Augusztus közepén döntött a dán kormány: az észak-európai ország megalapítja első irodáját a Közép-Afrikában fekvő Ruandában. A cél az, hogy itt, az Európai Unión kívül bírálják el a dán hatóságokhoz benyújtott menedékkérelmeket annak érdekében,

– sőt, Mette Frederiksen szocdem kormányfő szerint az ideális az volna, ha egyetlen menedékkérővel sem kellene számolni.

Idén startol a ruandai dán migrációs iroda

A kezdetben két diplomatával üzemelő iroda Kigaliban, 2022. második felében kezdi meg működését – áll a dán külügyminisztérium csütörtöki nyilatkozatában. A lépést egy kétoldalú, Dánia és Ruanda között tavaly megkötött megállapodás előzte meg. Ennek értelmében Dánia pénzügyi és egyéb támogatást nyújt a közép-afrikai országnak, amelyet az ország menekültügyi rendszerének működtetésére kell fordítani.

Kaare Dybvad Bek dán integrációs miniszter elismerte, hogy

Éppen ezért számol azzal, hogy a koncepció nem biztos, hogy az elképzeltek szerint működik majd. A miniszter mindenekelőtt azt tartja fontosnak, hogy a rendszer működtetése során mindenki betartsa a vonatkozó emberi jogi sztenderdeket és a nemzetközi egyezményeket.

A jogi keretek adottak. A legfőbb szempont, hogy mindkét ország tagja az 1951. évi, a menekültek státuszára vonatkozó egyezménynek és az azt kiegészítő New York-i jegyzőkönyvnek (utóbbi azért jelentős, mert megszüntette a lehetőséget arra, hogy az államok földrajzi korlátozásra hivatkozva csak az Európában üldözéssel fenyegetettek vonatkozásában alkalmazza az egyezményt). Dánia ráadásul tagja az Emberi Jogok Európai Egyezményének, vagyis a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéseit köteles végrehajtani.

A dán kormány szerint az áttelepítési mechanizmus az embercsempészetet kívánja meghiúsítani

A dán kormányzat azzal érvel, hogy a jelenlegi migrációs rendszer „megroppant”, éppen ezért új megoldásokat kell keresni. A koncepció a kormány szerint elsősorban humanitárius célokat szolgál: meghiúsítja az embercsempészetet, és megkíméli a migránsokat a Földközi-tengeren való átkelés veszélyeitől.

Ráadásul – szól a kormányzati indokolás – az áttelepítés igazságos helyzetet teremt azzal, hogy elviekben a szűkös pénzügyi lehetőségekkel rendelkező menekültek számára is megnyitja a Dániába való bevándorlás lehetőségét. 

Az elképzelésnek természetesen létezik pénzügyi vetülete is.

úgy gazdasági, mint szociális értelemben. A dán kormány fő szempontjai között szerepel az is, hogy a globális délen élő kiszolgáltatott emberek támogatása olcsóbb.

A fő cél mégiscsak az elrettentés

Habár a dán kormányzat érvei racionálisnak tűnnek, elemzők szerint az áttelepítési mechanizmus végső célja az elrettentés. Rasmus Stoklund, a dán kormány bevándorláspolitikai szóvivője ugyanis a következőképpen fogalmazott:

„ha valaki menedékkérelemmel fordul Dániához, tisztában kell lennie azzal, hogy egy Európán kívüli országba fogják visszaküldeni; éppen ezért reménykedünk abban, hogy az emberek nem fognak Dániához menedékkérelemmel fordulni.”

például Svédországban vagy Németországban. Ezzel elviekben az áttelepítés körüli emberi jogi dilemma is megoldódhat: ha nincs kérelmező, áttelepítés sincs.

Mattias Tesfaye, Dánia korábbi integrációs, jelenleg igazságügyi miniszter egyébként elismerte, hogy érti a koncepcióval kapcsolatos humanitárius aggályokat. Feladatát Frodó missziójához hasonlította (Tolkien karakterének az Egy Gyűrűt kellett Mordorba cipelnie A gyűrűk ura című könyvben).

„Egy ideig hordozhatod [a gyűrűt], de vigyáznod kell, hogy ne túl sokáig – máskülönben az emberségességed pusztul el. Gollamot csinál belőled.”

Hasonlóképpen gondolkodik Søren Pape, a dán konzervatívok vezetője is a ruandai tervekről, amelyekről elmondta, hogy az igenis próbára tette emberségességét. Ezek az aggályok azonban nem tántorították el egyik politikust sem attól, hogy támogassák a koncepciót.

