„Ez az a miniszter, kit a nép is áldva sirat” – 175 éve született Baross Gábor

„Semmivel sem dicsérhetjük jobban az Istent, mint munkával. Jobban meg van ő elégedve, mintha a mellemet verném, mondván: Atyám, vétkeztem.” (Baross Gábor)

Baross Gábor (1848-1892) politikus, a modern magyar közlekedés és kereskedelem megteremtője ma 175 éve, június 6-án született. A megteremtő szó nem túlzás, politikus pedig a szó legnemesebb értelmében volt: minden cselekedetével és energiájával a közérdeket szolgálta, „sosem a saját érdekeiért, de gyakorta mások érdekeivel szemben”. Gyakorlatilag minden döntése nagy horderejű, perspektivikus volt és a magyar gazdasági érdeket, általánosságban a magyarság javát szolgálta, nem középiskolás fokon.

Teljesítménye szakpolitikusként szinte összemérhetetlen bárki mással,

– nem véletlen, hogy már a kortársai is vele mérték össze. Nem az élet császára volt, mint Andrássy, nem a nagypolitikában, nem a jogban kamatoztatta kivételes képességeit, hanem a mindennapok talapzatával foglalkozott, legfőképpen a vasút és a tágabban értett közlekedés szerepével, amivel a magyar ipart, kereskedelmet és mezőgazdaságot is megújította. „Vasminiszternek” hívták, ami a vasútra és Baross természetére is utalt.

Az Al-Duna hajózhatóvá tétele, a fiumei kikötő fejlesztése, a posta megreformálása, a pénzügyek, a bankrendszer, a szakoktatás fellendítése – lehetetlen felsorolni.

És egy talán vitatható, de jellemző idézet Baros Gábortól: „Minden ember annyit ér, amennyit a köz javára tesz.”

Már gyerekként is magát tartotta el

Baross Gábor a forradalom alatt, 1848-ban született Felvidéken egy kicsi tót faluban, Pruzsinán, Trencsén mellett. Az elszegényedett nemesi család sarja nehéz időkben cseperedett: az osztrák önkényuralom éveiben Felvidék nyugati részén, ahol családja élt, eltörölték a magyar nyelvet a hivatalos nyelvek sorából. Már gyerekként is magát tartotta el, vagyonosabb diáktársait tanította. Később Léván, Győrben és Esztergomban tanult, Pesten jogot hallgatott, majd visszatért Trencsén vármegyébe és főjegyzőnek állt.

Tenni akarását, nyitottságát, nemes szándékait mutatja, hogy a húszas éveiben lapot alapított Vágvölgyi Lap címen: itt a közéleti tisztaság védelmével és a Tisza Kálmán-féle Szabadelvű Párt programjainak a támogatásával vált ismertté, de úgy, hogy közben dalárdát szervezett,

de még a trencséni nőegylet létrehozásában is segédkezett.

A nyugati kaland

1875-ben országgyűlési képviselő lett. Hamarosan pártja vezérszónokává érett, rábízták a legbonyolultabb, legnehezebb ügyeket. 1882-ben már

meglátva Barossban a tehetséget, és nyugat-európai tanulmányútra küldte.

A még mindig fiatal, éles szemű képviselő meglátogatta Németországot, Franciaországot, Belgiumot, magába szívta az információkat, tanulmányozta a közlekedési rendszereket, közigazgatási bíróságokat, a nyugati politikai viszonyokat – majd levonta következtetéseit, melyekben későbbi miniszterként

a magyar érdek hosszútávú érvényesítése köszönt vissza.

1883-ban államtitkárrá nevezték ki a Közmunka-és Közlekedésügyi Minisztériumba: ez széles körű meglepetést keltett, de csak azokban, aki nem ismerték. Három év múlva miniszter lett ugyanitt, a tisztsége 1886-tól 1889-ig tartott, közben időlegesen a vallás- és közoktatásügyi tárca, illetve a belügyminiszteri tárca felügyeletét is ellátta. Végül 1889-től korai haláláig, 1892-ig kereskedelemügyi miniszter volt.

Baross Gábor (Barabás Miklós festménye)

Munkássága az egész magyar népesség életét befolyásolta

Ahogy a kutatók megjegyzik, Széchenyi már 1848-ban az államvasút-rendszer mellett érvelt, erre azonban csak a kiegyezés után került sor, mégpedig Baross Gábor tevékenysége nyomán: ekkor mintegy négyezer kilométer vasúti vonalat államosítottak. „A MÁV megteremtésével, a mozdony- és kocsipark növelésével és korszerűsítésével, a vasútüzem átszervezésével önálló és független közlekedés- és gazdaságpolitika alakult ki. Az addig ráfizetéses vasút az államháztartás egyik fő jövedelmi forrása lett” – írják.

azért hozta létre a posta-takarékpénztár intézményét, hogy a kisemberek betétjeit is felhasználhassák a közlekedési beruházások érdekében – és láss csodát, mindenki jól járt. Így ment ez nagyjából mindennel a „vasminiszter” irányítása alatt. Jelentősen bővültek például a posta szolgáltatásai: nemzetközi hírlapokra indult előfizetési lehetőség, a távírókat felhasználva ingyenesen lehetett igénybe venni a meteorológiai előrejelzést, vízállásjelentést.

