Mikor tesz jót, ha a külföld gyarmatosítja az országot?

A két szerző azt a provokatívnak tűnő kérdést veti fel, hogy a gyarmati múlt előnyt jelent-e a gazdasági fejlődésben. Számításaik eredménye szerint igen: minél több évet töltött egy óceáni sziget európai uralom alatt, minden más tényezőt változatlannak tekintve átlagosan annál magasabb lett végül az egy főre jutó GDP-je később, és annál alacsonyabbá vált a csecsemőhalandóság is. Az eredmények szerint a növekedés szempontjából kevésbé számít, hogy a múltban e területek demokratikus intézményekkel rendelkeztek-e vagy sem. Az viszont fontos szempont, hogy mikor volt egy sziget gyarmati sorban: az 1700 utáni gyarmati évek hatása nagyobb mint az azt megelőző éveké, ez pedig a gyarmati viszonyrendszer természetének változását is jelzi. 

A feltárt összefüggést az alábbi ábra szemlélteti: a vízszintes tengelyen jobbra haladva egyre hosszabb, gyarmatként eltöltött időszakokat találunk. A függőleges tengelyen pedig az egy főre jutó GDP logaritmusát látjuk, amelyre gondolhatunk egyszerűen az ország gazdagságaként. Látható, hogy minél inkább jobbra haladunk, átlagosan annál magasabban helyezkednek el az óceáni szigeteket jelölő pontok, azaz a kapcsolat a két változó között pozitív. A szerzők számos alternatív elméletet megcáfolnak (az úgynevezett instrumentális változók módszerével), így valószínűsítik, hogy az 1700-as évek utáni gyarmati évek valóban pozitívan hatottak a gyarmatok gazdasági fejlettségére.

Egy főre jutó GDP és a gyarmati időszak hossza

Forrás: James Feyrer & Bruce Sacerdote (2009).
Megjegyzés: A körök az atlanti-, a háromszögek a csendes-, a négyzetek pedig az indiai-óceáni szigeteket jelölik.

Bár a gyarmati időszak hossza átlagosan pozitívan hat a későbbi gazdasági fejlettségre, nem mindegy, hogy mely ország gyarmatosított egy-egy térséget. Az amerikai és a holland uralom a szerzők szerint sokkal előnyösebbnek bizonyult a vizsgált szigetek szempontjából, mint a spanyol és a portugál gyarmatosítás.

Ez kapcsolódik a gyarmati státusz történelmi időszakához is: a tanulmány elismeri, hogy az 1700 előtti és utáni gyarmati viszony teljesen más lehetett. Nem zárják ki, hogy a gyarmatosítás a korai időszakban – például a jelentős emberáldozatok miatt – negatívan hatott a térségek fejlettségére. 1700 után azonban mindinkább megváltoztak a nyugati intézmények és egy „felvilágosultabb" nyugati gyarmati politika jött létre, amely jobban elősegítette a fejlett országok intézményeinek a gyarmati térségekben való meghonosodását. 

Az általános következtetésekkel óvatosnak kell lennünk. Az azonban megfigyelhető, hogy a kezdetben rendkívül fejletlen óceáni szigeteknek az adott körülmények között gazdaságilag jót tett, hogy a gazdasági-intézményi fejlődésben sokkal előrébb járó országok kapcsolták azokat magukhoz.

***

A tudomány mindenkié! Kedvelje a Makronóm Facebook-oldalát ide kattintva!