A második az, hogy a feltörekvő országok felnőttek, de úgy érzik, hogy alulreprezentáltak a jelenlegi geopolitikai helyzetben. Az ENSZ Állandó Biztonsági Tanácsának csak öt tagja van, de ebből három európai, plusz az USA, amelynek európai gyökerei vannak, valamint Kína. Latin-Amerikából és Afrikából egyáltalán nincsenek képviselők, és még India, a bolygó legnépesebb országa sincs benne az ENSZ BT-ben.
Harmadszor, korábban a világ szinte minden más része szenvedett a gyarmatosítástól. Indiát, Afrikát és Dél-Amerika nagy részét is elfoglalta egyik vagy másik gyarmatosító hatalom. Kínát soha nem hódították meg, de a britek elárasztották ópiummal, és két háborút is elvesztett a kereskedelem betiltásáért, ami a „megaláztatás évszázadához” vezetett. A Nyugat számára a birodalmi lét talán már a múlt homályába vész, de a fájó emlékek még ma is élesen élnek az áldozatoknál.
Végül pedig a feltörekvő blokk kisebb tagjai egyszerűen nem elég gazdagok ahhoz, hogy megengedhessék maguknak, hogy elvi álláspontot képviseljenek. Az olyan szankciók, amelyek elzárják őket a létfontosságú nyersanyagoktól vagy növelik a költségeket, egyszerűen nem jöhetnek szóba. Mivel egyedül képtelenek szembeszállni a G7-ekkel, a BRICS-csoporttól várnak támogatást.
Az USA-nak soha nem állt érdekében, hogy Oroszországot és Kínát közelebb hozza egymáshoz. Putyin mindig is világossá tette, hogy szívesebben lenne Európa része, mivel ugyanazokat a félelmeket osztja Kína felemelkedésével kapcsolatban. Putyin régóta hangoztatta egy olyan egységes piac létrehozását, amely „Lisszabontól Vlagyivosztokig” terjed. De a Nyugattól egy új biztonsági megállapodásra vonatkozó követelései és az Ukrajna NATO felé való elmozdulásával kapcsolatos biztonsági aggályai soha nem kerültek terítékre.
Az új korszak
Az ukrajnai háború polarizálódást eredményezett a fejlett és a fejlődő világ között.
Három évtizeddel ezelőtt – a szocialista kísérlet összeomlása után – hárommilliárd kapitalista és hárommilliárd volt kommunista szinte egyik napról a másikra egy közös ideológia által vezérelt egységes piaccá egyesült.
Az első évtized kaotikus volt, amikor a régi rendszerek összeomlottak. A második volt az aranykorszak, amikor az új gazdaságok kialakultak és gyorsan növekedtek, hogy felzárkózzanak a Nyugathoz. Most azonban egy harmadikban vagyunk, amikor az újonnan létrejött országok, amelyek közül néhány nagyon nagy és erős, elkezdte megmozgatni a „politikai izmait” a nemzetközi színtéren.