Sötétben bujkáló kommentforradalmár

„A Népszava ellen egy (vagy több, fene se tudja) komment miatti, államtitkári szintről induló médiahatósági vizsgálódás egyenesen groteszk fejlemény, és nagyon könnyű úgy interpretálni, hogy ez a hatalom irracionális mértékben érzékeny az őt ért – szinte lényegtelen, mennyire ízléstelen – bírálatokra. A reakciók közt akad meglepően higgadt és vitriolos-szatirikus hangvételű egyaránt; s bár én nem tartozom azok közé, akik a médiatörvény elfogadása miatt a sajtószabadság halálát vizionálták, és egyáltalán nem gondolom azt, hogy a magyar kormány bármiféle diktatúra létrejöttén ügyködik, az efféle tragikomikusan kicsinyes és kivagyi lépések (van belőlük néhány) meglehetősen kedveznek egy olyan légkör kialakulásának, amelyben mindezen rémségek – öngeneráló módon – hihetőnek tűnnek.

Az internet »megregulázása« ugyan nem ördögtől való, csak éppen sziszifuszi feladat; akik az anonimitás leplébe burkolózott, sötétben bujkáló ellen… azaz kommentforradalmárokkal szembeni hatalmi-igazságszolgáltatási hajtóvadászatot szorgalmazzák, minden jel szerint nem egészen értik ennek a világháló nevű valaminek a működési elveit, a virtuális és valós identitások közti átjárhatóság probematikusságát. Az internetes kommunikáció és a kibertér valódi kihívásai helyett (l. a Wikileaks- vagy az Anonymous-jelenséget) piszlicsáré ügyekre pazarolni energiát, pénzt és idegsejteket nemcsak felesleges, de nevetséges foglalatosság is. Egy ilyen háborúhoz valóban rendőrállami módszertan és apparátus szükségeltetik, és ez bizony túl nagy ár lenne a megrendszabályozhatatlan, eszelős trollok elhallgattatásáért.

Bár, ahogy elnézem, igény az lenne rá.”