártó baloldali többséget?
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.