A jövő elkezdődött

„Nincs alkalmasabb pillanat az év végénél arra, hogy az ember újraolvassa a korábbi írásait. Nincs jobb viszonyítási pont annál, mint amikor összevetjük a mai tudásunkat a régebbivel, különösen, ha azok nem is ismeretek voltak, inkább csak a jövőre vonatkozó feltételezések. És igen, sajnos nincs kellemetlenebb dolog annál, mint szembesülni a korábbi gondolatainkkal, elképzeléseinkkel, időnként tévedéseinkkel. Az év utolsó bejegyzésében ez jön most, egy kis önkritikus válogatás 2012-ből.

(...)

431: »ha a kormányfőn múlik, a fülkeforradalom után a konszolidáció első számú megtestesítője is ő lehet. A miniszterelnök egy pillanat alatt váltott, és semmi kétséget nem hagyott, hogy kiválóan alakítaná a meg- és kiegyező politikus szerepét is.« – De hol is az a konszolidáció?

433: »az LMP nagy lehetősége szerintem nem a szocialistákkal való együttműködés, hanem az MSZP legyőzése, meghaladása, kiszorítása« – Vajon az elemző vagy a párt hibázott?

434: »Szerintem most először van esély arra, hogy egy mérsékelt, jobbközép-centrista erő jelentősebb tábort teremtsen – mondtam a héten egy interjúban, de gyorsan hozzátettem, hogy ebben az ügyben politikailag elfogult (»vágyvezérelt«) vagyok, ezért érdemes erős fenntartásokkal kezelni a kijelentést.« – Itt igazam volt, valóban, érdemes volt erős fenntartásokkal kezelni...

439: »Az előrehozott választás persze mindig rettenetesen kockázatos, de ha a hátralévő két évre – azaz valójában lassan a kampányra fordulva – egy politikai vesszőfutás az alternatívája, akár értelme is lehet.« – Erről a témáról soha többet nem írok, csak ha már megtartottak egy előrehozott választást.

441: »számomra úgy tűnik, hogy ez az akció lehet az első olyan LMP-s kezdeményezés, amely hosszabb távon is híreket képes generálni« – Na, miről írtam ezt? Természetesen a bukott népszavazási kezdeményezésről.”