„Senkinek a kérdéseit nem láthatjuk. Az InternetKon saját megfogalmazásában »a nyilvánosság előtt zajló társalgásra« hív, azonban ennek a nyilvánosságnak a nyomaira sem akadhatunk. Az átláthatatlanság különféle formáiban beszennyezi az egész »konzultációs« eljárást. Egyrészt: csak egy számláló tájékoztat arról, hány kérdés érkezett. (E blogbejegyzés megírásáig 2854). De ha nem látjuk a kérdéséket, miért hinnénk el, hogy valóban ennyi érkezett? És ha ennyi érkezett is, honnan tudhatjuk, hogy nem csak ugyanazt a kérdést adták le 300-szor erre felbérelt tollnokok? Másrészt: honnan tudhatjuk, hogy a felvett kérdések valóban sokfélék, kiegyensúlyozottak? Még ha azok is, mi a garancia arra, hogy semlegesen, nem pedig a konzultációt szervező kormány ideológiai szemléletének kedvező módon válogatják majd ki a feltett kérdések közül azokat, amelyekre választ várnak az állampolgároktól a konzultáció következő szakaszában? Egyáltalán, ki és milyen szempontok szerint válogatja majd ki, mely kérdések kerülnek a nyilvánosság elé? Az eljárás és a döntési szempontok nyilvánossága nélkül még abban sem lehetünk biztosak, hogy egyáltalán az InternetKon honlapján beérkezett kérdések közül válogatják ki a »konzultáció« következő fázisában megválaszolandó kérdéseket. Nem is lenne meglepő, ha a »konzultáció« szervezői erre szorulnának, hiszen a »vita« fókuszálatlansága miatt esetleg használhatatlanok lesznek a beérkezett kérdések (lásd feljebb).
Látnunk kell: ennek így semmi értelme. Még ha a nemzeti konzultáció célja üdvözlendő lenne is, akkor is alkalmatlan eszköz lenne célja beteljesítésére. Nem tudjuk, miről vitázunk; mások szempontjait, kérdéseit nem ismerhetjük meg; a végén pedig még az is lehet, hogy a kukában landolnak a feltett kérdéseink. Képzeljük el, mi lenne, ha így szavaznánk: a szavazócédulákon homályos választási lehetőségek szerepelnének konkrét pártok vagy jelöltek helyett, mindenki kicsit más szavazólapot kapna vagy másképp értelmezhetné, majd a végén azt se tudnánk, ki és hogyan dolgozná fel a szavazólapokat, egy független szerv helyett pedig a kormány (!)egyszercsak kikiáltaná az eredményt. Világos, hogy ez így csupán az állampolgári részvétel színlelése, nem pedig valós részvételi lehetőség.”
