Brüsszelben igenis valódi demokrácia van – Hans-Gert Pöttering a Mandinernek

2016. november 25. 09:04

A politikusok dolga, hogy döntéseket hozzanak, a választók pedig a következő választáson megmondhatják, hogy egyetértenek-e vagy sem – mondja Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament korábbi elnöke, aki csaknem négy évtizeden át volt a német CDU európai parlamenti képviselője. A magát német patriótának és egyben européernek tartó Pöttering most életrajzi könyvének magyar kiadása apropóján járt Budapesten. A veterán politikust a Brexit miatti csalódásáról, Merkel menekültpolitikájáról, a német szélsőjobbról és a magyar kvótareferendumról is kérdeztük. Interjúnk.

Bakó Beáta

„Európa egysége, a mi boldogságunk” – ez a címe az önéletrajzi kötetének. Kinek boldogság az EU? A németeknek bizonyosan, hiszen vezető szerepet töltenek be benne. De mi a helyzet a többiekkel?

Ez a kifejezés a 2007. március 25-i Berlini Nyilatkozatból származik, amelyet a Római Szerződés ötvenedik évfordulója alkalmából adtunk ki. Ezt az Európai Tanács elnöke – akkoriban Angela Merkel német kancellár –; az Európai Bizottság akkori elnöke, José Manuel Barroso; és én, mint az Európai Parlament akkori elnöke írtuk alá. A nyilatkozat azt juttatja kifejezésre: milyen csodálatos, hogy ma a magyarok, a németek, a lengyelek és minden nemzet az Európai Unióban egyesült. Ez nem valamely tag gazdasági erejéről szól, hanem az értékeinkről: az emberi méltóságról, az emberi jogokról, a szabadságról, a jogállamiságról, a demokráciáról és a békéről.

Hogyan fog változni Németország szerepe az EU-ban a Brexit után?

Az, hogy a Brexit által Nagy-Britannia szándékosan kilép az EU-ból, a politikai életem legnagyobb csalódásai közé tartozik. Nagy-Britannia fontos része Európának: a britek pragmatikus gondolkodása, a parlamentarizmus olyasmik, amiknek jó hasznát vehettük volna az EU-ban. A tragédia abban áll, hogy már évek óta – és ebben David Cameronnak van főleg felelőssége – mindig kritizálták az EU-t és sértegették „Brüsszelt”. Ez a végén oda vezetett, hogy a többség a Brexitre szavazott. Cameron az EU-ban akart maradni, ellentmondásos volt a politikája: addig mindig sértegette Brüsszelt, így nem is várhatta el, hogy pár hónapos rövid kampány után az emberek majd mégis egyetértenek vele abban, hogy az EU-ban kell maradni. Tehát David Cameron egy tragikus figurája a brit és az európai politikának.

De ez a brit nép demokratikus döntése volt.

Természetesen ez egy demokratikus döntés volt, de azt is tudnunk kell, hogy valótlanságokkal dolgoztak a kampányban, és nagyon sokan hittek ezeknek a hazugságoknak. Az pozitív, hogy a fiatalok az EU-ban maradásra szavaztak. Most egy olyan megállapodást kell kötnünk Nagy-Britanniával, ami alapján egyrészt Nagy-Britannia az EU közelében marad, másrészt viszont nem szabad túl sok engedményt sem kapnia, mert akkor talán majd más tagállamok is el akarnák hagyni az EU-t. Ez azt jelenti, hogy a Nagy-Britanniával való jövőbeli partnerségre igent kell mondani, de nem minden áron.

Akkor a belső piachoz való hozzáférés még beleférne vagy sem?

A belső piac a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad áramlását jelenti. Ha Nagy-Britannia a szolgáltatások, az áruk és a tőke tekintetében hozzá akar férni az EU-s belső piachoz, akkor a személyek szabad áramlását is el kell fogadnia.

