Állam a válság után

„Az állam szükségszerűen politikai, ideológiai küzdelmek erőterében áll, és ez akkor is így volna, ha a kezében lévő eszközöket parciális érdekcsoportok nem igyekeznének saját céljaikra használni. (Márpedig igyekeznek, ezt naponta tapasztaljuk.) Még a közérdeket mindenek fölé helyező államnak is nehezére esne pontosan megfogalmazni, hogy konkrét esetekben mit is kell közérdeknek tekinteni, s az egymással ütköző közérdekek közül melyiket kell – szükségszerűen a másik rovására – érvényesíteni. Sem a laikus választópolgár, sem az ő elvárásainak megfelelni igyekvő politikai döntéshozó nincs kisegítve azzal, ha a világ bonyolultságára hivatkozunk, esetleg a közgazdaságtan tudományának tanulmányozására próbáljuk rábeszélni. A politikus nem légüres térben mozog. Neki döntenie kell, és fog is cselekedni, intézkedni, szabályozni. A gazdasági rendszer bonyolultsága, tudásunk és információink korlátozottsága és a politikai döntéshozatal cselekvési kényszere közti szakadék objektíve létezik, és nem áthidalható. Tele is van a világ egymásnak ellentmondó, egymás hatását lerontó és az erőforrások pazarlásához vezető intézkedések és szabályozások tömegével. Sokról tudunk, még többről – éppen a rendszer bonyolultsága miatt – nem.

A probléma megoldhatatlansága ugyanakkor nem ment fel az alól, hogy a belőle fakadó veszteséget igyekezzünk mérsékelni. Laikus állampolgárként annyit tehetünk, hogy támogathatjuk a független monitorozó, felügyelő és ellenőrző intézményeknek a felállítását és megerősítését. Ezek a létező intézmények, programok és szabályozások folyamatos felülvizsgálatával, a deklarált céloknak való megfelelés ellenőrzésével sokat tehetnek azért, hogy a részérdekeket szolgáló, vagy belső ellentmondásoktól hemzsegő intézkedésekből és szabályozásokból fakadó veszteségek csökkenjenek. Olyanokra gondolok, mint a versenyhivatal, a költségvetési tanács, a pénzügyi felügyelet és mások, amelyek szakmai felkészültsége, ideológia- és politikamentessége ad esélyt arra, hogy jól megrajzolt sztereotípiák helyett praktikusan és mindkét irányban szkeptikusan közelítsenek az állami és piaci szerepek gazdaságon belüli megosztásához. Én úgy látom, hogy a világ ebbe az irányba halad. Vajon mi is?”