Elegem van a felesleges törvényekből

„Néhány hete bontakozott ki egy színvonalas és kulturált vita a Mandineren egyfelől a mindig szellemesen író, irigylésreméltóan jó tollú Aristo, másfelől az okosan érvelő Bakó Bea között a jogalkotás/igazságszolgáltatás állapotáról. Némi kiegészítésként pár gondolatocska a témához.

Először is a »Summum ius, summa iniuria« kérdéskör. Nem kell beleesni a jogászi sovinizmus csapdájába, a kifejezés arra mutat rá csupán, hogy a »Legnagyobb jog a legnagyobb jogtalanság.« Ezt a gondolatot fogalmazza meg az orvostudomány számára Hippokratész: »Ami sok, megárt.« A közgazdaságtudományban ismert határhaszon-elmélet is hasonló elvet rögzít: az első pohár víz a szomjazónak megváltás, a tizediket csak az inkvizíció tudja lenyomatni. A delphoi szentély homlokzatának felirata is - »Semmit sem túlságosan« - mértékletességre int. A lényeg, hogy az élet egyetlen területén - így a jogban sem - szabad túlzásokba esni, és pont.

A jogalkotás vonatkozásában mégis beleesik a jogalkotó a jog »túltolásának« csapdájába, melynek alapvetően kulturális oka van. A magyar emberek ugyanis nem érzik magukénak saját államukat, mert történelmileg úgy alakult ki, hogy a folyamatos megszállások miatt az állam - mint olyan - idegen érdekeket képviselt, melyet kijátszani hazafias kötelesség volt. Így aztán aki bármit szabályozni akar, az már előre azon töri a fejét, hogy fogják vérei megkerülni a szabályt, ezért ki akarja zárni a kikerülés lehetőségét. Igen ám, de az is kikerülhető, ezért arra is reagálni kell. Létrejönnek hát a tök értelmetlen jogszabályok, mert a kacifántos mondatok egészen csekély része szól a valódi jogalkotói szándékról, a nagyobb rész a kiskapuk bezárását célozza.

A második oka a felesleges törvénykezésnek az Országgyűlés lustasága. A parlamentnek mindenhol a világon két funkciója van. Az egyik a törvényhozási, a másik a kormányzati ellenőrzési funkció. A magyar parlament ez utóbbit egyszerűen nem látja el, helyette kompenzálásként felesleges törvényeket alkot, mert valamit a látszat kedvéért csinálnia kell.

A harmadik sajátosan magyar problémája a feleslegesen burjánzó törvényeknek a »megélhetési jogalkotásból« fakad. Abból ugyanis, hogy a törvények egy részére semmi szükség társadalmi szempontból, még nem következik, hogy nincs rájuk szükség egyéni okból. Ez a »megélhetési jogalkotás«.”