Németország profitálhat a Brexitből? Például Frankfurt lehetne az új London City…

Ez egyáltalán nem olyan jelentős kérdés. Annak, hogy Frankfurt európai pénzügyi központ lesz-e, kisebb a jelentősége, mint Nagy-Britannia uniós tagságának. Tehát én egy tragédiának tartom, hogy Nagy-Britannia elhagyja az EU-t. Ez nem pénzügyi vagy gazdasági kérdés, hanem értékek kérdése.

„A Brexit a politikai életem legnagyobb csalódásai közé tartozik.”

A briteknek az is egy nagy érve volt a kilépés mellett, hogy a nemzeti demokráciájukat féltették. Ön évtizedekig volt képviselő az Európai Parlamentben: hogy látja, sikerült ez alatt a csaknem negyven év alatt leküzdeni a hírhedt demokráciadeficitet?

Természetesen mindig lehet a dolgokon javítani. Berlinben, Párizsban, sőt, még Budapesten is. És persze Brüsszelben is. A „demokráciadeficit” kifejezést amúgy se tartom arányosnak. Mikor 1979-ben beválasztottak az Európai Parlamentbe, akkor az Európai Parlamentnek egyáltalán semmilyen jogalkotási hatásköre nem volt. Ma az Európai Parlament egy demokratikus jogalkotási eljárásban teljesen egyenrangú a Miniszterek Tanácsával, ma tehát egy valódi demokráciáról beszélhetünk Brüsszelben, egy cselekvőképes, erős parlamentnek köszönhetően. Itt-ott még lehetne mit javítani, de ez így van Berlinben, vagy Budapesten is: összességében azonban demokrácia és parlamentarizmus van ma az Európai Unióban.

Az Európai Parlamentben egyre erősebbek az euroszkeptikus pártok. Mit gondol, mi az oka ennek a tendenciának?

Sajnálatos, hogy ilyen tendenciák vannak, és minden pro-EU pártnak igyekeznie kell újra megnyerni az embereket. Egyértelművé kell tennünk, hogy mindannyiunknak három politikai identitása van: azok, akik itt Budapesten élnek, itt van az otthonuk, ők Budapest polgárai; ezen kívül magyar állampolgárok, a magyar nemzethez tartoznak; a magyar állampolgársággal együtt pedig az európai polgárság is jár nekik. Vagyis a szűkebb haza, a nemzet és Európa – ezek összetartoznak, és jobb összhang kellene, hogy legyen köztük, ezt kell az emberek felé is hangsúlyoznunk. Aki csak a szűkebb hazájához húz, nem fogja azt megvédeni. Aki a saját nemzetét más nemzetek fölé emeli, az nacionalizmushoz és háborúhoz vezet. És aki csak európaiként tekint magára, nos ilyen a szó szoros értelmében nincs.

Minden euroszkeptikus párt nacionalista ön szerint? Egyenlő ez a két fogalom?

Mindig vannak árnyalatok, nem csak fekete és fehér. A polgárok, a választók feladata, hogy informálódjanak az igazságról, hogy valójában milyen Európa, Magyarország vagy Németország. Nekünk pedig az igazságot kell támogatnunk és nem szabad a hazugságot és valótlanságot szolgálnunk, mint ahogy ez részben történt a Brexit-döntésnél, vagy akár az amerikai elnökválasztásnál.

A németországi euroszkeptikus párt, az AfD nem csak az EP-ben, de otthon is egyre erősebb: a legújabb közvélemény-kutatásokban rendre bőven 10 százalék fölött mérik őket. Mire számít, hogy fognak szerepelni a jövő évi Bundestag-választáson?

Szerintem amit ebben az évben a Bundestag-választásokig, és természetesen utána is használnunk kell, az ez a „szupereszköz”, amiről beszéltem. Annak hangsúlyozása a lakosság számára, hogy mi németekként európai- és világösszefüggésben helyezkedünk el. Amit egyidejűleg erősítenünk kell, az a szűkebb hazával és a nemzettel való összekötöttség. Én egyfajta egészséges, értelmes patriotizmust szorgalmazok: német vagyok, de egyben európai is.

És az AfD szélsőjobboldali?

