Észak és dél még mindig távol van egymástól
Régi olasz filmélmények közül számosnak az észak és a dél közötti fejlődésbeli különbségek volt a témája. Ötven év eltelt, és ez nem sokat változott. A gazdag és jól menő vállalatokat felvonultató észak áll szemben a munkanélküliség és a fiatalok elvándorlása által sújtott, elmaradott déllel. Ez számokban is megmutatkozik. Az Istat, az olasz statisztikai hivatal adatai szerint 2019-ben az egy főre vetített GDP délen 19 200 euró volt, míg északon ennek majd duplája, 36 800 euró.
Minden kormány a megalakulásakor azt a célt tűzi maga elé, hogy modernizálja a Mezzogiornót, az ország délvidékét.
Az uniós újjáépítési alap költségeinek 40 százaléka is ezt a tervet hivatott szolgálni. Ha nem tudja a dél végrehajtani az EU reformjait, akkor a kormány mintegy húszmilliárd euróról lemondhat. De ne féltsük a délieket, ugyanis a négy nagy olasz maffiacsoport pont erről a vidékről származik, ők majd a legfondorlatosabb trükkökkel hozzáférnek az adott támogatáshoz. Volt olyan olasz gazdasági szakértő, aki azt javasolta, hogy a bűnszervezetek bevételeit is be kell számítani a helyi GDP-be, ez évente több száz milliárd euróval lökné meg a délt.
Elszállt a jövőbe vetett hit
Ha a fentebb felsorolt gondokból fontossági sorrendet állítanánk fel, akkor a demográfiának az első helyek egyikén kellene lennie. Olaszország Európa Japánja. Még nem érte el Dél-Korea szintjét, ahol az egy szülő nőre vetített születésszám 0,8, de jó úton vannak e felé. Az olaszok várható élettartama folyamatosan növekszik, tehát a társadalom egyre öregebb, míg a születések száma csökken. A 60 milliós országban tavaly 399 ezren születtek. Minden évben új negatív rekordot érnek el: ez a szám az idén 385 ezer lesz. Tavalyelőtt 746 ezren haltak meg, amely majd a duplája a születéseknek, 2015 óta évente 150-175 ezer olasz „hiányzik”, azaz meg sem születik.
A 18-49 éves olasz nők 45 százalékának nincs gyereke. Ha ezek a számok fennmaradnak, akkor a század végére 40 millióan fogják lakni a félszigetet, akiknek harmada 65 éven felüli lesz. Mintha az olaszok elvesztették volna a jövőbe vetett hitüket.
. Ha ezek a számok fennmaradnak, akkor a század végére 40 millióan fogják lakni a félszigetet, akiknek harmada 65 éven felüli lesz. Mintha az olaszok elvesztették volna a jövőbe vetett hitüket.Ez az igazi gazdasági probléma. Gondoljunk bele, nem lesz elég munkaerő, aki dolgozzon. A GDP szintje beesik, a gondoskodó állam végóráit éli. Az aktív munkavállalók 2050-re csupán fele annyian lesznek, mint manapság, a társadalom 52 százalékát teszik majd ki. Nem lesz, aki megtermelje az egyre elöregedő társadalom tagjainak nyugdíját. Ugyanezt állapíthatjuk meg az idősek egészségügyi ellátásáról, a szociális elhelyezésről. Ráadásul 2008-at követően kétmillió fiatal, főleg diplomások döntöttek úgy, hogy végleg elhagyják Olaszországot. Vajon tudatosult-e az olasz politikusokban, hogy mi felé haladnak? A most hatalmat szerző jobboldal határozottan ezt állítja. A koalíció nagyban merített a magyar családtámogató tapasztalatokból, azokat akarja átültetni Itáliába.
A bevándorlás kérdését úgy ítélték meg, hogy akik már olasz földön vannak, azok maradhatnak, ha megszerzik az állampolgárságot, viszont az újonnan érkezetteknek nincs bebocsátás.