Költözőrém

„Gőgös budapesti vagyok, és ezért fekszem keresztbe minden lehetséges fórumon a Honvédelmi Minisztérium Székesfehérvárra való költöztetése előtt.

Jelentem, ez a vád épületes baromság. Sőt, még messzebb megyek! Akkor lennék boldog, ha Hende Csaba titkárnőstül, hivatalvezetőstül, összes osztályával, cseles szobanövényeivel, titkos szobájával, NATO-minősítésű telefonjával, a védelmére kirendelt, küzdősportban jeles segédtisztjével cakompakk Csegöldre, kedves falumba települne át. Nálam vidámabb már csak a román titkosszolgálat vezetői lennének, mert ez a helység alig egy puskalövésnyire esik a Trianonban ránk oktrojált határtól. De ez csak csekélység az én örömömhöz képest. (...)

Téved, aki azt hiszi, hogy mindez csak valami parabola. Én valóban tiszta szívből örülnék egy csegöldi HM-nek. De az már más kérdés, hogy ha valaki oda akarná vinni, én lennék az első, aki újra és újra minden lehetséges fórumon felszólalna ellene.

Erre ugyanis most nincs pénz. Helyette inkább a kifutó szovjet technikát kell(ene) lecserélni, a hazai hadiipar fejlesztésére forrásokat elkülöníteni. Mást ne mondjak hirtelen, gyárthatnánk például Székesfehérvárott ismét rövidhullámú rádiót a honvédségnek. Hiszen ami anno Indiától Líbiáig nem kis pénzért kelendő volt, és a fotókról ma is visszaköszön, talán ma sem lenne megvetendő. Biztos, hogy jobban állunk, mint iksz éve, de azért annyira nem, hogy százmilliárdokat dobjunk ki pusztán presztízsből az ablakon.”