A mindennapokban, lépten-nyomon olyan szadista aljasságokat hall az ember, hogy nem akar hinni a fülének.
„Hol fordulhat elő, hogy a mindennapokban, lépten-nyomon olyan szadista aljasságokat hall az ember, hogy nem akar hinni a fülének.
Minap Budáról jöttem a 178-as busszal. Jól szituált idős úr és hölgy beszélgetett. Az úr szomorúan megjegyezte: - Tegnap láttam a Konrádot a tévében. Ez magyar író? Nem kérem, megmondom, Konrád egy zsidó, zsidó és semmi más. A sok elismerést, meg díjat azért kapja, mert zsidó. Ez az igazság. Nem volt kérem értelmetlen dolog, hogy a nemzeti érzelmű emberek mindenhol próbáltak megszabadulni a zsidóktól. Miért? Mert nem lehet velük együtt élni. Rosszabbak a cigánynál, mert megjátsszák, hogy kulturáltak. Én nem kedvelem Hitlert, de megértem. Meg akarta menteni Németországot. - Igen,de azért a gyerekeket nem kellett volna - vetette itt közbe a hölgy. - Asszonyom, mit lehetett tenni? Hiszen a gyerekek felnőnek, újra itt van az egész banda.
Tetszik érteni - a gyerekek fenőnek. És újra felnőtt zsidók lesznek! A buszban mindenki hallotta az épületes párbeszédet, azon már meg sem lepődöm, hogy senki egy szót se szólt. A fejek elfordultak. Mint általában. A »semmit sem hallottunk« gyakorlásában mesterek vagyunk.”
A rengeteg sajtómegkeresés miatt az intézet vezetése szerdán két független fotóst beengedett a hírügynökségektől az épületbe.
„Ugyanúgy belefáradtam, mint ti” – fogalmazott Lionel Shriver.
Hosszú írásban ment neki az írószakmában eluralkodó antiszemitizmusnak az amerikai liberális lap.
Néhány nap elteltével már itthon sem igazán volt „téma” a Fico elleni merénylet.
Hazánk az egyik legbiztonságosabb ország Európában, köszönhetően az erőszakkal és az antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciának.
Az antiszemitizmusÉRT. Nem pedig az antiszemitizmus ELLEN. Az utóbbit, a magyarországi antiszemitizmus háttérbe szorulását olyan embereknek köszönhetjük, mint például Kertész Imre.
Háborúról, békéről és Magyar Péterről kérdeztük a Békemeneten résztvevő hatalmas tömeget.
