George Friedman: Ha nem hiszel a nemzetben, akkor nem vagy liberális
2018. június 09. 17:10
Nem létezik rossz és jó nacionalizmus – mondta George Friedman magyar származású amerikai gondolkodó a Brain Bar fesztiválon. Olyan sem létezik, hogy globális polgár, mert az élet kötelesség, áldozatvállalási képesség és lojalitás nélkül értelmetlen. „Nem lehetsz mindenhez és mindenkihez lojális, mert akkor megkérdőjeleződik a lojalitásod” – vélte a stratéga. Tudósításunk.
2018. június 09. 17:10
p
0
0
67
Mentés
Ha liberális vagy, meghalsz a nemzetedért
Nem elég tudni, hogy emberek vagyunk, azt is tudnunk kell, hogy honnan jövünk – kezdte előadását Friedman. Ő például magyarnak született, majd New Yorkban élt, végül Texasban telepedett le. A származástudat hozza létre a törzseket és nemzeteket – tette hozzá.
A nemzeteket nem csak önmagukért ünnepeljük, hanem azért is, mert azok adják a liberalizmus alapját. A liberalizmus követelése ugyanis nem egyszerűen a demokrácia, hanem a nemzeti önrendelkezés joga, a nemzet és a nemzetek demokráciája volt. A liberalizmus két fogalmat talált fel: az első, a demokrácia azt jelenti, hogy meg lehet választani a vezetőket. „De minek a vezetőit?” – tette fel a kérdést Friedman, utalva arra, hogy a nemzet a liberalizmus másik pillére.
A radikálisan liberális Petőfi Sándor például azért halt meg, hogy Magyarországot szabaddá tegye.
Egyetemes jogokban hitt, de végig a nemzetről beszélt. „Vissza akarjuk kapni a nemzetünket” – ismételgették a 19. században egyre többen, még olyan társadalmak vagy értelmiségi csoportok is, amelyek korábban soha nem rendelkeztek nemzettel.
A liberalizmus tehát azért küzdött, hogy elismertesse a nemzet létezését, amelyen belül az állampolgári jogok biztosíthatók és gyakorolhatók. Az önrendelkezés joga a nemzetekre vonatkozott, hogy birodalmak helyett minden nemzet a saját útját járhassa.
Erre egyszerűen azért volt szükség, mert a nemzetek ezernyi szempontból különböznek, például saját nyelvük van, amelyeket az emberek nem választottak, de szeretnek és amely nyelven álmodnak. A liberális Petőfi értette, hogy nemzet vagyunk és azt is, hogy ettől nem félni, hanem ezt ünnepelni kell – tette hozzá Friedman.
Brüsszel a nemzeti önrendelkezést, tehát a liberalizmust támadja
Csorbul azonban a nemzeti önrendelkezés, amikor a technokrácia ideológiája kerekedik felül – folytatta Friedman. Ekkor „szakértőket” akarunk kinevezni a vezető pozíciókba, csak azért, mert feltételezzük, hogy a diplomáik „szakértelmet” is jelentenek.
A technokraták helyett azonban a nemzetnek kell döntenie az elemző szerint. A nemzeti választásokon épp ez történik és a többség akarata dönt, de a többség is tiszteletben tartja a játékszabályokat. A nemzetnek kell döntenie, és nem a szakértőknek:
a szakértők csupán azok, akiket alkalmazunk vagy elbocsátunk, de az uralkodók mi, az állampolgárok vagyunk
– folytatta.
Az olaszok például parlamenti választásokat tartottak, ahol nem olyan eredmény született, ami Brüsszelnek tetszett, ezért az uniós bürokraták megpróbálták megakadályozni a kormány kinevezését. Pedig a liberalizmus lényege a nemzeti önrendelkezés, a kormányzottak döntési joga – ismételte meg, hozzátéve, hogy „ha nem hiszel a nemzetben, akkor nem vagy liberális”. Ebben az esetben minden a nemzeti önrendelkezésért kiontott vér felesleges volt.
A liberális demokrácia brüsszeli támadása azért fakad a világ félreértéséből, mert
a nacionalizmus maga a liberális demokrácia.
Ha megértjük, hogy az EU nemzetek csoportja, akkor az unió problémáit is képesek lehetünk megoldani. Semmi probléma nincs, ha valamely nemzet tagjai úgy döntenek, hogy kilépnek a közösségből. Bürokratáknak vagy uralkodóknak e döntéseket nem lehet alávetni – folytatta.
Nem a nacionalizmus rossz, hanem az emberek
Az előadás egyes állításai meglepetést keltettek a nemzetközi hallgatóságban, ezért számos kérdező – bár többségük részben elfogadta Friedman állításait –, igyekezett különbséget tenni „jó” és „rossz” nacionalizmus között.
„Mindannyian a másikat tartjuk gonosznak, önmagunkat pedig a jónak” – mutatott rá a felvetés problémájára az elemző. „Nincs gonosz nacionalizmus, az pedig a te problémád, ha nem vagy képes megérteni, hogy kik ők.A világ nem jókkal és gonoszokkal, hanem nemzetekkel van tele, és talán nem szereted ahogyan mások élnek, mégis kölcsönösen el kell ismernünk és tisztelnünk kell egymást” – intette a hallgatóságot a leegyszerűsített ítélkezéstől.