Az ukrajnai menekülteket elvileg nem érinti a mechanizmus

A koncepció kidolgozásakor a totális orosz-ukrán háború még csak távoli fenyegetésként létezett, azzal a dán politikusok nem számoltak. Való igaz azonban, hogy a februári fejlemények az áttelepítési mechanizmust is új megvilágításba helyezik. 

Ezzel együtt a dán politikusok egyetérteni látszanak a tekintetben, hogy a ruandai áttelepítési mechanizmus nem érinti az Ukrajnából menekülőket. Ezt Markus Knuth, a dán konzervatívok migrációs szóvivője egyértelművé is tette:

„Az ukrán európai nép, amelynek tagjai eleve nagy számban vannak jelen Dániában – dolgoznak, és hozzájárulnak [a közjóhoz]. Különleges segítő kezet szeretnénk nyújtani nekik.”

A politikus tisztázta azt is, hogy

utóbbiakra a kormány szigorral és elutasítással tekint.

Knuth elmondta, hogy a kormány tervei között a legalább egy, de akár két évre szóló letelepedési engedélyt is szerepel az ukrán menekültek esetében. Úgy fogalmazott, hogy az ukrajnai menekültek útja a menekültügyi hivatalból egyenesen a társadalomba vezet, amely tárt karokkal várja őket.

A politikai akarat tehát egyértelmű, más kérdés azonban, hogy a kormány hogyan fordítja ezt le a jog nyelvére. A vonatkozó emberi jogi szabályok miatt ugyanis

A dán menekültügy politika minden valószínűség szerint a földrajzi közelségre fog hivatkozni akkor, amikor magyarázatot ad arra, hogy miért részesíti speciális elbánásban az ukrán menekülteket. Így azonban arra is magyarázatot kell adnia valamilyen formában, hogy ebben az esetben miért Ruandába küldi az afgán menedékkérőket.

Az Egyesült Királyság is ezt tervezte, Strasbourg közbeszólt, újabb „brexit” jöhet

Megjegyzendő, hogy épp utóbbi fórum volt nemrégiben a kerékkötője annak, hogy a hasonló migrációs koncepciót tervező Egyesült Királyság elindítsa saját projektjét. Dániához hasonlóan ugyanis a brit kormány is megállapodást írt alá Ruanda vezetésével, hogy az illegális bevándorlók az afrikai országban folyamodhassanak menekültstátuszért. A britek a migránsok befogadásáért cserébe pénzügyi támogatást folyósítanak az afrikai országnak. 

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az utolsó pillanatban akadályozta meg, hogy felszálljon az első repülőgép, ami összesen hét illegális bevándorlót szállított volna az Egyesült Királyságból az afrikai Ruandába. Indulás előtt nagyjából másfél órával döntött az EJEB. A bíróság szerint a deportálás visszafordíthatatlan károkat okozhatott volna a menedékkérőnek, erre hivatkozva pedig a többi migráns ügyvédje is keresetet nyújtott be.

Miután megérkezett az EJEB ítélete a migránsok elhagyhatták a gépet, a bevándorlók haladékot kaptak és az üres gép pedig visszatért a hangárba. A meghiúsult út megközelítőleg 500 ezer fontba került.

Priti Patel belügyminiszter a meghiúsult repülőút után kijelentette, „csalódott”, hogy a járat nem indulhatott el, és „meglepőnek" nevezte a strasbourgi testület beavatkozását. A brit belügyminiszter azonban hozzátette, a döntés nem riasztja el a szigetország kormányát, az ítéletet már vizsgálják a brit vezetés jogászai és megtesznek mindent, hogy a következő járat már célba tudjon érni.

Az Egyesült Királyság és Ruanda közötti migrációs paktum a Johnson-adminisztráció egyik zászlóshajó-projektje. S mivel a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának ideiglenes intézkedése ezt – legalábbis pillanatnyilag – megtorpedózni látszik, az újságírók részéről felmerült a kérdés:

Ez a nemzetközi szerződés ugyanis az alapja az EJEB ítélkezésének. 

A kormányzati reakció nem a teljes elzárkózásról szólt. Mi több, Boris Johnson kormányfő úgy reagált, hogy a kabinet „minden eshetőséget” mérlegel, köztük bizonyos jogi reformok végrehajtását is. Június 22-én a brit Parlament elé került az a Bill of Rights nevű törvényjavaslat, amely révén az Egyesült Királyság akár az Emberi Jogok Európai Egyezményéből is távozhat.

Kép: A kép illusztráció. Martin Sylvest / Ritzau Scanpix / AFP