A liberális társadalomszervezés csődje

„A magyar jogász szakma és általában a politikai osztály már a rendszerváltás pillanatában kisajátította nem csak a magyar jogállam létrehozásának, hanem a törvényhozáson, a jogalkalmazáson és (elsősorban) az alkotmánybíráskodáson keresztül a jogállam védelmének funkcióját is, amely funkció a politikai osztály korrupciójával, belharcaival és lesüllyedésével együtt halt meg. A politikai elit ezzel a jogásziasan korlátolt szemlélettel a hagyományos, több százéves hibájába esett vissza, amennyiben mindig is jogi kérdésként kezelte a társadalmi és kulturális folyamatokat (...)

A rendszerváltó elit szemében a jogállam az állam jogának kérdésévé vált, ahogy Magyarországon (is) mindig az volt. A Rechtsstaat logikája (amennyiben az állam megelőzi a jogot) 1989-ben újra legyőzte a Rule of Law-t (a jog társadalmi gyakorlatban megalapozott uralmát, amelyből az angolszász vidékeken az állam csak származik). Ami azt is jelentette, hogy a magyar népben megerősítették azt a régi reflexet, hogy a jogainak védelme nem a saját kötelessége, hanem az államé. Arról viszont nem született forgatókönyv, hogy mi történik, ha valaki az államot foglalja el, amelynek kötelességeit semmibe veszi.

A magyar népnek még mindig több a joga, mint a kötelessége a jogaival szemben. A liberális társadalomszervezés rendszerváltó projektje összeomlott, mert korlátozott és korlátolt maradt: a jogvédelmet nem alapozta meg, és nem tudta érvényre juttatni a magyar polgárok kötelességeként.”