Kacsoh Dániel és Kohán Mátyás írása a Mandiner különszámában.
„A pártok imádják a komplikált eljárásrendi kérdéseket, hiszen azok az igazi hatalmi kérdések” – írja tavaly megjelent, Angela Merkel és a Kereszténydemokrata Unió bukásáról szóló könyvében, a Machtverfallban Robin Alexander német sztárújságíró. Az utóbbi két év számos izgalmas választást tartogatott az érdeklődő publikum számára, amelyek minden kétséget kizáróan megmutatták: elmúltak azok az idők, amikor az egyetlen lényeges körülmény a végeredmény volt.
„Illegitim” amerikai kormány
Emlékezetes és fájdalmas példa erre a 2020-as amerikai elnökválasztás, melyen a demokrata Joe Biden a zűrös körülmények között, rendkívül lassan összesített levélvoksokkal legyőzte a republikánus Donald Trumpot: hemzsegtek a választás körül a halott szavazóktól a szavazólapokat gyűjtögető demokrata aktivistákig terjedő gyanús esetek. Mindez ahhoz vezetett, hogy a Reuters felmérése szerint a republikánus szavazók 56 százaléka még májusban is úgy érezte, a demokraták elcsalták a választást – a világ leghatalmasabb demokráciájában tehát példátlan módon a lakosság negyede illegitimnek tartotta a kormányt. Ezen persze nem segített az sem, hogy tavaly januárban az Apple, a Google, a Facebook és a Twitter koordinált akcióban kitiltotta az akkor még regnáló republikánus elnököt és az egyetlen potens alternatív közösségi oldalt, a Parlert. Az ellenzékbe szoruló politikai tábor tehát a közösségi média moguljainak hathatós segítségével a másodlagos nyilvánosságba kényszerült, kisebb felületeken, illetve a Telegramhez hasonló csetszolgáltatókon keresztül próbál kommunikálni.
Paradox helyzet, hogy e tekintetben az Egyesült Államok arra a Belaruszra hasonlít, ahol 2020 augusztusában a 21. század egyik legmocskosabb választása zajlott le. Emlékezetes: Aljakszandr Lukasenka elnök az amerikai és uniós finanszírozással megtámogatott ellenzéket a médiafelületei felszámolásával a másodlagos nyilvánosságba kényszerítette, gyűléseit brutális karhatalmi eszközökkel szétverte, az aktivistákat börtönbe záratta. Az államfő választási bizottsággal kihozatott magának egy nyolcvanszázalékos, semmilyen szavazatszámlálói jegyzőkönyvvel alá nem támasztható, alig néhány állam által elismert végeredményt. Mindez az elnök teljes nemzetközi hitelvesztéséhez és az ország végső elszigetelődéséhez vezetett.