Az történt, hogy a Velencei Bizottságban, az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testületében a magyar AB elnöke egy első ránézésre a számára létrehozott, komoly stallumot kapott.
„Orbán Viktor rengeteget köszönhet Paczolaynak és az általa vezetett hallgatag Alkotmánybíróságnak, ám az tény, hogy az AB-t – szemben mondjuk a bírósági vagy az ügyészségi szervezettel – a Fidesznek nem sikerült még teljesen domesztikálnia, márpedig ezt a rendszer rosszul tűri.
Ha innen nézzük, a velencei fricskát a Fidesz-vezérkar kizárólag magának köszönheti: azzal, hogy a nemzetközi testület egyik legrespektáltabb, politikai és szakmai alapon is nehezen támadható tagját pécézték ki, házhoz mentek a pofonért. Nem először és nyilván nem is utoljára – hiszen a forradalom folytatódik –, de ahhoz azért vérnarancs szemüvegen keresztül kell nézni a világot, hogy a hadban álló felek egyikét azonosítani lehessen a nemzettel. Velencében nem az ország, hanem a rezsim kapott egy közepes sallert, Paczolayból pedig – akaratán kívül és átmenetileg – hős lett: ha nem nemzeti, akkor (jobb híján) nemzetközi.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A hivatal úgy fogalmazott: „a testület által megfogalmazott jelentés elfogult, tárgyi tévedésektől hemzseg és politikailag motivált”.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
Vajon nem több megfontoltsággal húznák be az ikszet a polgárok, ha tudnák, hogy tettük a következmények függvényében visszakereshető? Ungváry Zsolt írása.
Ursula von der Leyen vezetésével Brüsszel megmutatta, milyen a gazdaellenes agrárpolitika.
