„Népszavazási kezdeményezésekkel, amennyiben azok potens politikai szereplőktől, valódi kihívóktól érkeznek, két dolgot lehet elérni. Meg lehet vele teremteni az ellenzéki egységfrontot, megtalálni azt a legkisebb közös többszöröst az Orbán egy gecin túl, ami mellé oda tudnak állni, képviselni tudják, és legfőképpen a választók előtt hitelesen meg tudják jeleníteni. Aztán ott van a másik pont, jelentős időközi győzelmet lehet vele aratni. Különösebb kockázat nélkül oda lehet verni egyet a kormány orrára, megmutatni, hogy nincs többsége az általuk képviselt politikának, jobban tennék, ha meghúznák magukat, de minimum mondjanak le. Mert a következő országgyűlési választásokon úgyis érkezik a pofon és a taknyukon csúsznak ki a hatalomból.
Ilyen népszavazási kezdeményezés volt a fideszes, vizitdíjas, ellenzéki rezsicsökkentés. És nem ilyen volt a kettős állampolgárság tőlük független indítványa, ami – noha a többség támogatását nem ügydöntő mértékben élvezte – megosztó és nem egységteremtő kezdeményezés volt. Ezért nem is tudta magát a »négyigenes« népszavazás hibátlan győztesének eladni az akkori Fidesz, a Gyuriferi begyűjtötte magának az állampolgársági skalpot. Ünnepelt is rendesen, azóta lapogatják a hátát érte a DéKába szorult fanatikusok.
A 19 kérdés egyszerűen értelmezhetetlen. Se egységet, se győzelmet nem lehet velük aratni. Tulajdonképpen egy kérdésre és egy válaszra fordítható le e kezdeményezés. Ön szerint van bármi halvány elképzelése a kormányzásról, sőt magának a politikának a működéséről a jelenlegi ellenzéknek? Nincs. A 19 kérdés egyvalamiről: annyira akarják az ellenzéki együttműködést, közös szívnek közös dobbanását, hogy elviselik érte egymás hülyeségét. Adott esetben mindenki hozhat magával egy kérdést, akkor is, ha nyilván nem partikuláris ostobaságok mögé lehet többséget szervezni…”