Iskolaállamosítás után pedagógusállamosítás

„Ahogy a gyermekmondóka szól: »aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére«. A folytatásból az is kiderül, hogy pedig a rétes nagyon jó, de ha a jóból részesedni szeretnénk, katonaként kell masírozni előre. Így vagyunk, vagy 100 ezren pedagógusok, akik állami és önkormányzati iskolában dolgozunk. Immár személyünkben is államosítva leszünk, a Magyar Pedagógus Kar részei. Korábban a központi állam (a Klik révén) magához emelte iskoláinkat, egységesítették, átszabták kötelező tantervünk, hamarosan egyféle tankönyvet adunk diákjaink kezébe. Most pedig minket terelnek a Karnak nevezett kamarába. (...)

Várhatóan csakis ennek a szervezetnek a véleményét kéri ki a kormányzat alapvető szakmai, szakmapolitikai kérdésekben. A rendszerváltás után 25 évvel létrejöhet a véleményadás monopóliuma. Ezáltal minden bizonnyal megszűnik a (még) közoktatási törvény alapján, többségében választott-delegált tagokból álló Országos Köznevelési Tanács és Közoktatás-politikai Tanács, megszűnik az egyeztetés a szakmai szervezetekkel, nagyrészt a szakszervezetekkel. (A reprezentatív szakszervezetekkel azonban kapcsolatot tart a Kar.) Megvalósul a véleménymonopólium: az állam egyetlen kiválasztott szervezettel egyeztet, az állam által létrehozott Karral. Vagyis az állam magával egyeztet magáról. (...)

A törvénytervezet alábbi előírásának elfogadása a szólásszabadságot is korlátozhatja: »A Kar tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a Kar jogos érdekeinek, működésének, a közszolgálat érdekeinek, működésének veszélyeztetése, valamint a személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.« Ki dönti el, mi a Kar jogos érdeke? Ennek a gumiszabálynak az alkalmazásával bármikor bárki ellen etikai eljárás indítható, ha bírálatot fogalmaz meg.”