Rossz emberek, és nem rossz nemzetek vannak a földön,
az egyéni bűnök nem a nacionalizmushoz kötődnek – folytatta. „Nem biztos, hogy mások is ijesztőnek és elnyomónak tartják azt, ami neked nem tetszik” – tette hozzá.
Egy másik félreértés, hogy valamiféle külső erőnek kell eldöntenie, hogy mely nemzet lehet független – válaszolt Friedman egy a közel-keleti helyzettel kapcsolatos kérdésre. Nem adottság, hogy valaki saját, demokratikus nemzeti közösségben éljen. A nemzeti létért harcolni kell, ahhoz erő kell, azt el kell venni – mondta. A nemzet senkinek sem adott.
„Én biztos nem halnék meg a kurdokért, ez a te dolgod”
– mondta a közönség képzeletbeli kurd résztvevőinek Friedman. Ahogy annak a kérdésnek sincs értelme, hogy hisz-e valaki a független Skóciában. Aki hisz, annak a saját döntése, hogy megfizeti-e ennek az árát vagy sem.
„Akkor ön hisz a háborúban?”
A közönség soraiból ekkor felvetették, hogy a globalizációval a nacionalizmus is eljelentéktelenedhet. Friedman abszurdnak tartotta, hogy egyesek önmagukra globális polgárként tekintenek, miközben nem tudják megmondani, hogy melyik a globális nyelv, és a világ döntő részével szóba sem tudnak elegyedni. A nemzetek feletti liberalizmus fantáziája ez, egy szép álom, amely nem válaszolja meg a kérdést, hogy kihez lojális a globális polgár.
Könnyű azt mondani, hogy globális polgár vagyok, de az élet kötelesség, áldozatvállalási képesség és lojalitás nélkül teljesen értelmetlen. „Nem lehetsz mindenhez és mindenkihez lojális, mert akkor megkérdőjeleződik a lojalitásod” – mondta Friedman.
„Ha egyszer csak bejönnek Németországba a tankok, akkor kivel vagy? Akkor nem vagy német, hanem globális polgár vagy, hogy ne kelljen harcolni? Ha háború van, kivel vagy?” – kérdezte. A globális polgárság legfeljebb annyit jelent, hogy valaki ellenzi a háborút, de a történelem nem így működik. Hány ember halna meg az Európai Unióért? – folytatta a kérdéseit.
A migránsválsággal kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy ez nem az ő ügye, ezért nem mondhat róla ítéletet. Erről egyedül a magyarokat kell megkérdezni, majd ők eldöntik – vélte. Azt is hozzátette, hogy az USA száz évig nem engedett be bevándorlókat, ő magyarként épp szerencsés volt, hogy befogadták. De ez akkor is csak az USA döntése, épp a nemzeti önrendelkezés miatt – ismételte meg, hozzátéve, hogy túl elhamarkodottan ítéljük el saját országaink politikai folyamatait.
„Ön hisz a háborúban?” – szólt a közönség utolsó kérdése, mire Friedman annyit mondott, hogy a háborúban nem kell hinni, mert az ott van. Az USA, a britek, a németek vagy a magyarok egyaránt döntöttek már úgy történelmük folyamán, hogy háborúba kell menniük, mert semmilyen más megoldást nem láttak. 1956-ban is talán nem bölcsen, de a harc mellett döntöttek a magyarok, és ez gyönyörű dolog – tette hozzá.
„Könnyű beszélni, a szólásszabadságot éltetni, de ki marad, aki cselekedik?” – kérdezte Friedman. Szerinte a család, a társadalom és a gazdaság mellett a háború is mindig jelen van az életben.
A legkönnyebb azt mondani, hogy a háború rossz, de nehezebb túllendülni a kényelmes kliséken és feltenni a kérdést, hogy miért létezik.
Lehet, hogy te nem keresed a háborút, de a háború megtalál téged
Ha ma nem vállalunk katonai konfliktust az oroszokkal, akkor az oroszok megtámadhatják a lengyeleket, litvánokat, másokat is – jelentette ki Emmanuel Macron.
A mindössze 20 éves tehetség egyetemi tanulmányai mellett igyekszik felvenni a versenyt a világ legjobbjaival. Beszélgetés a sportágáról, annak fejlődéséről, emberi értékekről, közös szurkolásról és álmokról.
És milyen jól megélnek évezredek óta munka nélkül!
Nagy gondolkodók, filozófusok, művészek, tanácsadók....
A kétkezi munka is legfeljebb csak a bankjegykötegek számolásáig tart.
Furcsán tekeritek ki ezeket a szavakat és tesztek mögé extra értelmezést.
Nem azt mondja, h ha hiszel, akkor liberális vagy.
És legfőképp: nem a mai, mainstream liberalizmust érti alatta, hanem a szó tágabb és eredeti jelentését.