Intézményeken átívelő jogállamiság-mechanizmust támogat több európai baloldali értelmiségi is

2020. szeptember 22-én a Leuven Centre for Global Governance Studies nevű szervezet virtuális kerekasztal-beszélgetést tartott az EU jogállami eszköztárának erősítéséről. Az online eseményen Michal Šimečka szlovák EP képviselő (Renew Europe), Bárd Petra egyetemi oktató (ELTE-ÁJK), Laurent Pech professzor (Middlesex University London) és Kim Lane Scheppele (Laurance S. Rockefeller Professor of Sociology and International Affair, Princeton School of Public and International Affairs) osztották meg egymással nézeteiket a jogállamiság uniós helyzetével kapcsolatban.

A kerekasztal-beszélgetés felvezetőjében Šimečka EP-képviselő vázolta javaslatának lényegét, amely, noha elmondása szerint az Európai Parlament 2016-os határozatán alapul, időszerűségét mégis az adja, hogy

A határozat alapjául szolgáló jelentésben a LIBE egy ilyen mechanizmus létrehozatalát javasolja az Európai Bizottság számára.

Ennek kapcsán Šimečka abbéli általános kritikájának adott hangot, hogy mindamellett, hogy a jogállamiság helyzete számos tagállamban romlik, az Európai Unió az elmúlt tíz évben képtelen volt arra, hogy rendszerezett, összehangolt módon kezelje a problémát. 
Megjegyezte, hogy a Magyarország és Lengyelország ellen indított 7. cikkely szerinti eljárások eredménytelennek tűnnek, továbbá, hogy utóbbi tagállamban a kormányzat és a bírói hatalom semmibe veszik az Európai Bíróság ítéleteit. 

Rögzítette ugyanakkor, hogy a 7. cikkely szerinti eljárásnak több, hasonló célú alternatívája is létezik (például az Igazságügyi Eredménytábla vagy a jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret) Kijelentette, hogy immáron világossá vált, hogy

– hasonló mechanizmusok nélkül nem lehet ugyanis szerinte előre lépni. 

Éppen ezért Šimečka következetes monitorozási rendszerért kiált, amelynek középpontjában a jogállamiásg, a demokrácia és az emberi jogok állnak. Az EP-képviselő hosszú távra szóló, lehetséges megoldásként felvetette a Lisszaboni Szerződés módosítását is. 

Mint ismeretes, ez a jogszabály bizonyos elméletek szerint sok szempontból az Európai Unió „alkotmányának” is tekinthető – vélhetően ezért gondolja úgy Šimečka, hogy ez a jogtechnikai megoldás erősítené a jogállamiság védelmét. 

Belátva ugyanakkor, hogy erre jelenleg nincs túl sok lehetőség, Šimečka úgy véli, hogy jelen helyzetben a jogállamiság érvényesülése az uniós csúcsintézmények (Európai Parlament, Európai Bizottság és az Európai Tanács) összehangolt tevékenysége mellett biztosítható. 

azzal, hogy a mechanizmus egyszerre védje a demokráciát, az alapjogokat és a jogállamiságot.

Bárd Petra az ELTE-ÁJK részéről üdvözölte a jelentést, külön pozitívumként emelve ki, hogy abban a Šimečka által már említett demokrácia-alapjogok-jogállamiság hármasa egyszerre jelenik meg. Helyesnek tartja, hogy a javaslat esetkörönként törekszik a helyes jogalap beazonosítására, elismerve, hogy a jelenlegi szabályozás helyenként alkalmatlan arra, hogy a tényleges jogsértéshez pontos jogszabály-helyet rendeljenek.

Bárd a jelentés kapcsán szólt a jogállamiság-párbeszéd létjogosultságáról is. Szerinte a dialógus fontos ugyan, azonban csakis akkor működhet, ha a diskurzusban részt vevő felek egyazon értékeket vallanak –

Mint ahogy szerinte nincs értelme azon alapfeltevés fenntartásának sem, hogy minden tagállamban maradéktalanul érvényesül a jogállamiság – indokolt tehát felfüggeszteni minden ilyen tárgyú prekoncepciót a renitens tagállamokkal szemben mindaddig, amíg az illető ország „vissza nem tér” az európai családba.

Bárd fontosnak tartja, hogy a jogállamiság-mechanizmus minél Unió-specifikusabb legyen, magyarán, hogy az Európai Uniónak ne kelljen külső szereplők (például Emberi Jogok Európai Bírósága vagy Velencei Bizottság) szakvéleményére várni, hanem saját hatáskörben, saját szisztémák szerint dönthessen. Ennek kapcsán Bárd bírálta a javaslat azon részét, amely a „külsős” intézmények szakvéleményével foglalkozik. 

A jelentés ugyanis a jogállamiság-monitoring során bevonná például a már említett Velencei Bizottságot illetve az Alapjogi Ügynökséget; ezzel kapcsolatban Bárd kritikája legfőképpen abban áll, hogy ezen külső szervezetek nem eléggé Unió-specifikusak. Aggályát fejezte ki a külső szereplők kiválasztása kapcsán amiatt is, hogy

A fentiekben leírtakkal Laurent Pech professzor is egyetértett. Szerinte a jelentés helyesen világít rá a jogállamiság egyre eszkalálódó, precedens nélküli válságára. Kritikával illette az Európai Tanácsot a 7. cikkely szerinti eljárások sikertelensége miatt is, hozzátéve, hogy igenis szükséges az eljárásrendet az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt értékek kikényszerítésével bővíteni. Az intézményi kritikák területén a Bizottság sem maradt ki Pech elemzéséből: szerinte

A jogállamiság kikényszerítési eszköztárával kapcsolatban megjegyezte, hogy szerinte az elegendő, mindazonáltal indokolt az eszköztár elemeit hatékonyabban felhasználni. Példaként Pech a kötelezettségszegési eljárásokat hozta fel, amelyek hatékonynak bizonyulnak, amennyiben azok megfelelően és proaktívan kerülnek felhasználásra. 

Az Orbán-kormányt gyakorta kritizáló Kim Lane Scheppele is üdvözölte a jelentést, bár kissé elkésettnek gondolja azt. Szerinte

A javaslattal kapcsolatban kritikaként hozta fel, hogy abban kevés szó esik az Európai Unió Bíróságáról; Scheppele a maga részéről ugyanakkor

– az Európai Parlament ugyanis szerinte nem veszíthet a Bizottság és a Tanács fölött betöltött „felügyelő” szerepéből. 

Dobozi Gergely