Hová süllyedt 1956 óta a „civilizált” világ?

„Volt egy tatárjárás, a hazánkon végigszáguldó mongol–tatár hadak mindenkit megöltek, akit megtaláltak. A vallásháborúkban hitükért gyilkolták egymást az európaiak. Az I. világháború tízmillió halottja (elsősorban harcoló katonák) után mindenki fogadkozott: soha többé. Oroszországban győzött Lenin és a bolsevizmus, válogatás nélkül ölte »az osztályellenséget« és mindenkit, aki nem állt melléje.

Azután jött Hitler és a nácizmus, pusztán származási alapon meggyilkolt jó hatmillió embert, de mindenkit megöletett, aki szembeszállt az ordas eszmékkel. Ellenfele, Sztálin, elsősorban saját népét tizedelte meg vagy küldte a Gulág poklába, és ugyancsak mindenkit, aki szembeszállt vele. Kambodzsában a maoista–kommunista Vörös Khmer kétmillió polgártársát irtotta ki politikai fanatizmusból. Voltak újabb népirtások, Ruandában közel egymillió tuszi és mérsékelt hutu lett az áldozata a törzsi ellentétnek.

De mindezt az embertelenséget a kortársak – vagy a tényeket megismerő utókor – a legerősebb szavakkal ítélte el, s ha mód volt rá, büntette meg az elkövetőket.

Akkor tényleg az egész civilizált világ a magyarokkal rokonszenvezett, tüntettek mellettünk, segítettek, ahogy tudtak. Naiv kommunisták tízezrével léptek ki a kommunista pártokból.

És mit látunk ma? A Hamász arab terrorszervezet emberi mivoltukból kivetkőzött fanatikusai válogatás nélkül gyilkolták a zsidó lakosságot, nem kímélve nőket, gyermekeket, mozgásképteleneket. Az is elfogadhatatlan a szememben, hogy nem kevesen megértik, sőt helyeslik az Ukrajna ellen elkövetett orosz agressziót, és szemet hunynak az orosz hadsereg háborús bűntettei fölött.”

***

Nyitókép: JACK GUEZ / AFP