Így fel is vetődik a kérdés,
amennyiben elvesztették a hegemóniát a tudomány területén, és arra sincs sok esély, hogy azt vissza szerezzék, akkor ebben az esetben milyen célokat lehetne kitűzni?
Számos olyan tényezőt emelnek ki, amelyeket alapvetőnek tartanak az egészséges amerikai kutatási környezet fenntartásához. Fenn kellene tartaniuk az alapkutatásban az elsőséget; faji, nemi és földrajzi szempontból változatosabb tudományos munkaerőt kellene támogatniuk; vagy támogatniuk kellene a főiskola előtti magas színvonalú természettudományos és matematikai oktatást.
Emellett szorgalmazzák az akadémia és az ipar közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését, a határok nyitva tartását a nemzetközi partnerségek előmozdításáért, valamint az etikus kutatási gyakorlatok előmozdítását.
A Science a kérdéskörben megszólította Julia Phillips fizikust, az amerikai Nemzeti Tudományos Tanács indikátorokat felügyelő bizottságának elnökét, aki szerint nem lesz könnyű elérni ezeket a célokat, utalva a bizonytalan költségvetési légkör miatti akadályokra, illetve a kutatások külföldi befolyástól való megvédéséről kavargó vitákra.
Phillips véleménye, hogy
immár a „hübrisz csúcsa azt gondolni, hogy az Egyesült Államok minden területen vezet”.
Úgy gondolja, az USA-nak el kellene döntenie, mely területen nem engedheti meg, hogy a második számú szereplő legyen.
A kiadásokban is lemaradt USA
Phillips prioritásai között szerepel a szövetségi kormány pénzügyi támogatásának fenntartása az alaptudomány számára, mondva:
„Ha vezetünk az alapkutatásban, akkor még mindig nagyon jó helyzetben vagyunk”.
De nem nagyon reménykedik, látva a kormány gyakorlatát az elmúlt évtizedekben. Abban sem nagyon bízik, hogy nagyobb költségvetési kerethez jutnának, hogy GDP arányosan is növekednének a kutatásra fordított kiadások.
Az amerikaiak döbbenetét erősítheti az a tény, hogy egy friss felmérés szerint globális mértékben Kína költi a legtöbbet a kutatási kiadásokra.
Kína a globális kutatási kiadások 29 százalékát, míg az USA csak a 26 százalékát finanszírozza.
Őket követi az EU (17%), Japán és Dél-Korea együttesen (9%), illetve a többi ázsiai állam (7%).
Bizalmatlanság a kutatásbiztonságnál
Phillips úgy véli, hogy az akadémiai vezetők és az amerikai hírszerző szervezetek között a bizalom hiánya feszültséget okoz, mivel
nincs egyetértés az amerikai egyetemeken tanuló és dolgozó külföldi hallgatók és tudósok jelentette potenciális veszély kérdésében.
Emellett, például a Kongresszus tagjai és a szövetségi biztonsági ügynökségek azzal vádolják Kínát, hogy úgy erősíti kutatási kapacitásait, hogy amerikai tudósokat csábít el a felfedezéseik megosztására. (Mintha ez nem lenne bevett gyakorlat más államoknál.)