Az AfD választóinak egy nagy része olyan szellemi háttérből merít, ami az embereknek az úgynevezett elitekkel vagy establishmenttel szembeni elégedetlenségére épít. Sok különféle irányvonal van; az a többi párt – köztük az én pártom, a CDU – feladata, hogy az embereket megpróbálják ettől a párttól újra visszahozni.

Meg tudja ezt csinálni Merkel? Most újra jelöltette magát kancellárnak. Jó ötlet volt?

Angela Merkel az egyetlen személyiség, aki jelenleg kancellárjelöltként egy meggyőző kampányt tud vezetni. Neki is megvan az a politikafelfogása, amit felvázoltam a szűkebb haza, a nemzet és Európa egymásba ágyazottságáról. Az egyik fő feladat, amit most kezelnünk kell, az a menekültek integrációja. Nagyszerű látni, hogy Németországban sok ember fáradozik azon, hogy segítsen a menekülteknek a német társadalomba beilleszkedni. Minél enyhébb lesz ez a probléma, annál nagyobb lesz ismét a CDU és a CSU támogatottsága.

„Nem vagyok híve annak, hogy a dolgokat mindig népszavazáson döntsük el.”

Elégedettek a németek azzal, ahogy Angela Merkel a migrációs válságot kezelte? Nem ment egy kicsit túl messzire a Willkommenskulturral?

Utólag már mindig okosabbak vagyunk, de az alapvető megközelítés helyes, miszerint az emberi méltóság érvényes, és a menekülteknek és politikai üldözötteknek segíteni kell. A jövőben erősebben különbséget kell tennünk egyrészről a politikai üldözöttek és menekültek, másrészről a gazdasági migránsok között. Ez az egész EU feladata, mint ahogy az EU külső védelmének megteremtése is. Ez azt jelenti, hogy védeni kell az EU külső határait, de közben azt is biztosítani kell, hogy a menedékkérők és háborús menekültek esélyt kapjanak arra, hogy az EU-ba jöjjenek.

Lát erre tényleges politikai szándékot? Hogy egységesen megvédjék az EU-s külső határokat? A Frontex egyelőre nem tűnik túl hatékonynak a kérdésben.

Nem lehet a nulláról a célba érni egyik napról a másikra. A problémák és kihívások megoldásához idő kell. Ma az EU-ban a politikai akarat megvan-e arra, hogy hatékony külső védelmet állítsunk fel, és meg vagyok győződve róla, hogy ez sikerülni is fog. Ahogy mondják, Róma sem egy nap alatt épült fel, és az EU is mindig kihívások és válságok útján fejlődött.

Annyira sok időnk nincs, amikor százezrek, milliók jönnek.

Az EU egy ötszázmilliós, Nagy-Britanniával együtt most még 28 tagú közösség. Ha a szükséges döntéseket meghozzuk és minden ország, köztük Magyarország ebben segít – és úgy látom, hogy Magyarország akar –, akkor sikeresek leszünk a külső határok védelmében.

Mit gondol a magyar migránskvóta-referendumról?

Nem vagyok a híve annak, hogy ilyen kérdéseket népszavazáson döntsenek el. És ha még nincs is meg a többség, tehát az ötven százalékos részvétel, akkor nem lehet azt mondani, hogy „győztünk”. Én a parlamentáris demokrácia képviselője vagyok: az emberek megválasztják a parlamentet, és ha nem értenek vele egyet, akkor legközelebb másik kormányt választanak meg. Nem vagyok híve annak az ötletnek, hogy a dolgokat mindig népszavazáson döntsük el.

Akkor azt is jónak tartja, hogy Németországban nem létezik szövetségi szinten népszavazás?

Én megbízom a német Bundestagban és abban, hogy a Bundestag jó döntést hoz. Ha lett volna nálunk népszavazás például arról, hogy belépjünk-e a NATO-ba, akkor Németország sose lett volna tagja a NATO-nak. A politikusok dolga, hogy döntéseket hozzanak, a választók pedig a következő választáson megmondhatják, hogy egyetértenek-e vagy sem.