Közel száz gyár alapítását, működését támogatta, írják róla. Bevezette az áruvédjegyet, új kereskedelmi és iparkamarákat hozott létre. Komplett, új iparágakat teremtett állami megrendelésekkel, a Kereskedelmi Múzeumot a hazai termékek népszerűsítésére használta. Létrehozta az egységes időszámítást, ami megkönnyítette többek között a menetrend összeállítását. Hozzá fűzhető az első modern úttörvény, megváltoztatva ezzel a közutak addigi osztályozását: magyarul „rendet teremtett az út- és hídvámok évszázados káoszában”. Az államvasútnál a magyar nyelvű levelezést tette kötelezővé a német helyett, a vasúti tisztviselőknél megkövetelte a magyar nyelvtudást.

írják a kutatók, sőt, a kontinens vasúti vezetői 1890-ben egységes elveket vezettek be az árufuvarozásban, és mit ad Isten: ebbe az egyezménybe a magyarországi gyakorlat legfontosabb elemei is beépültek.

Baross Gábor szívügye: az Al-Duna szabályozása

Nem titok, a „vasminiszter” élete fő céljának Vaskapu szabályozását tekintette: rendszeres,

melyek során megszületett az egységes dunai hajózási útvonal. Más kérdés, hogy ezt már nem érhette meg.

A Vaskapu egy több mint 100 kilométer hosszú szoros, hivatalosan „a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység közötti folyami szurdokvölgy”. Vízhozama és a vízsebessége erősen változott a szabályozás előtt, és kizárólag magas vízállás esetén volt hajózható. Utoljára a rómaiak építettek itt csatornát, ám a terület csak a 19. században lett újfent fontos kereskedelmi szempontból. Már Széchenyi István is komolyan foglalkozott a szabályozással, viszont a teljes körű munkálatokat a korabeli technikai eszközök fejletlensége nem tette lehetővé.

A lényeg, hogy az 1878-as Berlini Kongresszus az Osztrák-Magyar Monarchiára bízta az Al-Duna szabályozását. Mivel az osztrákok épp vasútvonalat építettek az Alpok hegyláncain keresztül Svájc felé, ezt a munkát egyedül Magyarországnak kellett megoldania:

– nagyban Baross Gábornak köszönhetően, aki oroszlánrészt vállalt a feladatokban.

A csatornát félkész állapotban adták át 1896-ban, a teljes szakasz pedig 1898-ban vált hajózhatóvá, de a miniszter ezt már nem érhette meg. Az önként vállalt, kíméletlen munka felőrölte szervezetét: fiatalon, 1892-ben, 44 évesen halt meg. Hivatása, küldetése éltette, az is ölte meg: a Vaskapunál hastífuszt, majd tüdőgyulladást kapott, mely végzett vele.

Nehéz, nagyon nehéz ember volt

Baross Gábor

Sem önmagát, sem a környezetét nem kímélte, hivatali beosztottjai nehezen tartották a lépést vele. Főként eleinte a beosztottjait kioktatta, indokolatlanul éles hangot használt, a brutális, tekintélyelvű stílus sem állt távol tőle.

Az 1880-as évek vége felé azonban Baross mellett már csak olyan emberek dolgoztak, akik bírták a tempót: ők lettek a következő évtizedek legkiválóbb szakemberei, írják a kutatók. Fontos megemlíteni, hogy miniszterként minden felelősséget vállalt, ugyanakkor minden támadás is őt illette meg – intézkedéseit azonban még az ellenzéki pártok sem támadták.

Fém emléktáblája Fiuméban

„Ez az a miniszter, kit a nép is áldva sirat”

A gyászoló család mögött minden túlzás nélkül az egész ország ott sorakozott a temetésen: a tudósítások egybehangzóan állítják, hogy annyian voltak, mint Kossuth Lajos utolsó útján.

A Pesti Hírlap ezt írta: „Ez az a miniszter, kit a nép is áldva sirat. Azért a nép, mert minden ember széles Magyarországon érezte reformjainak jótéteményét. Nem csak mindenki, hanem

És mert a korrupciót üldözte, a kötelességteljesítést szigorúan követelte, ezzel is új szellemben jótevője volt nemzetének. Méltó tehát mindnyájunk kegyeletes emlékére.”

Végezetül álljon itt Juhász Gyula verskezdete Baross Gáborról. Lehet annál nagyobb dicsőség egy politikusnak, ha a Trianon utáni, hősöket kereső világban egy költő énekli meg a tetteit?

„Ma szellemet idézek és a múltban

Keresek hőst, aki jövőt jelent,

Sivár időnk gyászától elborultan

Idézem őt, a munkától nemest.

A munka hősét fogom énekelni,

Ki terveket, célt és reményt adott,

Aki tudott akarni, tenni, merni:

A dolgozó és alkotó Barosst!”

(Juhász Gyula: Baross Gábor emlékezete, első versszak)

*

Felhasznált irodalom:

https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/baross_gabor_szuletesnapja__1848

https://cultura.hu/aktualis/baross-gabor-a-vasminiszter/

http://ertektar.rs/ertektar/ertek/Az-Al-Duna-Vaskapu-szabalyozasa/83

https://pestbuda.hu/cikk/20170508_szazhuszonot_eve_hunyt_el_baross_gabor_a_vasminiszter

http://www.barossgyor.hu/hun/nevadonk-a-vasminiszter.html

http://mkka.hu/historia/hiressegek/barossgabor

https://mult-kor.hu/europa-szerte-mintaul-szolgaltak-a-vasminiszter-baross-gabor-reformjai-20170509

https://turul.info/napok/barossgabor

Wikipédia

Nyitókép: MTVA/Bizományosi: Róka László