A NATO-hoz kapcsolódva még egy utolsó kérdés az amerikai elnökválasztásról: hogy látja az együttműködés esélyeit Trumppal?

Donald Trumpot megválasztották amerikai elnöknek. Együtt kell vele dolgoznunk és együtt is fogunk vele dolgozni. Remélem, hogy az amerikai kormány és az EU továbbra is közösen védelmezni fogja az értékeinket – az emberi méltóságot, az emberi jogokat, a szabadságot, a demokráciát, a jogállamiságot és a békét – és hogy ezen az alapon továbbra is szövetségesek és barátok maradunk az Észak-Atlanti Szövetségben, amiben az európaiaknak is több felelősséget kell viselniük.

Hans-Gert Pöttering 1945-ben született az alsó-szászországi Bersenbrückben. Bonnban, Genfben és New Yorkban tanult jogot, majd doktorált, és az Osnabrücki Egyetem professzora lett. Eközben a CDU-ban politizált. Ő volt az egyetlen olyan európai parlamenti képviselő, aki az EP közvetlen választásának bevezetése, azaz 1979 óta folyamatosan a testület tagja volt egészen 2014-ig. 2007 és 2009 között egyben az Európai Parlament elnöki tisztségét is betöltötte. 2010 óra a Konrad Adenauer Stiftung elnöke. Önéletrajzi könyve németül 2014-ben jelent meg, melynek az Antall József Tudásközpont gondozásában megjelent magyar kiadását kedden mutatták be Budapesten „Európa egysége, a mi boldogságunk” címmel.

Fotók: Földházi Árpád

Áll a bál Németországban: átverésen alapult a német atomerőmű-leállítások kikényszerítése – ez derül ki egy új jelentésből

Külföld

A berlini kabinet tudta, hogy az atomerőművek leállítása rossz ötlet, mégis megtették. Most pedig állítják, hogy a Cicero magazin ferdít.

Összesen 122 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Sorrend:

voltospultos

2016. november 27. 13:19

Miért van az, hogy csupa lankadt pöcsű vén majom, meg baxatlan öreg tojó dönthet a világ sorsáról? Ezek már mind leszálló ágban vannak, szenilitás stb.... Miért? Magyarázza már el valaki apósomnak, mi az, hogy interface!

Válasz erre

egy genetikusanalattvaló

2016. november 27. 12:01

" Én a parlamentáris demokrácia képviselője vagyok: az emberek megválasztják a parlamentet, és ha nem értenek vele egyet, akkor legközelebb másik kormányt választanak meg. Nem vagyok híve annak az ötletnek, hogy a dolgokat mindig népszavazáson döntsük el." Akkor elmondhatjuk, hogy Pöttering úr a választható diktatúrát nevezi demokráciának. Álljunk meg egy pillanatra gondolkodni. Valójában tényleg így működik. A választók csak biodíszletek a demokráciásdi játékhoz. Működik ez szépen a világban. Csak néha van aki a nagy pénzek ellenében is tud egy saját elképzeléssel tömegeket maga mellé állítani. Beleköp a nagyok levesébe. No, akkor jön a populistázástól a diktátorozásig terjedő megbélyegzés, a teljes pályás letámadás. Van olyan is, hogy hiába tolnak vagy tolnának dollár vagy euro milliárdokat a "demokratikus" ellenzékbe, még sem tudják a nekik nem tetszőt legyőzni.

Válasz erre

SwordFish

2016. november 26. 10:22

Tehát nincs. Elég volt belőletek. Takarodjatok.

Válasz erre

catalina9

2016. november 26. 07:44

gyulus [Hozzászóló kiszűrése] 2016. november 25. 21:27 Miért van az, hogy a patriotizmust összetévesztik a nacionalizmussal, és vállalhatatlanná akarják beállítani a hazafiságot??" mert a hazafiságra csak két országnak van engedélye, Izraelnek és esetleg az USA-nak...a többi ország bezárkózó, nacionalista, rasszista, antiszemita stb. stb.

Válasz erre